Bai Bang: Livin' My Dream
írta TShaw | 2011.08.14.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Azért ezek a Bai Banges srácok tudnak valamit. Manapság egymás hegyén-hátán születnek a különböző skandináv glam metal revival lemezek, a fiatalok pofátlanul koppintják sorban a Mötley Crüe és a Poison külsőségeit és zenéjét, miközben saját maguk nem, vagy csak minimális egyediséget tudnak hozzáadni a hard rock/glam metal egyveleghez…
Na, a Bai Bang nekik mutat be egy hatalmasat. Két éve, amikor kiadták az ’Are You Ready’ című korongot, nagyon szerettem őket (még annak ellenére is, hogy MMarton88 szerint az élő teljesítményük a béka feneke alá csúszik néhanapján), így vártam a folytatást. Nem hiszem, hogy túl sok kockázatot vállaltam velük, mivel most már lassan húszéves múltjuk alatt mindig hozták a tőlük elvárható szintet, sőt, a 2009-es korong talán történetük egyik legszebb pillanataként is felfogható volt.
Egyébként a srácok tudják, hogyan kell a mai világban is egyedi muzsikát gyártani. Nagy szerencséjük van, hogy olyan ember áll a mikrofonok mögött, mint Diddi Kastenholt. Az ő éneke, és a dalokra másolt óriási kórusok (hőseink valószínűleg már a középsuliban is csak Def Leppardot hallgattak) kifejezetten kellemes, egyedi, figyelemfelkeltő tónust adnak a zenéjüknek, ami így egy fejbúbnyival simán kiemelkedik a már unásig ismert klisék közül (valahogy úgy, ahogyan az Outloudnak is hatalmas fegyverténye Chandler Mogel). Tegyük hozzá, azért a zenekar is a toppon van már évek óta, hiszen elképesztő vehemenciával pakolják énekesük alá a jobbnál jobb glam/hard ’n heavy slágereket. Szóval a Bai Bang zenéje nagyon karakteres és izgalmas, ettől az erénytől pedig sosem fosztották még meg egyetlen lemezüket sem – így a ’Livin’ My Dream’-et sem, vagy legalábbis nem radikálisan!
Az ’Are You Ready’ után kicsit sajnálom, hogy ezúttal stúdiótechnika terén nem mertek a srácok beújítani. Míg a megelőző korongon volt néhány hangszínben egymástól elütő pillanat, addig itt végig ugyan az a hangzás, ugyan az a hangos gitársáv érvényesül. Ebből fakadóan egyébként a legjobb dalok azok, ahol kicsit elengedték magukat – ilyen például a címadó, ahol a visszhangosított dobhangzás a Born To Rock című slágerüket idézi meg, vagy a Stay, mely egy felkeményített Def Leppardot próbál a hallgató elé tárni. Ezen túl azonban azt kell mondanom, a kissé monotonra sikerült sound miatt ez a lemez azért hosszabbtávon unalmas. A bandától sajnos több különleges motívumot szoktunk meg az évek alatt, így ide is nagyon hiányzik még egy-két Born To Rock, vagy Desperado-szerű bolondozás.
Így zárógondolatként azt is le kell még írnom, hogy egy kicsit igazságtalannak tartom a Bai Bang meglehetősen visszafogott sikerét. Nyilvánvalóan nem egy világ/stílusmegváltó zenekar az övék, azonban tettek már le annyit az asztalra, hogy egy szép napon ellátogassanak valamelyik pesti koncertterembe is… Reménykedem!
Legutóbbi hozzászólások