Eric Clapton: Clapton
írta Adamwarlock | 2010.12.21.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Íme, egy férfi, akinek a munkásságát, ha be kéne mutatnom, akkor a tisztelt olvasóközönség igencsak szégyellhetné magát. Eric Clapton a blues, az r'n'b és a rock műfajának egyik legmeghatározóbb figurája, és máig felülmúlhatatlan gitárosa. Ha elkezdenénk sorolni a slágereket, amik a nevéhez fűződnek, itt ülhetnénk reggelig. Élete sokszor volt botrányokkal és tragédiákkal teli, de ezek az események zenéjében csak pozitívumként jelentek meg, hiszen Clapton az a muzsikus, aki bármely érzelmi állapotát képes dalba önteni. Ez a tehetség végigkísérte pályafutását egészen a Creamtől a szólómunkásságáig, hogy a könnyűzene máig ragyogó állócsillaga legyen. Pedig elmondása szerint ő csak B.B. King-et utánozta végig. A 2010-es korong igazából hosszan tartó jammelések terméke lett, eredetileg nem is állt a művész úr szándékában, hogy kiadjon idén bármit is. A lemez vegyesen épül fel, feldolgozásokból és új anyagokból egyaránt. Zeneileg is eklektikus vállalkozással van dolgunk, ugyanis találunk az albumon vérbeli blues mantrákat és Clapton fő műfajától jelentősen eltérő szerzeményeket is. Ezek a külön utas dalok a jazz és a ragtime világába vezetik be a hallgatóságot, tarkítva persze a félreismerhetetlen gitárjátékkal. Leginkább Clapton egyik kedvenc ,,elődjének", J.J. Cale-nek a hatása érezhető a CD-n, de persze kitűnik, hogy hősünk nem kevés Robert Johnson-t és más korai blues gitárost is előszeretettel hallgatott. A számok ennek köszönhetően meglehetősen muzeális hangulattal lettek nyakon öntve, így ne számítsunk olyan modernebb, rockosabb darabokra, amik Clapton Phil Colins-szal készült lemezeire volt jellemző. Ez a korong a '40-es, '50-es évek luisianai világába röpíti vissza a hallgatót, ami csak egyetlen dolog miatt baj: a közönség jelentős része valószínűleg ekkor még perverz gondolat sem volt, nemhogy olyan korban lévő egyed, aki most nosztalgikus gyönyörrel gondolna vissza a régi szép időkre. Ettől függetlenül a számok rendkívüli módon szerethetők, és kifejezetten kellemes élményt nyújt hallgatásuk, de olyan bődületes katarzisra ne számítsunk, mint a 2001-es 'Reptile'-nál. Egy profin kivitelezett, hibátlan múltidézéssel van dolgunk. Ahogy a fenti listából is kitűnik, rengeteg zenészt sikerült összetrombitálni a lemez elkészítéséhez. Aki ismeri az amerikai könnyűzene ezen ágát, annak sok név tűnhet ismerősnek, hiszen a szakma krémje sorakozott föl a munkálatokhoz. Clapton mellett a másik főszereplő Doyle Bramhall II, akit a 2006-os budapesti koncertre is magával hozott a mester. Bramhall nevét nem csak azért érdemes megjegyezni, mert kitűnő gitáros, és nem mellesleg még Roger Waters csapatát is erősítette a The Wall Live turnén, hanem azért is, mert mindezek mellett nagyszerű zeneszerző. Anno zseniális munkát végzett mind szólóban, mind az Arc Angels élén. Összességében megint született egy olyan Eric Clapton album, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Bár én jobban szeretem a tradicionálisabb blues munkáit, de a sokat megélt gitáros még a viszonylag idegen műfajokban sem képes hibázni. Magyar koncertre egyelőre esély sincs, úgyhogy mi rajongók kénytelenek vagyunk beérni a mostani lemezzel és a 2006-os koncert feledhetetlen emlékanyagával.
Legutóbbi hozzászólások