Sebastian Bach: Kicking & Screaming

írta TShaw | 2011.09.30.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.sebastianbach.com

Stílus: hard rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Mindig szomorú és kiábrándító végignézni, ahogy egy-egy már kész legenda szép lassan eltékozolja azt, amit a sors megadott neki. Jelen esetben Sebastian Bach az, aki a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek közepéig a hajmetal hullám utolsó, egyik legjelentősebb zenekarának, a Skid Row-nak az élén betört a rockzenei kultúrába, és menten el is szórt olyan klasszikus lemezeket, mint a ’Slave To The Grind’, hogy aztán modernkori pályafutása szinte kizárólag csak egykori zenésztársaival való összeveszéseiről szóljon.

A folyamatos vitákkal tarkított kétezres években Bach azért megpróbált felépíteni egy tisztességesnek tetsző szólóéletművet. Első saját, egyben első élő lemezén még a korábbi slágereket nyomatja aktuális kíséretével, míg a folytatásban inkább feldolgozásokban erőlteti még mindig kifejezetten erős és jellegzetes hangját, végül 2007-ben kiad egy egészen jól sikerült saját lemezt, amihez nem kisebb segítőtársat talál magának, mint Axl Rose-t – vitathatatlanul jól összejött a két öntörvényű, legendásan kezelhetetlen zenész.

Most viszont eljött az idő a folytatásra, megint saját lemezt írt, ráadásul ezúttal meglepetés is kerül az ínyencek elé, hiszen a lemezen gitározó (és basszgitározó) Nick Sterling idén töltötte be 21. életévét, és mindössze 19 éves volt, amikor Bach mellé került. Kérdés persze, meddig marad ott, hisz előbb-utóbb lesznek saját ötletei, amiket az öreg torok mellett valószínűleg csak nehezen tud majd megvalósítani…

Egyébként az új lemeznek ez is a legnagyobb, elsőre szemet szúró hibája, vagyis, hogy a produkció nagy része Bach vállán nyugodott, és bizonyos értelemben rajta is ment el a dolog lényege. Érdemes visszacsatolni az életműhöz – hősünk nem véletlenül tartózkodott sokáig az önálló dalszerzéstől, ugyanis a kellően kemény, riffekkel telepakolt ’Kicking & Screaming’-ben igazából sokkal több lehetőség rejlett, mint ami végül kijött belőle. Alapvetően az irányvonal jó volna, hiszen ez a fajta hard/heavy zene passzol a legjobban Sebi sajátos énekstílusához, de rettentően hiányzik a kész végeredményről néhány átütő sláger (bár megjegyzem, a Caught In A Dream egy kicsit átgondoltabb hangszerelés után nagyot üthetne), néhány emlékezetes refrén, esetleg klasszikusabb ízű lassúk. Ezek helyett egymásra halmozott, kemény, Sterling gitárja által uralt dalok sorozatát kapjuk meg, ami 51 percen keresztül azért elég unalmas, néhány darabon a töltelékjelleg is jól érződik.

Érdekes momentum, hogy a vendégnek meghívott John 5 szinte alig van jelen a számára kitalált Tunnelvision című dalban, semmivel sem gitározik többet, vagy nagyobbat Sterlingnél – akiről azért süt a tehetség, így igazán nem nehéz megbocsájtani neki, hogy kicsit talán előtérbe lett tolva a lemez egészén.

Pontszám: 6