Sonata Arctica: Live In Finland DVD

írta MMarton88 | 2012.01.03.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.sonataarctica.info/site07/

Stílus: Nuclear Blast

Származás: Finnország

Dalcímek

Értékelés

Borzasztóan szerettem volna kerekíteni egy beszámolót az április közepi Sonata Arctica koncertről, melyet a finnországi Ouluban volt szerencsém elcsípni. Azt már jó előre tudni lehetett, hogy a banda speciális, látványos bulival fog készülni erre az estére, és szeretnének egy DVD-felvételt is megejteni az erre kiválóan alkalmas klubban. A buli végül is számomra az idei év legjobb koncertjeinek egyikévé érett, a kérdés csak az volt, hogy a DVD képes lesz-e visszaadni azt a fantasztikus élményt, amelyet ez a különleges, varázslatos este nyújtott.

Külcsín:

Impozáns boxban bújik meg 4 lemez. Egy DVD tartalmazza az oului koncert felvételét, emellé kapunk egy bónusz DVD-t, valamint a gyönyörű, és igényes digibook hátában 2 audio CD is megbújik. Egyiken az oului buli kivonatolt verziója, másikon pedig egy másik koncert, a Kemiben rendezett Sonata Arctica Open Air II fesztiválműsorának 8 számos programja hallható. Korrekt kiadvány, kb. 380 percnyi műsoridővel. Ezeken felül egy szépen fényképezett, 12 oldalas booklet (ez talán lehetne picit vastagabb) került a kiadványba, a borítón pedig a Sonatára oly jellemző farkasnyomos, havas vidékhez az este során dísznek használt rózsás motívumok társulnak. Nem hivalkodó, mégis hangulatos, és szemet gyönyörködtető.

9/10

Tartalom:

Az első DVD egy végtelenül professzionális nyugati klubkoncertet mutat be. A helyszín a Club Teatria, mely Finnország legnagyobb színpadával rendelkező beltéri koncertterme, a srácok pedig gyönyörű fények, lenyűgöző pirotechnika, szépen felépített, és kitalált színpadkép közepette játszanak nagyjából 1000 fanatikusnak. A hangzást érzésem szerint remekül hozták össze a felvételre, hallhatóan törekedtek arra, hogy megmaradjon a dalok élő jellege, mégis minden hangszer végig egységesen, szépen szóljon. Rengeteg kamera forgott, gyönyörűek a képkockák, a vágásokat jól időzítik: a koncert és a DVD mind audio, mind vizuális szempontból abszolút etalonnak minősül.

Sajnos a legutóbbi turnén volt „szerencsém” épp elég harmatosabb Sonata koncerthez, ezúttal viszont nagyon odatette magát a banda. Tony Kakko profi frontemberként vezeti le a műsort. Énekteljesítményét ezen a bulin abszolút nem érhette panasz, minden ott van, ahol lennie kell (ez persze igaz a többi hangszeresre is), de az előadásmód játékossága, érzelemgazdagsága sem hagy kívánnivalót maga mögött, a Juliet ilyen szempontból mindenképp csúcspont. Aminek külön örültem, hogy a dobos Tommy többször is bekerül a kamerák kereszttüzébe, és az izzasztó témákat abszolút profin, sőt látványosan, hatalmas elánnal, gyakran grimaszolva vagy mosolyogva hozza. Elias szokásához híven töltötte be a színpadot, Henkka viszont láthatóan megerőltette magát, és igyekezett kicsit többször a közönségnek játszani, ráadásul kevésbé egyhangúan, mint általában. Egyedül Marko az, aki ezúttal is inkább csak a színpadra tévedt road benyomását kelti életerős rockzenész helyett, de mivel a kamera 70%-ban Tony-t mutatja, ez igazán már fel sem tűnik.

Ami egyedül panaszra adhat okot, az a setlist. Értelemszerűen igyekeztek a rajongókat sajnos megosztó, ám aktualitásnak számító utolsó két lemez dalai közül többet is elővenni, így a buli egy kicsit nehézkesen is indul be az első percekben eldörrentett friss dalok alatt. Ha többi szám nem is, az As If The World Wasn’t Ending már nagyon töltelékes jellegű, szívem szerint lehagytam volna a programból. Már csak azért is, mert a bulin a srácok elnyomták a Finnország karaoke bárjainak legkedveltebb slágerét, a Tallulah-t, mely sajnos nem került fel az anyagra. A Paid In Fulltól aztán beindul a buli, szerencsére unalmas szólóblokk helyett egy rövid power/speed bombában kapjuk meg a kötelező instru kört. Az amúgy ritkán játszott Blank File, Victoria’s Secret, The Misery trió pedig minden régivonalas Sonata rajongót könnyedén elvarázsol. A koncerten helyet kapott egy egészen különleges akusztikus blokk is. Négy gitáron tolja el a csapat egy hatalmas tábortűznél a Mary-Lout, a Shy-t, és a Letter to Danát, igazán meghitt atmoszférát teremtve ezáltal a klubban. A zárás persze nem lehet más, mint a Don’t Say a Word, valamint a már jól bejáratott Vodka. Ránézésre biztos sok régi Sonata rajongó megütközik az elhangzó dalok listáján (ugye nincsen se Black Sheep, se Cage...), de ha egybe nézzük, ez bizony egy kerek, tartalmas koncert, melyet végignézve nem hiszem, hogy az embernek kívánnivalója akad, vagy hiányolnia kellene bármit is. Apró negatívum még a kissé halvérű finnek lelkesedése, hiába, itt aztán nagy őrjöngést senki ne keressen a küzdőtér soraiban.

9/10

Extrák:

A második DVD-re felkerült 4 szám a csapat székhelyén, a szeles, és a sarkkör mellett megbúvó Kemi nevű kisvárosban rendezett fesztiválról. Ezek közül különösen kiemelném a csodaszép White Pearl, Black Oceant, de a Draw Me is egészen remek lett. Mivel eredetileg Milánóban szerették volna a bulit felvenni a srácok, ott is nyomtak egy akusztikus szettet a tavaszi turnén, erről 3 dal egykamerás, erősen bootleg jellegű felvétele kapott helyet a bónusz lemezen. Érdekességnek nem rossz, de látva a kisebb színpadot, és a tábortűz hiányát, jól döntettek Tony-ék, hogy Ouluban forgattak. Ezen felül egy részletes „making of” videó került fel a lemezre, mely részletesen bemutatja, hogy miként is állt össze az impozáns oului koncert. Ennél jóval érdekesebb a 2010-es dél-amerikai turnéról készített, abszolút vicces és szórakoztató Tony féle útifilm. Hasonló stílusú filmecske nézhető meg a 2011 tavaszi finn turnéról, de van még itt egy werkfilm a Flag In The Ground klipforgatásáról, illetve megnézhetünk 3 videoklipet, valamint 3 fotógalériát is. Brutálisan sok anyag, és nagy része érdekes, különleges és szórakoztató. Etalon.

10/10

Pontszám: 9