Victor Smolski Friends And Symphonic Orchestra: Majesty And Passion

írta garael | 2006.03.21.

Megjelenés: 2004

Kiadó:  Drakkar/BMG

Weblap: www.rage.com

Stílus: szimfonikus instrumentális gitár

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Remélem, hogy Peavy Wagner minden este elénekli a Te Deumot (hálaadó imádság), hiszen valószí­nű, ő van a leginkább tisztában azzal, milyen két muzsikust sikerült néhány éve a Rage-istállóhoz igazolnia, Mike Terrana (dobok) és a fehérorosz származású Victor Smolski (gitár) személyében. Peavy az új időszámí­tás beköszöntéig szinte önmaga húzta a Rage szekerét, a nagyzenekarral felvett "XIII", és "Ghost" cí­met viselő lemezek, finoman szólva nem a páratlan képességű zenésztársak jutalomjátékának köszönhetően lettek az európai metalszíntér figyelemreméltó alkotásai 1998-ban, és 1999-ben. Noha Terrana neve és tehetsége már ismert volt egy közepesen tájékozott rockrajongó előtt is, a Smolski név csak annak mondott valamit, aki ismerte a szinte teljes mellőzöttségben alkotó német Mind Odyssey "Nailed To The Shade", és "Signs" cí­mű, igényes progresszí­v rockot rejtő lemezét. (Egyik sem beszerezhetetlen alkotás, progresszí­v rock rajongóknak kötelező!)

Ha valaki, ismereteit bőví­tendő, beüti a Smolski nevet egy keresőprogramba, legalább annyi találatot fog kapni egy bizonyos Dimitry Smolski nevű világhí­rű kortárs zeneszerző, karnagy, mint Victor nevű hősünk. Nos, a névazonosság nem véletlen. Smolski úr, a Fehérorosz Állami Filharmonikus Zenekar karnagya, Victor Smolski édesapja. És valahol el is érkeztünk a dolgok lényegi részéhez. Az apa, bármilyen hihetetlenül is hangzik, zenészpályára szánta a gyereket, minek köszönhetően Viktorka, kora ifjúságától kezdve komoly zenei, de akár egybe is í­rhatjuk, komolyzenei képzést kapott. Hogy miként, és mikor döntött úgy, hogy a megszerzett bőséges gyakorlati és zeneelméleti tudást a heavy metal műfajban kamatoztatja, nem tudom, bár igazán kí­váncsi leginkább arra lennék, mit szólt mindehhez a kedves papa. Kiesett-e vajh' a karmesterpálca a kezéből?

Igazából persze nincs okom rosszmájúnak lenni, mert apa és fia családi és munkakapcsolata valójában nagyon is példás. Az idősebb Smolski akkor segí­ti ki fiát egy kis szimfonikus zenekarral, amikor arra éppen szüksége van a gyereknek. Annyira mégsem esett messze az alma a fájától, í­gy elég gyakran dolgoznak együtt Smolskiék. Így történt ez már az első szólóalbum (Heretic) kapcsán, és í­gy a jelen recenziónk tárgyát képező lemez felvételeinél is. A Majesty And Passion nem más, mint Smolsky Johann Sebastian Bach iránt érzett tiszteletének kifejezése. Akadékoskodók mondhatják, hogy ez nem újdonság, nemrégiben a szintén kivételes képességű Alex Masi már elvégezte ezt a munkát In The Name Of Bach lemezén. Csakhogy Smolski nem ragaszkodott ahhoz, hogy hangról-hangra eljátssza a műveket (azért Masi lemeze is kiváló lett), hanem igazi feldolgozásokat í­rt. Úgy bizony, írt, mégpedig hangjegyeket, pennával papí­rra, ahogy ezt zenészkörökben (úgy értem, hogy ott, ahonnan ő érkezett) természetesnek veszik. Megnyugtathatom az instrumentális gitárzene és úgy általában a "gitárvirga" okostojás ellenzőit, hogy itt, ezúttal nem magamutogatásról van szó. Ez teljességgel ellentétes is lenne azzal a globális zenei látással, felfogással és tehetséggel, ami Smolski minden hangszeres pillanatát jellemzi.

Számos kiváló rock, és jazz-zenészt hí­vott vendégszereplésre, hogy valódi ünnep és méltó tisztelet legyen a lemezfelvétel a világ valaha élt legnagyobb zeneszerzője előtt.

Pontszám: 10 Alapmű