Beautiful Sin : The Unexpected

írta garael | 2006.06.09.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: AFM Records

Weblap: www.afm-records.de

Stílus: heavy metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Magali Luyten - ének Jorn Viggo Lofstad - gitár Steinar Kromko - basszus Uli Kusch - dobok Axel Mackenrott - billentyű
Dalcímek
01. Lost 02. This Is Not The Original Dream 03. Take Me Home 04. I'm Real 05. The Spark Of Ignition 06. Colser To My Heart 07. Give Up Once For All 08. Brace For Impact 09. Pechvogel 10. Metalwaves 11. The Beautiful Sin 12. Le RíŞve Originel [Europe bonus]
Értékelés

Akiket Doro a legutóbbi rockmunkájával nem tudott kielégí­teni - vagyis akik pörgős rocknumerákat vártak a hosszan tartó, érzelgős előjáték-sorozat helyett, azok most aztán megkaphatják, ráadásul nem is akárhogyan. Úgy gondolom, új rock-istennő született, ám a rockerek nyálcsorgató mechanizmusát beindí­tó kutyaszelí­dí­tő domina nem a szopránhangú angyalkák seregéből pottyant a Földre, hanem valszeg valamelyik pogány természeti istenség köphette közénk, hogy hozzon egy kis örömet az áriázó amazonokba belefáradt metalfanoknak. S hogy kik tartják a gyertyát ehhez a csodálatos románchoz? Először is Uli Kusch nevét emlí­teném, ki a Masterplanból ruccant át egy leheletnyibb rockosabb ví­zekre, majd a lassan minden lében kanál progresszí­v gitéár-istent, Jorn Viggo Lofstad-ot, kinek neve garancia az átlagon felüli teljesí­tményre. Nem is csalódunk, hiszen olyan rockhimnuszokat kapunk, melyeket Doro anyánk a Regine Heimlich tuning hatására sem volt képes kivisí­tani. De milyen is maga a zene? Nos, fel lehet benne fedezni a Masterplan direktebb vonalát, és némi progresszí­v durva-kőriff alapot, amit valszeg Lofstad szállí­tott le, de alapjában véve a régi Doro-t idéző heavy rock/metal érában mozognak a dalok,s ha a riffek át is tolják őket néha a keményebb ví­zekre, a refrének azért mindig visszahozzák az elbitangolt hajót a dallamosabb rock habjaira. Ennek ellenére senki se várjom itt érzelmes balladákat: a hölgy hangja a maga karcosságában ezekhez a fejbólogatós, döngölős riffekhez illik, sőt, még az olyan hősiesen metal téma is passzol hozzá, mint amit a the Spark of Ignitionban kapunk, mely által már látom is ezt a páncélba öltözött teutont, ahogy seggbe rúgja a lemaradni szándékozó katonákat a csata előtt. Természetesen az albumon hallatszik, hogy 2006-ban í­ródott, hiszen iskolaértékű, ahogy a Give Up Once For All-ban egy ős-rock, Sabbath-os riff-ből hogyan csinálnak staccato maschine zúzdát, melyre aztán a rock-dallam úgy terül rá, mint Rocco Mónikára és a szép németes cí­mű Pechfogel alap riffjei is inkább idézik a Rammstein dühöngő ipari világát, mint a nyolcvanas évek blues-ban gyökeredző hard rock feelingjét. Az énekes hölgy hangja néha szinte hörgésbe fordul, ami persze passzol is az olyan modernebb, keményebb témákhoz, mint a Metalwaves, de azért érdekes, mély tónusú hangján sí­mogatni is tudja a sok durvulatba megkérgesedett rock-szí­veket. Az album értékéből még a nyitó-szám szemtelen lopása sem von le, mely szinte egy az egyben a Dark Ride The Departed c. szerzeménye.

Pontszám: 9

Legutóbbi hozzászólások