Tigertailz: Bezerk: Live... Burnin' Fuel

írta TShaw | 2011.04.20.

Megjelenés: 2011

Kiadó: TT Records

Weblap: http://www.tigertailz.co.uk/

Stílus: glam metal

Származás: UK

Dalcímek

Értékelés

1990-ben a keményzenei világot a hajbandák uralták. Olyan legendák dübörögtek az MTV-ben, mint a Guns ’n Roses, a Van Halen, a Winger, a Mötley Crüe, vagy a Poison, miközben ott lihegtek a nyakukon az inkább hard rockban és AOR-ban utazó, de szintén hatalmas hajkoronáról ismeretes egyéb csapatok, mint a Kingdom Come, a Firehouse, a Danger Danger, vagy a Giant. Ekkoriban nyilvánvalóan a glam metal volt a fiatalok között legnépszerűbb stílus, ennek megfelelően számos másod-, sőt, harmadligás banda szállt be az iparba, változó sikerrel és lendülettel. Köztük volt a Tigertailz is, mely ebben a gyönyörű évben megalkotta első és egyetlen klasszikus lemezét, minden keményvonalas rajongójának kedvencét, a ’Bezerk’-et.

A klasszikus felállás előbb említett csodaalbumán zseniális dalok hömpölyögnek egymás után, afféle válogatott slágerparádé, amihez hasonlóval igen kevés fiatal titán tudott előállni akkoriban, ám a várt nagy áttörés elmaradt. A banda sajnos ugyan úgy beleveszett a kilencvenes évek örült felfordulásába, mint sok más zenekar, pedig nagyon igyekeztek életben maradni – de végül csak letették a hangszert. Az újjáalakulásra 2005-ig kellett várni, majd két sorlemez után a tagság kicsit megváltozott. Pepsi Tate (R.I.P.) alapító basszusgitáros ekkor feladta a rákkal folytatott küzdelmét, majd bekerült a bandába Sarah Firebrand basszista és Robin Guy dobos, ám a csapattal az utolsó, 2007-es lemez óta jószerével semmi sem történt… egészen mostanáig.

A tavalyi év egyik underground glam metal szenzációjának is tekinthető ez a korong, hiszen a húszéves évforduló alkalmára a Tigertailz egy koncerten eljátszotta az egész ’Bezerk’ albumot (ugye, milyen eredeti ötlet!), majd ennek a koncertnek a felvételét másolták rá a kritikánk tárgyát képező hanghordozóra. A borítóval szembesülve persze az első reakció a rémület… Rémesen néz ki a csapat, különösen Sarah, ám megfordítván a kiadványt egy kellemes meglepetéssel szembesülhetünk: a hátsó részen nem csak a számok, hanem a hangszerváltások és a közönséghez intézett mondókák is feltüntetésre kerültek. Na, ilyesmit nem igazán látni manapság lemezeken, pedig nagyon jó dolog nézegetni a listát, ráadásul így a 12 dalos műsor sem tűnik annyira rövidnek és könnyednek.

Aki itt hallja először a ’Bezerk’ dalait, valószínűleg nagyon le lesz nyűgözve. A remek felvétel nagyon jól átadja az eredeti dalokban rejlő erőt és lendületet, a klasszikus glam metalból áradó pozitivizmust. Ha ez nem lenne elég, az anyag utólagos keverése is remekül sikerült. A közös vokálok mögött megbújó közönséghangok nagyon hatásosan szűrődnek át a hangszórókon, az őrjöngő légkör szinte tapinthatóvá válik. Érezni, mennyire toppon van a zenekar, szinte magam elé tudom képzelni őket. Hangulat szempontjából a csúcsmomentum rögtön a koncert elején feltűnik, amikor a Love Bomb Baby-ből Kim Hooker komplett versszakokat énekeltet el a közönséggel, így még a Queen bulik legendás aromája is bejön a képbe. A koncert zárásaként két feldolgozás is felbukkan, és véleményem szerint sem az 1972-es Osmonds dal, sem az Ace Of Spades nem volt kézenfekvő választás tőlük, szóval elmegy a dolog a kellemes meglepetés kategóriába, bár azt hiszem, ez az anyag nélkülük is bőven megállná a helyét. Egy elfeledett klasszikus méltó élő előadása, egy rövid, ám annál hatásosabb koncertfelvétel. A stílus kedvelőinek egyszerűen kötelező az anyag meghallgatása. Csalódás kizárva, erre garancia az előadott műsor, meg a logóban pózoló tigrisfigura…

Pontszám: 7.5