Communic: Waves of visual Decay

írta garael | 2006.04.28.

Megjelenés: 2006

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.communic.org

Stílus: prog. -power metal

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Oddleif Stensland-ének, gitár Erik Mortensen-bassusgitár Tor Atle Andersen-dob Peter Jensen-billentyű
Dalcímek
01. Under a Luminous Sky (8:22) 02. Frozen Asleep In the Park (8:57) 03. Watching It All Disappear (6:54) 04. Fooled by the Serpent (9:00) 05. Waves of Visual Decay (8:12) 06. My Bleeding Victim (6:42) 07. At Dewy Prime (9:47)
Értékelés

A Communic nevű norvég prog-power metál banda, - melyet 2003 márciusában alakí­tott a gitáros-zeneszerző-énekes Oddleif Stensland és a dobos Tor Atle Andersen - kellemes meglepetésként szolgált 2005-ös albumával. A Conspiracy In Mind furcsa keveréke volt a Nevermore-nak, Symphorce-nak, és a Wuthering Heights-nek: a Nevermore-tól a komplex, borult súlyosságot, a Symphorce-tól a szárnyaló dallamokat, a Wuthering Heights-től pedig a soktémás komplexitást, és a folkelemek hangsúlyozását hozták. A zene jellegzetesen skandináv , az északi hűvössége és mélabúja ráült az egész albumra, furcsa, komor és sötét világot teremtve. A számok maguk igen bonyolultak, összetettek voltak, rengeteg témából álltak, ennek ellenére mégsem mondhattam nehezen befogadhatóknak őket. Egyrészt a csodálatos dallamok miatt, melyeket gyakran akusztikus részekben vezettek elő, másrészt a tempó általános fenséges hömpölygése által (emiatt néha éreztem egy kis Candlemass párhuzamot is). Bár voltak a dalokon belül kemény power zúzdák, azért a számok nagyrésze lassú bólogatós, vagy kissé pszichedelikus hatásban í­ródott. A témák azonban olyan változatosan váltották egymást, hogy nem volt lehetőség elunni az egyébként igen hosszú számokat : ahogy megpihentünk egy-egy elszállósabb, akusztikus részben, rögtön jött egy headbangelős power kétlábdobos téma. Jóllehet a szaksajtó Nevermore klónnak kiáltotta ki őket, én azonban az általuk játszott zenét - ha lehet í­gy fogalmazni- sokkal panteisztikusabbnak éreztem, az akusztikus, elszállós - és egyértelműbb, hagyományosabb- dallamok jobban megidézték az északiak természet-viszonyát , mint a Nevermore gyakran techno-hideg, "őrültebb" világa. Mi változott az új albumon? Talán nem szentségtörés, ha ezt í­rom: SAJNOS sikerült egy valóban Nevermore "fekvésű" lemezt készí­teni. Hogy miért sajnos? Mert egyrészt nem szeretem az emlí­tett bandát (ez volt a szubjektí­v része a dolognak), másrészt viszont a kapott mű nem tudta megközelí­teni a nagy példakép által felállí­tott szí­nvonalat. A debütalbum igazi erejét alkotó akusztikus szárnyalásokra a lemez-cí­madó számáig kell várni, az első négy szám olyan, mint valami gyengébb énekkel feljátszott Nevermore B side.A Waves of visual Decayban végre előkerülnek a folkosabb dallamok, itt meg is tudják mutatni a fiúk, hogyképesek elszakadni a Nevermore-kliséktől , ám a témák itt sem olyan változatosak, mint az első lemez maratoni számainál. A szí­nvonalat azonban ezek után sem tudják megemelni: a My Bleeding Victim Symphorce utánérzése sajnos gyenge dallamot takar, és a zárószám ismételt folkosabb hangulatai sem tudják megmenteni a hallgatót az unalomtól.

Pontszám: 6.5

Legutóbbi hozzászólások