101 South: No U-Turn

írta TShaw | 2010.03.03.

Megjelenés: 2009

 

 

Kiadó: AOR Heaven

Weblap: http://www.101south.com/

Stílus: AOR

Származás: USA

 

Zenészek
Gregory Lynn Hall - ének Chris Thompson - vokál Billy Liesegang - vokál Ian Barinson - vokál David Pasillas - gitár Jimmy Turner - basszusgitár Roger Scott Craig - billentyűsök, vokál Hans Geiger - ütősök
Dalcímek
01. When You're Gone 02. All in the Game 03. Lonely Heart 04. What Are You Gonna Do Anyway 05. End of the Game 06. From What You Know Now 07. Yesterday Is Gone 08. Take Me Home 09. Don't Tell Me It's Over 10. Blue Skies
Értékelés

Az AOR zene alapjaiban sablonzene. Nem túl sok olyan stí­luselem van, amivel szabadon operálhatna, hogy egy lemez hallatán mégiscsak csettinthessünk egyet: "ejnye, ez de eredeti!". De nem is ez az AOR legnagyobb veszélye, sokkal inkább az, hogy bármelyik stí­lustól könnyebben fullad unalomba. Ez történhet azáltal, hogy egysí­kú, lapos lesz egy album, vagy azáltal, hogy egyszerűen túl puha és finomkodó lesz az egész, és az ember már csak azért is inkább valami hard rock, vagy glam muzsikát helyez a lejátszóba, hogy érezze, van még vér az ereiben. A 101 South nevű bandát nem ismertem a 2009-es lemezük előtt, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a továbbiakban szeretném velük tartani a zenész-zenehallgató kapcsolatot. Nem arról van szó, hogy a No U Turn rossz album volna, vagy nem tudnának AOR zenét csinálni - nagyon is tudnak, viszont a No U Turn egész egyszerűen egy unalmas lemez lett. Van itt kellemes pillanat bőven, és tényleg, fontosnak tartom kiemelni, hogy a csapat tehetséges zenészekből áll, de a 2009-es produktumukban nincs olyan elem, ami komolyabban magával ragadná az ember figyelmét. Dallamok például vannak bőven, de messze nem szabad olyan dallamorgiára számí­tani, mint amivel a stí­lus legjobb képviselői szoktak előállni. Minden daluk fülbemászó a maga módján, de mellőzik a fordulatokat, amitől igazán izgalmas tudna lenni ez az egész. Így a rengeteg szép és jó dal összemosódik, nagyon nehéz belőlük kiemelni egyet, ami megtörné az album egysí­kúságát. Ha mégis jobb pillanatokat kellene keresni, akkor a Blue Skies cí­mű zárótételt emlí­teném meg elsőnek, aminek a zongorás bevezetője és balladás tempója nálam már eleve jó pont, de ebbe a dalba tényleg sikerült valami kis pluszt beleadni. A Don't Tell Me It's Over az album legnagyobb fénypontja - itt végre találkozik a jó tempó és a kellemes dallam is. Nem értem, miért az album végére kellett rakni ezt a dalt, hiszen gyakorlatilag ez az egyetlen húzónóta az egész lemezen. Az album elejéről egyedül a nyitószám, a When You're In Love maradt meg a fejemben első hallgatásra, de ezt a szerzeményt még í­gy is rossz albumkezdésnek tartom. Az tény, hogy az album többi dalához képest erős szerzemény, de önmagában ez egy középtempós dal, aminek a második helyen kéne állnia - mondjuk a Don' Tell Me It's Over mögött. Érdekes még a Lonely Heart is, de ezt a dalt hallgatva is az a benyomásom, hogy valahol már hallottam ezt, vagy legalábbis valami ilyesmit. Ez ugye már kapásból egy aprócska negatí­vum... Ha valamire mégis jó ez az album, akkor az a relaxálás. Ha kell valami zene a háttérbe, ami rock, de nem vonja el a figyelmünket valami fontosról, akkor ezt tessék betenni, a fent emlí­tett dalokon kí­vül garantáltan nem fogjuk felkapni a fejünket semmire. Esetleg romantikus alkalmakra is elmegy még háttérzajnak. Maga a csapat egyébként 1999 óta létezik, Gregory Lynn Hall énekes vezetésével, és korábban 2000-ben és 2002-ben vettek fel lemezeket. Előismeret hí­ján már csak kí­váncsiságból is meghallgattam volna ezeket az anyagokat, de a No U Turn egy kicsit elriasztott a beszerzésüktől. Azt mondom, 2009-ben rengeteg jó AOR album született, de a No U Turn messze nincs az élvonalban. Nem hinném, hogy tovább kéne próbálkozni vele, hátha megnyí­lik még az album jobban, mert ezek a puha zenék nem azért készülnek, hogy sokadik hallásra értsük csak meg, mit is akarnak elérni velük pontosan. Ha nem számí­tok négy-öt dalt, amiket tényleg eltaláltak, és amik miatt még most is gyakran teszem be a lemezt a lejátszóba, ezek a dalok se nem rosszak, se nem túl jók... semlegesek, talán kicsit még üresek is.

Pontszám: 5.5

Legutóbbi hozzászólások