Kid Rock: Born Free (olvasói beszámoló)

írta Kidlacee | 2011.02.05.

Megjelenés: 2010

Kiadó: 

Weblap: http://www.kidrock.com/

Stílus: Southern rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Három és fél év telt el azóta, hogy a detroiti rocksztár Kid Rock új lemezzel jelentkezett. Az akkori 'Rock N Roll Jesus'-szal betört végre Európába olyannyira, hogy 2008-ban kétszer is megturnéztatta a lemezt itt. Ezek után joggal tehető fel a kérdés, hogy ha ennyi mindent elért,van-e még hova tovább. Van...

Őszintén szólva az előző lemez nem tartozott a kedvenceim közé, annak ellenére, hogy sokan azt tartják a legjobbnak. Valahogy hiányzott belőle valami, független ettől vannak rajta szerethető dalok.
A bécsi fellépése viszont nagyon jó volt, így azért megkedveltem azt a lemezt is.
Személy szerint mindig is a 'Devil/Cocky' vonal volt a kedvencem, így az előzetes hírek alapján kissé félve vártam a 'Born Free'-t. A címadó daltól nem estem hasra, bár többszöri hallgatásra megkedveltem.
Egy-két beszámoló elolvasása után pedig megmondom őszintén előre temetni kezdtem. Ez hatalmas hiba volt. Amikor kibontottam a csomagot amiben a lemez jött, már a borítóról olyan country/vidéki feeling áradt, amit nehéz leírni. Majd elkezdődött a lemez.

Első dal ugye ismerős, személy szerint nekem kicsit olyan Bruce Springsteenes feelingje van neki. A 3:15 körüli erőteljes kiáltás és ahogy a dobok alátámasztják az egészet különösen kiemelendő.
Ezt követi a Slow My Roll, ami ahogy elkezdődött, majd beindult a ritmusa, személy szerint leesett az állam tőle. Persze imádom az ilyen country/southern/blues témájú zenéket, és nekem egyből átjött az egész érzés amit a lemez képvisel. Egyébként ez a hangzás jellemző az egész lemezre. A Slow My Roll összességében egy kellemes kis country/rock dal, jó kis ritmussal, és fülbemászó énekkel és dallamokkal.
Itt már tudtam, hogy felesleges volt aggódni. Persze senki nem mondta, hogy ilyen és ennyire vidéki muzsikára számítsak. Ha ezt tudom előre, nem is idegeskedtem volna azon, hogy vajon megéri-e három évet várni a 'Born Free'-re.

A Care című dal következett. Ebben két vendég is szerepel, egy T.I. nevű rapper az egyik, akin nem mond nekem semmit, igaz sosem hallgattam rapet, a másik pedig Mary J Blige, akit szintén nem ismerek. Erről a dalról nem tudok sokat elmondani, mert nem tetszik így nem hallgatom sokat. A maga nemében kellemes de nem fogott meg különösebben.
Nem úgy mint a következő Purple Sky. Tipikus „beülök a kocsiba és elhúzok a lemenő nap irányába a végtelen országúton” típusú nóta, aminek kellemes a refrénje és az éneke.
Az ezt követő When It Rains egy nagyon jó hangulatú dal, igaz a lágyabb és szomorúbb fajtából. Mivel ennek is fülbemászó a dallama, és a végén kissé erősebb ének is hallható, így ez is kellemes hallgatnivaló.
Elérkeztünk az egyik csúcsponthoz. A God Bless Saturday egy igazi jófajta déli rockmuzsika, nagyon jó gitártémákkal, szólókkal, és a végén egy olyan énekkórussal, hogy az ember önkéntelenül is tapsol, a lábai sem bírnak egy helyben maradni, és azt kiáltozza hogy: GOD BLESS SATURDAY!!!!!!
A Collide egy lágyabb dal ismét, ahol csakúgy mint a 'Cocky'-n, és a 'Kid Rock' című lemezen Sheryl Crow a vendég. A Picture-höz egy kicsit hasonló dal - bár akkora sláger talán nem lesz mint az -, lágy énekkel. Maga a dal egy lágyabb country. Romatikázáshoz, lassúzáshoz, gyertyafényes vacsorákhoz azonban tökéletes aláfestő zene. A zongorán Bob Segert hallhatjuk.
A Flying Highnak olyan az indítása, mint amikor az ember kijön Texasban a kocsmából, és csak amolyan lazán kézlóbálósan félrészegen elindul. Itt a vendég Zac Brown, a Zac Brown Band énekese. Ő egy 32 éves atlantai country énekes, akivel Kid Rock nem először dolgozik együtt, hiszen Zac tavalyi 'Toes' című dalában és klipjében Rock is feltűnik. Tehát jó viszonyt ápolnak, és a lemez egyik legjobb darabja ez a nóta. Az egész laza, megfejelve gitárszólókkal, amik nagyon jók, és amúgy is olyan zongoradallamok hallhatóak alatta, hogy ezt nem is lehet már tovább fokozni. A dal végén Kid és Zack csak beszélgetnek, miközben a gitárszólók és a zongora szépen elhalkulnak.

A Times Like These egy lassabb darab. Ennek is fülbemászó a refrénje,és nagyon jó benne az ének. A szám Detroitról szól, Kid Rock szülővárosáról.
A Rock On egy kellemes blues nóta. Igazából ezt félrészegen hallgatni a legjobb. A szóló a sírós gitárral megér egy misét. Jól el lett nyújtva, de én még tovább is szívesen elhallgatnám. A szám közben rengeteg érzés árad a hangfalakból.
És így érünk el a Rock Bottom Blueshoz. Ez a dal olyan, mint az előzőn a New Orleans. Egy füstös kocsmában szól a blues, az ember egy perc után már énekli a refrént. A harmonika már csak hab a tortán. Ez egy tökéletes dal,ezen nincs mit magyarázni.
A záró For The First Time jó lenne, ha nem úgy énekelné ahogy énekli. Ezeket a vékonyabb énektémákat hagyja meg az AC/DC-nek és a Guns N' Rosesnak. Zeneileg jó lenne de így már kevésbé. Többszöri hallgatásra azonban ez is megtetszett.

Pontszám: 10