Chris Rea: Santo Spirito Blues

írta Adamwarlock | 2011.10.27.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Rhino/Jazzee Blue

Weblap: http://www.chrisrea.com/

Stílus: blues, rock

Származás: Egyesült Királyság

Dalcímek

Értékelés

Ezúttal a könnyűzene egy rendkívül összetett figurájáról, és hihetetlen egyéniségéről kell ejtenünk néhány szót. Ez a valaki bizony nem más, mint Chris Rea. Nem hinném, hogy létezik a civilázlt világban olyan egészséges hallójárattal rendelkező homo sapiens sapiens, aki ne találkozott volna az ír-olasz-angol zenész úrral valamilyen formában. Bár főleg az öreg kontinensen ért el nagy sikereket, mégis világszerte ismert volt, mint a ’80-as évek egyik legnépszerűbb britt előadója.

Nem túl ismert tény, hogy Rea igen későn, 22 éves korában ragadott először életében gitárt a kezébe, de rögtön megmutatkozott hihetetlen zenei tehetsége. 1973-ban lépett be először professzionális együttesbe, méghozzá a David Coverdale által elhagyott Magdalene nevű formációba. Egy évre rá már saját szerződése volt egy lemezkiadó céggel. Első albuma 1978-ban jelent meg ’Whatever Happened To Benny Santini?’ címen, és rögtön egy óriási világslágert robbantott a zenei piacra, a Fool (If You Think It’s Over) című dal képében. Ezután úgy tűnt azonban, hogy Chris Rea is csak egy ún. „one hit wonder”-ként marad meg a zenetörténetben, ugyanis következő sorlemezei nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Aztán 1983-ban újabb óriási slágerrel rukkolt elő. Az I Can Hear Your Heart Beat irgalmatlan népszerűséget hozott a ’Water Sign’ címet viselő albumnak. A korong kiadásának pikantériája, hogy a lemezkiadót már annyira nem érdekelte a munka Rea-val, hogy a Chis saját maga által felvett demó verzióját adták ki, és csodák-csodájára a közönség rendesen megkajálta. Ezután nyílegyenes vonalban ívelt felfelé a karrierje: óriási arénákban lépett fel Európa-szerte, olyan slágereket gyártott, amelyek máig nem koptak ki a rádiók zenei palettájáról, két leghíresebb albuma a ’Road To Hell’ és az ’Auberge’ pedig a legkeresettebb sztárok közé repítette. Lendülete még a ’90-es évek végéig is kitartott, amikor olyan hibátlan albumokat tett le az asztalra, mint a ’Blues Café’ vagy a ’King Of The Beach’. Sajnos a karrierjébe beleszólt egy nagyon súlyos betegséggel való küzdelem, de végül Chris győztesen került ki a kórral való küzdelemből, és néhány év szünet után újult erővel vágott neki a lemezkészítésnek.

Ennek az új korszaknak terméke a ’Santo Spirito Blues’ korong is. Chris Rea ugyanis a XXI. század első évtizedének végére visszatért a gyökerekhez, és úgy döntött, hogy ő bizony csakis blues-t fog játszani. Akárhányszor hallgatom végig az anyagot egyszer sem tudtam a blues egyetlen alműfajába sem besorolni. Még amikor egyértelműen elmozdulunk egy jól beskatulyázható világba, akkor is csak néhány pillanat kell hozzá, hogy ráébredjünk: Chris Rea akármilyen zenét játszhat, akkor sem tudunk előadására úgy gondolni, mint egy adott műfaj lemezére. Chris Rea az  Chris Rea, csinálhat aztán akármit.

A félreismerhetetlen rekedtes hang, ami élőben sem tud egyetlen hangot sem téveszteni máig változatlan formában dörmög. Teljesen egyedi és megkophatatlanak ezek a bariton hangszálak, és hősünk pedig rendkívüli mód kifejezően tudja használni őket. Hiába, az évek és a rutin… Mivel főszereplőnk éppen blues korszakát éli, ezért érdemes odafigyelni a gitárjátékra. Rea sohasem bánt igazán virtuóz módon hangszerével, de az idők során a slide-gitárjáték mesterévé vált. Én egyszer láttam őt élőben, és akkor nagyon nagy meglepetésként hatott rám, hogy mennyire mesterien bánik a hathúrossal. Egészen odáig én őt egy kiváló énekesnek tartottam, aki mellesleg gitározik is. Nos, a helyzet pont fordítva áll.

A számok a tradicionális blues rajongóinak kedvére fognak válni, de túl nagy meglepetést nem fognak okozni: simán csak jók. Hiba nincs bennük, és ezzel a mondattal oda is vághaténk egy hetest a cikk végére, oszt jónapot, de nem így teszek. Miért? Mert Chris Rea még mindig ugyanaz a karizmatikus figura, akinek egyénisége egyszerűen átüt a hangján keresztül, és magával ragadja az embert. Ezzel a zsenialitással kvázi beburkolja a dalokat, és ezzel föl is emeli őket, legyenek azok dinamikusak, mint a Dancing My Blues Away vagy jazzes lírai darabok, mint a Loose My Heart In You. Érdekes módon a leginkább kiemelkedő darabja a ’Santo Spirito Blues’-nak egy teljesen Dire Straits-es nóta, a The Chance Of Love lett. Hiába, Chris még Mark Knopfler munkásságát is a maga képére képes alakítani.

Összességében egy igazán kiváló, zeneileg összetett és atmoszférát teremtő lemezről van szó, amit minden blues-barátnak csak ajánlani tudok. Annak is jót fog tenni, aki csak szeretne egy kis minőségi zenét hallgatni, ami egy kicsit elvonja a hétköznapok bújától. Chris Rea  több mint harminc éve hibátlanul szórakoztatja a publikumot úgy, hogy egy percre sem válik kommersszé. Ez így volt, és a mostani album tanúsága szerint így is marad.

U.I.: A lemezhez azonos címen dvd film is készült Chris rendezésében, aminek két cd-s soundtrackjét is beszerezhetjük.

Pontszám: 8