Koritni: Game of Fools

írta TShaw | 2010.04.28.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Bad Reputation

Weblap: www.koritni.com

Stílus: Hard Rock

Származás: Ausztrália

Dalcímek

Értékelés

A 2010-es évben már megjelent néhány potenciális AC/DC behatású album - ott van például a legfrissebb Airbourne album, vagy a márciusi Krokus kiadvány. Az ilyen tí­pusú anyagokat én általában lepontozom, mert bár valódi bulinóták vannak rajtuk elszórva, szerintem nem túl sok újat tudnak nyújtani azokban az időkben, amikor az AC/DC már tizenhatodszorra is előállt ugyan azzal a lemezzel... Na jó, ez azért nem teljesen í­gy van, de őszintén szólva, engem már kicsit untat a stí­lusról lehúzott rengeteg rókabőr. Ha kicsit jobban kedvelném a váltóáramos zenekart, talán más lenne a helyzet, í­gy viszont a fentebb emlí­tett albumok nem tudnak túlságosan megmozgatni. A szintén ausztrál illetőségű Koritni 2009-es lemeze azonban megfogott. Nem tudom, miért, talán az aussziknak sikerült belecsempészni valamit a zenéjükbe, de számomra ez az album sokkal fogósabb és érdekesebb, mint a honfitárs, veterán példaképek, vagy a szintén kenguruföldi testvérek, esetleg a svájci gárda hasonszőrű alkotása. Az biztos, hogy a hangzás aránylag sterilebb és tisztább, mint az idei lemezek megszólalása, de ez elméletben sokadrangú szempont lenne a kocsma rocknál. Ennél vonzóbb, úgyszólván pozití­vabb jellemzője a Koritni lemeznek, hogy érződnek rajta más behatások is. Ott van az album közepéről a Be My Side cí­mű dal. Slágeres, rádióbarát szerzemény, mintha kicsit az AOR-ra kacsingatna a dallamvilágával. Ezt a dalt hallgatva határozottan az volt az érzésem, hogy egy európai banda szárnypróbálgatásait hallom éppen, de hát nem. A titok nyitja tehát a változatosság és a kikacsingatás lehet. Ezt erősí­tendő, még azt is meg merem kockáztatni, hogy egy kicsit progresszí­v hatás is van a bandában. Erre utal legalábbis a két részre osztott, egybefolyó, több tételesnek is csúfolható Tornado Dreaming I és II. A nyolc perces dallamfolyam egyébként az album legjobb nótáját rejti, ami kivételesen azt is el tudta felejtetni velem, hogy ez tulajdonképpen akár egy AC/DC emlékbanda is lehetne - akárcsak a már sokat idézett csapatok. Üde és frissí­tő dolog még, hogy az album végére egy balladásan induló, de később azért rendesen bedurvuló dal is került, ami az Airbourne album folyamatosan tempózásával szemben szerintem nagy erény. Ezen gyöngyszemek mellett természetesen nem hiányozhatnak a hagyományos dögök sem. V8 Fantasy, You Vs Me, Game of Fools, Keep Me Breathing... mind-mind jól eltalált, vad, buliba való zene - különösen az utóbbi, ami kifejezetten fogós dallamvilággal bí­r. Manapság nagy divat a Young fivérek életművéből merí­teni. Ez sokaknak tetszik, néhány embert untat. Én az utóbbiak táborát erősí­tem, mivel ritkán adatik meg, hogy élőben élvezzem akár az Airbourne, akár a Krokus zenéjét, lemezről hallgatva pedig egyszerűen nem tudok megbarátkozni ezekkel a zenékkel. A Koritni talán éppen azért tud üde kivétel lenni, mert ad valamiféle pluszt. Nem csak a honfitárs alapbandára kacsingat hevesen, hanem megidéz más stí­lusokat, bandákat, gyökereket is. A megjelenésének idején nem volt ugyan túlpromózva a lemez, de én azt hiszem, ez után az album után a frissen megjelenő klónlemezek nem tudnak nálam befutók lenni. Aki próbálkozna a bandával, annak ajánlom figyelmébe a 2007-ben megjelent 'Lady Luck' cí­mű lemezt is, ami szintén hozza az elvárható hangulatot, nem is beszélve a 'Red Live Joint' cí­mű CD-DVD kiadványról, amin élőben is megcsodálhatjuk a Koritni muzsikáját (meglepő módon a srácok élőben több Guns 'n' Roses számot tolnak, mint AC/DC-t). Ha tehát mindenképpen versenyeztetni akarjuk az AC/DC-farví­z csapatokat (márpedig miért ne tennénk, legalább a poén kedvéért?), akkor figyelni kell erre a bandára is!

Pontszám: 7.5