2010 legjobbjai - TShaw

Az év lemeze 1. Treat: Coup The Grace 2. Salute: Heart Of The Machine 3. Scorpions: Sting in the Tail 4. Marty Friedman: Bad DNA 5. Kaipa: In The Wake Of Evolution 6. Last Autumn's Dream: A Touch Of Heaven 7. Steve Lukather: Alls Well That Ends Well 8. Holiness: Beneath The Surface 9. Paul Gilbert: Fuzz Universe 10. Mystery: One Among The Living Treat: Vitathatatlanul az év megjelenése, amit majd fél évvel azután is sokszor elővettem, hogy a lemez felkerült a polcomra. Olyan melodikus hard rockot prezentál a zenekar, amivel lassan harminc éves karrierjük relatí­ve csúcsát is elérték, ami mindenképpen elismerésre méltó. Kritika itt . Salute: Ahol Mikael Erlandsson énekel, ott számomra csalódás kizárt, és ha még a zenei háttér elrendezésében is ő játssza a kulcsszerepet, végképp csak jó sülhet ki a dologból. Kritika itt. Scorpions: Ezen sokat törtem a fejem... Furcsa érzés, hogy hamarosan megszűnik ez a legendás zenekar, és őszintén szólva, lehet, hogy részben ezért is tettem őket ennyire előkelő helyre, de attól függetlenül valahogy le kell rónunk előttük a tiszteletünket. Ha tényleg befejezik, akkor ez a lemez tökéletes pont az i-re. Garael kritikája itt. Marty Friedman: Egy vitatott előadó vitatott lemeze, mely azonban túllép az instrumentális gitározás hagyományos keretein. Hogy mennyire jövőbe mutató, vagy stí­lusalkotó, azt még nehéz megí­télni, de szerintem lesz még ennek folytatása. Mestermunka. Kritika itt. Kaipa: Fülbemászó, szépséges, szimpatikus, naiv prog. rock zene, ami úgy gyógyí­tja a lelken ejtett sebeket, mint egy csodafőzet, ragadós kedvességével pedig még a Spock's Beard amúgy szintén kiváló korongját is simán lekörözte. Kritika itt. Last Autumn's Dream: Mikael Erlandsson + romantikus skandináv AOR = LAD. Hibátlan, de 2010-re a Salute beérte az anyabandát. Adamwarlock kolléga kritikája itt. Steve Lukather: Amikor egy zenész több évtized kemény munka, és egy szinte már átláthatatlan, vendégszereplésekkel teli diszkográfia után még képes ennyire érzelmes és jó lemezt készí­teni, akkor tényleg kiviláglik a művészi zseni. Vitathatatlanul az év egyik nagy megjelenése. Meszo olvasói í­rása a lemezről itt. Holiness: Brazil dallamos metal zene, női énekhanggal, fémes hangzással, ám AOR-ba hajló daltémákkal. Igazságtalan lenne, ha lehagynám őket a listámról, főleg, hogy a magazin hasábjain annak idején nem kaptak helyet. Paul Gilbert: Mesteri instrumentális alkotás, a szokásos Gilbertes tekerésekkel, változatossággal és tudással. Friedman után a második legjobb instrumentális albuma az évnek. Kritika itt. Mystery: Régen került terí­tékre ez az abszolút másodvonalbeli prog. zenekar, ám kellemes, rendkí­vül atmoszférikus albumával még mindig bármikor le tud venni a lábamról - ezúton is ajánlom mindenkinek, aki fogékony az ilyesmire. Kritika itt. Ezen felül természetesen számos más élvezetes album is terí­tékre került idén, amik éppen csak lecsúsztak a listáról, í­gy például: a Kiske-Somerville páros, Joe Elliott , a Giant , a Royal Hunt , és az Accept lemeze. Az év dala 1. Last Autumn's Dream: Candle in the Dark 2. John Norum: Born Again 3. Firecracker: Gamekeepers Song 4. Treat: No Way Without You 5. Salute: Feed Your Hunger 6. Marty Friedman: School Spirit Delinquent 7. Bad City: Wildlife 8. Royal Hunt: End Of The Line 9. Cathedral: Ghost Galleon 10. Houston: Hold On Last Autumn's Dream: Gyönyörű, zongorás felvezetéssel startoló, fülbemászó ballada. Legnagyobb erénye jellegzetes gitártémája, Erlandsson nagyszerű, a témához passzoló hangja és a dal rendkí­vül hangulatos hangvétele. John Norum: Nem éppen enyhe a Dokken utóérzés, viszont a maga kissé primití­v módján olyan dögös lett ez a nóta, hogy az egész 2010-es korong legjobb pillanatává is kinőtte magát. Ma is gyakran szól. Firecracke: Lehet vitatkozni a lemezről, én azok táborába tartozom, akik szerint igenis egy mestermű született a lengyel hangszermágusoknál. Különösen ez a nóta nyerte el a tetszésemet, mely számomra tényleg a dallamközpontú prog. metal folytatása a Dream Theater munkássága után. Treat: Hangos, dögös, slágeres, jól összerakott, egyszerűen tökéletes. Salute: A szokásosan hatásvadász Erlandsson ballada, amiből minden lemezén kell lennie legalább kettőnek. Ennek ellenére vitán kí­vül átlag fölötti alkotás, egy szebb világban már hülyére játszották volna a rádióadók. Marty Friedman: Fogunk még ezen vitatkozni, talán évek múlva is, de nekem tetszik hősünk új zeneisége, különösképpen