Power Quest: Blood Alliance
írta MMarton88 | 2011.02.23.
Megjelenés: 2011
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Kiadó: Napalm Records
Weblap: www.power-quest.co.uk
Stílus: power metal
Származás: Anglia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Power Quest egy, az ezredfordulón alakult power metal fogat Angliából. A csapat már jó pár éve fáradhatatlanul termeli a lemezeket, ám a nagy áttörés mindeddig nem sikerült nekik. Ez többek közt a gyakori tagcseréknek köszönhető: mindössze Steve Williams billentyűs/zenekarvezető állja már egy kerek évtizede a sarat. Pedig pár érdekes személyiség megfordult már itt, például a mindenhová szívesen beugró Oliver Holzwarth basszer, de hajdanán a Dragonforceos Sam Totman is nyűtte a bandában a húrokat.
A legutolsó anyag 2008-ban látott napvilágot, a ’Master Of Illusion’ óta pedig sok dolog történt a szigetországiakkal. Az első és legfontosabb, hogy egy az egyben lecserélte társait Williams, így a ’Blood Alliance’ egy friss társaság debütje. Nem is kezdődik rosszul a dolog. A gyönyörű borítóba bújtatott korongocskát a lejátszóba helyezve olyan tökös power orgia csapja meg a hallójáratokat, hogy a szem rögtön elkerekedik, kéretik tisztelettel a Battle Stations úgy rúgja seggbe a gyanútlan rockert, ahogy azt címe sugallja, egy tökös, száguldó, vad instrumentális bűvészkedéssel nyitnak a srácok (hiába, a misztikus intro már lerágott csont...). Mire véget ér a bő másfél perces őrület, igen csak megjön az ember kedve a lemezhez, ilyen frankó kis felvezető után az anyag talán már nem is lehet rossz!
Jajj, hát nem szabad olyan forrón enni a kását drága olvasóim, bizony nem ám! Szomorúan kell konstatálni, hogy a közel 60 perces korong első két percében szinte az összes munícióját ellövi a banda, innen már csak lefelé vezet az út. Persze, nagy gond nincs, csak hát Williams neve ezúttal sem fog a dicsőség vérvörös betűivel belevésődni a fémzene nagykönyvébe. Ez kérem, egy kissé szürke, korrekt, jó, ám sajnálatos módon nem kiemelkedő lemez. Van itt sok minden. Megszokott power metal klisék, száguldás, szólóhegyek, sőt, a csapat igyekezett egy relatíve változatos lemezt összehozni. Helyenként a nóták hangulata, máshol a szerkezete, esetleg stílusa tér el a standard európai erőfém normáitól. Viszont hiábavaló az igyekezet, ha a megfelelő melódiák hiányoznak, mint egy falat kenyér.
Egész egyszerűen nem elég fogósak a dalok. Bárhonnan is közelítenek, szinte minden szám szürkeségbe fullad. Jó ez, jó ez, power metal rajongóként kikapcsol, élvezem, elhallgatom, de fényévekre vagyunk a Helloween rágógumimetaljától, hogy az Edguyt vagy a Stratovariust ne is említsem, de még a Freedom Call, vagy a Secret Sphere is rákoppint Williams mester orrára. A korong slágere amúgy a Survive, és láss csodát, ez valóban egy erős nóta, kedve támad az embernek többször is végighallgatni. Hát megy ez, ha akarjuk! Csak hát 10-ből 1 nem a legjobb arány. Ígéretes még a kissé progosan témahalmozó Crunching The Numbers is, ám a negédes dallamok helyett ezen szerzeményre is az idétlen szinti pityegés miatt fogunk visszaemlékezni a korong egyszeri végighallgatásával. Kár. A címadó egy epikus próbálkozás, nem rossz, de totálisan fölösleges lett 9 percesre nyújtani. Ellenben nagyon tetszetős lett a korong végkicsengése, a City Of Lies gyönyörű, zongorás lezárása azért jelzi, hogy akadnak itt remek ötletek, csak mennyiség tekintetében a számuk kissé korlátozott.
Pozitívumként kell megemlítenem a muzsikusok a teljesítményét: mindenki remekül bánik hangszerével, a Gloriusban Rich feszes dobolását öröm hallgatni, de az új vokalista, Chitral is dicséretet érdemel. Orgánuma kissé Johnny Gioelire emlékeztet, s noha a dög, és a sötétség valamelyest kevesebb, azért így is kellemes színfolt a srác a tucattenorok világában. Sokaknak lehet ismerős a Firewind ’Forged By Fire’ lemezéről, de a Civilization One rajongói is jól ismerhetik. A lemez további elismerendő erénye hangzása, kérem tisztelettel, így kell egy europower albumnak megszólalnia! Ez azért jelzi, hogy a kiadó, és a tagok nem kevés energiát és pénzt ölhettek ebbe a produkcióba. Nem is lett rossz. Csak hát annyira nem is jó, hogy sikerüljön egy szinttel feljebb lépniük
Pontszám: 6.5
Legutóbbi hozzászólások