Lord: Set In Stone

írta MMarton88 | 2009.10.04.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Dominus Records/Soundholic

Weblap: www.lord.net.au

Stílus: heavy/power metal

Származás: Ausztrália

Dalcímek

Értékelés

Gondolkodtam rajta, hogy eldurrantom a kihagyhatatlan poént: A beszámolót egy laza felvezetővel kezdem, melyben elkezdem méltatni a szombathely Lordot, kicsit dicsérem Misi hangját, Erős Attila zseniális témáit, Gidó billentyűjátékát. Majd mire a kedves olvasó már teljesen hangulatba jönne, és azt hinné, hogy hazai kedvenceim egy új, vagy ritka lemezéről van szó, a sivár valóság letaglózó nyersességével verem szét (heavy metal) bulldózer módjára a kellemes ábrándot: Ez a Lord nem az a Lord. Mivel vélhetőleg az olvasók jelentős része nem vevő az "olcsó importhumoromra", a "poén"t inkább csak ismertető szinten hoztam fel, ám a lényeg kiolvasható belőle, ausztrál metal tesóinknak is van egy Lordja, méghozzá nem is rossz! Nem tudom, hogy rajtam kí­vül hányan kedvelik a sokadligás heavy metal bandákat, de azoknak biztos nem ismeretlen a Cryonic Temple, a Steel Attack, vagy - hogy földrajzilag közeledjünk a bandához - az ausztrál Pegazus, a Black Majesty, vagy a Dungeon. A Dungeon 1986-tól 2005-ig létezett, de karrierjük igazán 1996-tól indult be. Hat nagylemezt készí­tettek, muzsikájuk pedig veretes heavy metal volt, elég sok power és thrash behatással. 2005-ben oszlatta fel a csapatot a banda fő motorja 'Lord' Tim Grose. Neki már 2003-ban megjelent egy szólólemeze Lord néven, ám 2005-től ez lett a fő csapata, melyben egészen mostanáig a Dungeonös társ, Tim Yatras dobolt. A Set In Stone a banda harmadik lemeze, s a legnagyobb különbség a Dungeonös időkhöz képest, hogy a Lordban az európai stí­lusú power metal elemei kerültek inkább előtérbe, valamint helyenként black/death részletek is megbújnak a csapat tételei közt. Erős lemeznek érzem a Set In Stonet, talán azért, mert minden eddiginél dominánsabb az európai power metal hatása, méghozzá a másod, harmadvonalas csapatoké. Ergó az At Vance, Dionysos, Silent Force, Nostradameus rajongóknak biztos tetszeni fog, de akár a hazai Wisdom rajongótáborának is komolyan bejöhet innen néhány dal. Ha van valami, amit imádok ezeken a "tucatpower" lemezeken, akkor az a kezdés. Természetesen jön a morajlós bevezetés, Spectres Of The Ascendant cí­mmel, majd a nyitó Redemption úgy robbantja szét a hangfalakat, ahogy kell. Ez a legwisdomosabb tétel, talán a legjobb is, tényleg az összes kötelező panelt, klisét tartalmazza. Ha már rongyosra hallgattad a Nostra, Angra, At Vance albumaidat, öt és fél perc tömör gyönyör vár rád! A másik nagy kedvenc a The End Of Days. Ugye már a Sacred "Bloody" Steel óta tudjuk, hogy heavy metalban a hörgés az true, ausztrál kispajtásaink pedig véletlenül sem akarnak pózernek tűnni, a lemezeiken különben is mindig megtalálható volt ezen dí­szí­tőelem. A Set In Stoneon az album második felétől kapjuk meg a szigort, de hála égnek a dallamos tenorizálás is megmarad, épp ezért a The End Of Days kegyetlenül szigorú thrashes, Wolfos verzéivel tökéletes kontrasztot képeznek a szárnyaló, gigadallamos refrének. Mestermű, igazi kedvenc. Sajnos a többi daltól már ennyire nem vagyok lenyűgözve, hozzák a kötelező paneleket, de picit a sebességből is visszavettek (persze ettől még a gyorsaság uralkodik a "kövek közt"), s emlékezetes melódiákból sem sikerült eleget összegyűjteni. A 100 Reasons kezdése akkora Avantasia utánérzet, hogy az első metal opera szerelmeseinek jó eséllyel be fog jönni, kár, hogy Lord Tim zeneszerző vénája nem olyan zseniális, mint Tobinké. Az egyetlen nóta, amellyel nem tudok kibékülni, az a Someone Else's Dream. Noha a refrén frankó, a szinti, meg a hörgés sokat tesz azért, hogy elüssön a többi daltól. Kicsit In Flamesesnek érzem, szerintem kár volt ezen a területen kí­sérletezni. Egy további szerzeményre hí­vom még fel a figyelmet, a 8 perces Foreverre. Itt a srácok picit progresszí­v vizekre eveznek, mindesetre a duett igen kellemetes benne, s az egész szám összképe sem rossz, sok téma, sok hangulat, teljesen rendben van mégis. További pozití­vum a hangzás, mely remekül dörren meg a Set In Stoneon. Lord Tim énekesi teljesí­tménye is egészen kiváló. Nem hinném, hogy Mats Levén, Oliver Hartmann, vagy André Matos szintjén állna, de abszolút jól és élvezetesen énekel, tökéletesen illik orgánuma ehhez a zenéhez. A másik erőssége ennél a bandánál a gitármunka, igazán remek szólókat hoztak össze a srácok, gyakran jól el is nyújtják őket (Be My Guest), úgyhogy virgából sincs hiány. Üröm az örömben, hogy sajnos Európában nincs terjesztve ez a lemez, csak Ausztráliában, Új Zélandon, valamint Japánban. De természetesen a banda weboldaláról le lehet tölteni, s az europower - sőt, bizonyos dalok miatt a számomra tök unalmas progpower stí­lus - rajongóinak érdemes is. További adalék, hogy olyan neveket emlí­tenek meg Lord Timék, "special guest"ként a Set In Stoneon, mint Craig Goldy, Glenn Dover, Olof Mörck, Felipe Andreoli, vagy Pete Lesparence, bár némiképp irónikusan megjegyezhetném, azt nem kötötték az orrunkra, hogy tényleg zenélnek is a hí­rességek az albumon, vagy csak a stúdióban, esetleg a Skypeon adtak néhány tanácsot az ausztráloknak.

Pontszám: 7