Blackmore's Night: Autumn Sky

írta Adamwarlock | 2011.01.22.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Spinefarm/Universal

Weblap: http://www.blackmoresnight.com

Stílus: folk rock

Származás: UK

Dalcímek

Értékelés

Igazából sohasem tudtam, hogy mit várok egy lemeztől, amit Ritchie Blackmore neve fémjelez. Talán mindnyájan a rockhoz történő nagy visszatérést várjuk, titkon reménykedünk benne, hogy kezébe veszi a fehér Fender Stratocastert, és belekezd a Lazy jól ismert futamaiba. E mellett az érzés mellett számomra ott van az a kiegyensúlyozottság és megnyugvás, amit akkor érzek, ha egy Blackmore’s Night lemezt hallgatok. Valahol megértem, hogy most egy más korszakába lépett ember munkásságát hallom, ami nem az impulzív hevülettel és megalomániával van töltve, hanem egy „felnőtt” lélek precizitásával és higgadtságával. Be kell látnunk: ez is Ritchie egyik arca, sőt nagykorúságának hozadéka.

Az ’Autumn Sky’-ról elsőként le kell szögeznem, hogy nincs a legjobb BN albumok közt. Jóval lassabb és egy picit unalmasabb, mint az együttes legjobbnak nevezett alkotásai. Ez nem jelenti, hogy azonnal le kell írnunk a lemezt, de sokkal inkább igényli a hallgatóság megfontoltságát, mint a BN más kiadványai. Ettől függetlenül a csapat minden rajongója meg fogja találni az’ Autumn Sky’-on is azokat az alkotórészeket, amelyek különlegessé teszik számukra a Blackomre’s Night dalait. Számomra ezek mindig is azokban a parányi, elkapott pillanatokban rejlettek, melyekben Ritchie reneszánsz dallamai, és Candice csodás hangja néhány másodpercre egy elmondhatatlan atmoszférát alkotva kulmináltak.  Természetesen az ’Autumn Sky’ is bővelkedik ezekben a pillanatokban.

Amit nem sikerült most elérniük, az a hallgatóság tartós lekötése. Sokszor volt hiányérzetem a lemez hallgatása kapcsán, vagy néztem tanácstalanul egy szám közben, hogy ezután vajon mi következik? Sok kihagyott lehetőséget éreztem a lemezen. Egyes számok megakadtak a tradíció és popularitás mezsgyéjén, s közben fel kellett tennem a kérdést magának a dalnak, hogy most akkor merre tovább? Vagy legyen igazán hagyományőrző, vagy legyen modern. Valahogy a kettő egyszerre esetünkben nem megy. Így születhettek olyan dalok, mint a Vagabond, ami kb. nevetséges gépdob-sound-dal lett lett aláfestve, ezzel tökéletesen elvéve a BN által megteremtett légkört, és a szó legszorosabb értelmében vásárivá tette a szerzeményt. Hasonlóan csalódást okozott a Belive In Me kvázi elcsépelt dallamvilága és hangszerelése. Ez a dal semmi újat nem tudott közvetíteni, és híján van mindenféle eredetiségnek. Hasonlóan nem működött a Celluloid Heroes. Nekem sohasem tetszett, amikor egy reneszánsz koncepciót magára húzó együttes valamilyen teljesen idegen témát erőltet. Tehát ez esetben engem kizökkent a hangulatból, ha a tisztelt kobzos úr és királykisasszony neje a síppal-dobbal-nádihegedűvel előadott ,,kardok és boszorkányság” világ után nekiáll Hollywoodról zagyválni. Egyszerűen felesleges és nem illik bele a képbe.

Szerencsére a lemez nagy része azért rendben van. Tökéletes ellenpontozása a két említett negatív dalocskának a kezdő Highland és az incselkedő dallamokat prezentáló Sake Of The Song. Utóbbiban például éreztem, hogy bezony most egy hangulatában és megvalósításában is hagyományőrző, a tradíciók határai között teljesen kiteljesedő remekművel van dolgom. Engem a Blackmore’s Night-ban mindig is ezek a remekül meghangszerelt és a várt atmoszférát maradéktalanul közvetítő kompozíciók ragadtak meg. Persze kellenek a modernebb motívumok, de csak akkor, ha jól alkalmazzák őket. Ezt példázza a  Keeper Of The Flame, ahol hallhatjuk végre Ritchie-t villanygitárt pengetni, ráadásul a folkos elemek egy erőteljes rock alapra lettek felültetve.

Összességében egy kellemes lemezt hallhatunk, ahol a számok többségén hallatszik, hogy szeretettel és kellő alázattal lett megírva. Nem egy számban hallhatjuk Ritchie kiváló teljesítményét és kreativitását a szólók terén, és majd minden egyes darab példázza remek kompozíciós alkotóképességét. Candice Night hangja pedig „csak” a szokásos módon angyalian tökéletes. Úgy tűnik a házasság és a gyermekáldás jót tett neki, mert hangja ha lehet még teltebb és érzékibb, mint eddig.

Pontszám: 7