Motörhead: The Wörld Is Yours
írta Adamwarlock | 2010.12.13.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Az év utolsó nagy dobásaként jelent meg a 'The Wörld Is Yours' (nono, talán még a TNT is jelentkezni fog...Garael szerk.), és egyetlen szóval össze is lehet foglalni: Motörhead. A rock 'n röll már-már fosszíliává kövült legendái egy igen furcsa konstellációt hoztak létre. Én ugyanis nemigen tudök mondani egyetlen olyan albumot sem tőlük, ami a klasszikus értelemben véve ,,hibátlan" lenne, mégis, ha visszatekintünk az eltelt háröm évtizedre, egy tökéletes életművet látunk. A 2010-es lemez is ennek a folyamatnak egy példája, harmincöt év zenei építményének egy további eleme. Igazából számömra mindig is kérdés volt, hogy mi a bánatot lehet írni egy Motörhead lemezről? Hogy Lemmy énektudása mennyit fejlődött az évek során? Semmit. Hogy miben más a számök struktúrája az eddig megszoköttakhoz képest? Nagyjából semennyiben. Talán a dalszövegek mondanivalója változott? Ugyan! Ne hagyd, hogy más belepofázzön az életedbe, és hallgass rock 'n röll-t! Ennyi. Lassan négy évtizede nem több. Tehát akkor mi a konklúzió? Annyi, ami eddig is: íme az egyetlen banda, aki abból él meg, hogy szinte semmit sem változtat. Be is fejezhetném az írást, új Motörhead lemez, tessék hallgatni, mert állat! Természetesen ennél többet érdemel ez a szivarfüsttel és gyomröt megjárt whiskey-vel átitatott koröng. Bár tény és való, hogy a banda nem arról híres, hogy stílusát albumról-albumra változtatná, azért egy valami senki figyelmét nem kerülheti el: A 'The Wörld is Yours' szinte teljesen klasszikus rock 'n röll hangzást vett föl. Úgy tűnik a Lemmy-Phil-Mickey triót is megcsapta a retró szele, mert a legtöbb számban az '50-es, '60-as évek ritmusképleteit hallhatjuk visszaköszönni, vagy ahogy egy remek cimborám megfogalmazta: ,,olyan, mint Chuck Berry speeden". Persze joggal nyitja mindenki szólásra a száját, hogy eddig is ilyen zenét nyomtak az öregurak. Természetesen az állítás igaz, de a 2010-es koröngon szinte minden metal elemet száműztek a zenéjükből. Na, azért nem kell megijedni, Mickey Dee duplázója még mindig a régi, Phil Campbell továbbra is a megszokott, nem túl bonyölult, de annál hatásosabb szólókat tolja, és persze Lemmy atyánk sem változott semmit. Tehát főleg rock 'n röll számokból épül fel a 'The Wörld Is Yours', de most akkor ez jó nekünk? Az eredményt tekintve azt kell mondjam, mindenképp. A lemez nagyon egységes, jól szerkesztett lett. Talán tényleg van itt valami koncepció-szerűség is a dologban, bár a Motörheadnél tudja a fene. Még mindig az az érzésem van, hogy őket csak be kell kapcsolni, aztán már szól is a dolog, utána akár minden héten új albummal jöhetnének ki, az sem lenne rosszabb...Csak úgy simán jön belőlük a zene. Az I Know How To Die, a Get Back In Line, a Devils In My Hand és az I Know What You Need azonnal berágták magukat a hallójárataimba, de az igazi csúcspöntot számomra a Brotherhood Of Man jelentette. Ez talán azért van, mert jóval másabb az album többi részénél, sőt talán Motörhead életműben is unikumnak számít ez a dal. Lemmy itt annyira sötéten, gonoszan, apokaliptikusan énekel, hogy egyből libabőrös lettem. Erre csak rájátszik a dalban időről-időre felhangzó tömeg üvöltése. Akárhogy is mondanám, hogy egy szokásos Motörhead lemezről beszélünk, ez a szám nagyön-nagyön az átlag fölé emeli a kiadványt. Ezt ellenpöntozva szerintem a Rock'N Roll Music és a Waiting For The Snake kifejezetten unalmasak lettek, ráadásul ezúttal kimaradt egy szokásos Ace Of Spades -epigon nóta is a koröngról, ami a Rock Out volt a 'Motörizer'-en. Most így a cikk végére sem tudom mással jellemezni a 'The Wörld Is Yours'-t, csak ugyanazzal az egyetlen szóval, mint az írás elején: Motörhead. Nem több és nem kevesebb. Kapcsolódó írások: Motörhead: Kiss Of Death ROWYCO: Motörhead, 2010.07.16., Hegyalja Fesztivál, Tokaj
Legutóbbi hozzászólások