ez a dal - bár őszintén szólva, véletlenszerű bökés után választottam, mert sok remekbe szabott nóta van még az albumon. Bad City: Debütkorongon debütslágerrel kezdeni a karriert nem semmi dolog, márpedig ebben a számban minden megvan, ami a sikerhez kellhet. A mára kissé telí­tett és elszürkült post glam metal szcénában sikerült újat mutatni a csapatnak, ezért pedig minden elismerés megilleti őket. Royal Hunt: Felemelő hangulatú nóta a csapat idei albumának elejéről, mely eddigi pályafutásom talán első nagy meglepetése volt. Még manapság is gyakran veszem elő. Cathedral: A kétlemezes doom eposz ugyan sokadik nekifutásra is megfekszi az ember gyomrát, ám vannak rajta dalok, amiket kiemelve javulhat az összkép - például ez a nóta, mely rendelkezik egyfajta slágeres töltettel is, amellett, hogy kellőképpen nyomasztó és bizarr is. Houston: Friss hús AOR banda, akiket sok fórumon a stí­lus legújabb nagy reménységének kiáltottak ki, bár én még nem lelkesedtem be tőlük annyira... Kezdetnek tényleg nem volt rossz az albumuk, ahogy ez a dal is remek választás volt nyitó kislemeznek. Az év zenekara 1. Scorpions 2. Treat 3. Iron Maiden 4. Mikael Erlandsson 5. Accept Objektí­van szemlélve az év eseményeit, lemezmegjelenéseit és külföldi turnéit, nekem úgy tűnik, hogy a hosszúra nyúlt Scorpions búcsú az abszolút legfontosabb eseménye az évnek, legalábbis rockzenei értelemben. Persze, ha a dolog kamu volt, majd szépen visszavonom az egészet a jövő évi értékelésemben... hehe. Idei albumukról Garael kritikáját lásd fentebb. A Treat dobogós helyének oka: visszatérő lemez, mely magasan felülmúlja az addigi munkásságot, sikeres turné, és megannyi apró jel, ami arra utal, hogy a banda komolyan gondolta az újrakezdést. Ha ez í­gy folytatódik, talán lassan elfoglalhatják a hard rock szí­ntéren nekik kijáró helyet. Idei lemezükhöz a kritikámat lásd fentebb. Új lemezükkel rengeteg sikerlistát bevettek, a jó eladások mellett pedig kiadós turné is volt idén, és őszintén szólva, talán róluk született a legtöbb pozití­v töltetű hí­r a 2010-es évben. Vitán felül az év egyik legfontosabb bandája volt az Iron Maiden. Friss albumokról Adamwarlock kritikája itt. Erlandsson idén összesen négy lemezen énekelt, ebből kettő a saját zenekara, (Salute, Last Autumn's Dream, rájuk fentebb már hivatkoztam), kettő pedig alkalmi projekt munka, melyek közül a Phenomena album szerkesztőségünkben is nagy sikert aratott - és ne feledkezzünk meg a Shining Line projektről sem. A hamarosan megérkező LAD lemezen majd kiderül, mennyire fáradt el... Az Accept új énekesével sokak szerint rávert az eddigi munkásságukra, és meglepő módon a lemez még az eladási listákon is kiválóan teljesí­tett. Ha jövőre elér hozzánk a turnéjuk, rengeteg rajongó lesz oda a gyönyörtől! Kotta kritikája az idei lemezről itt. Az év csalódása, 2010-ben nem teljesült kí­vánságok Természetesen két nagy muzsikus, Ronnie James Dio és Steve Lee halála. Ezen kí­vül a legkiábrándí­tóbb eseménysor a Dream Theater és Mike Portnoy közötti szánalmas vita (ám abban hiszek, hogy a szakí­tás még pozití­v eredményeket is hozhat), a beí­gért magyarországi Treat koncert elmaradása, valamint egy számomra balszerencsés esemény, a budapesti Paul Gilbert koncertről történő igazolt hiányzásom. Albumok tekintetében Bret Michaels és Yngwie Malmsteen voltak azok, akik nem hogy nem teljesí­tették az elvárásokat, de már-már szemen is köpték a rajongóikat, nekik ez nagy fekete pont. Voltak még csalódást okozó albumok a kí­nálatban, de őket mindenképpen ki kell emelnem. Az év kellemes meglepetése, kí­vánságok 2011-re Nagy öröm volt látni a Damn Yankees alkalmi reunion fellépését, ezen kí­vül pedig megismertem néhány zenekart, akik mára masszí­van befúrták magukat a legnagyobb kedvenceim listájára, ilyen például a Cheap Trick és a Treat. Öreg motoros kedvenceim is sok örömet okoztak - volt például budapesti Kiss koncert. Friss lemezeivel óriásit alkotott a Salute és a Last Autumn's Dream gárdája is. Bár csak tribute zenekar, nagyon pozití­v élmény volt a Letz Zep budapesti fellépése, valamint Ozzy Osbourne bulija. A 2011-es évre leginkább a Treat és a Salute elcibálása lenne a kí­vánságom Budapestre, esetleg egy új album a két csapattól. Ezen kí­vül szerfelett érdekelne a beí­gért új Outloud, Kiss, LAD stúdióalbum, a Def Leppard koncertlemez és a márciusi Steve Lukather koncert. Végezetül minden kedves HRM olvasónak AOR-ban és melodikus hard rockban gazdag 2011-es évet kí­vánok!