Egy Legenda Éjszakája: Beszélgetés Ken Hensley budapesti koncertje után
írta Hard Rock Magazin | 2009.09.08.
Az elkövetkező hetek, hónapok koncerttermése nagyon sok csemegét tartogat a klasszikus hard rock szerelmeseinek számára. Jön a Mr. Big, a ZZ Top, tiszteletét teszik nálunk Wingerék, ám az idei "hard rock ősz" évadnyitó buliját az A38-as hajón adta a Uriah Heep egykori billentyűse, a zseniális Ken Hensley, valamint együttese, a Live Fire. A bulin természetesen magazinunk is jelen volt, s mivel több szem többet lát, csapatunk két nem túl régi "igazolásának", MMarton88-nak és Adamwarlocknak, pár nappal a koncert utáni visszaemlékező beszélgetését olvashatjuk most... Mmarton88: Ádám, adja magát a kérdés, előzetesen mit vártál ettől a bulitól? Adamwarlock: Az előző koncerten sajnos nem lehettem ott, de a Uriah Heep munkásságával valamilyen szinten tisztában voltam, és mivel az együttes mögötti agy mindig is Ken volt, ezért arra készültem, hogy ezen az estén egy legendát fogok látni, aki ehhez mérten teljesít... ez be is jött! MMarton88: Abszolút egyetértek. Igazából én is hasonlóan voltam vele, inkább a Heepes munkásságát ismertem, valamint a zseniális Blood On The Highway-t. Úgyhogy kíváncsi voltam mire lesz képes. Bár féltem is, hogy a Heepes társak nélkül nem fogja tudni esetleg visszaadni úgy a dalokat, ahogy illene. Természetesen félemem alaptalan volt. Ezen az estén minden róla, valamint a másik Kenről, a gitárosról szólt. Adamwarlock: Bennem ez a félelem nem volt meg, mert bíztam Mr. Hensley ízlésében társai kiválasztását illetően. És valóban egy nagyon összeszokott, jól bejáratott, profi csapat állt a színpadon. MMaton88: Az igazság az, hogy nem okvetlenül voltam tőlük elragadtatva. Korrekt, profi muzsikusok a norvég arcok, de igazából én egy kicsit "bérmunkásnak" éreztem őket. Persze mozogtak, precízek voltak, meg pontosak, de nem olyan lelekesek meg energikusak, mint a két Ken. Adamwarlock: Valahol egyet kell értenem veled, de azt szögezzük le, hogy egyértelmű volt, hogy a Ken mögött álló csapat mindössze ,,unterman" szerepet tölthet be a mester árnyékában, tehát az ő feladatuk az volt, hogy asszisztáljanak a billentyűk mögött ülő legendához. Az ő dolguk itt szerintem nem az volt, hogy önmagukat valósítsák meg. MMarton88: Igen. Ez nyilvánvalóan így van. És ezt a feladatot teljesen jól elláták. Mégis, én úgy vagyok vele, hogy szeretek látni egy lelkesen, jókedvűen, igazán együttlévő bandát. A fiúk vérprofik, jók, korrektek voltak. Persze az is volt valahol a feladatuk, hogy hátul maradjanak. Mégsem nyűgöztek le, nem fakadtam volna sírva, ha picit lelkesebbek, jobb kedvűek. Ha zenélni jöttek volna, nem dolgozni... Adamwarlock: Szerintem ez nem tud megvalósulni egy egyetlen személy neve alatt futó együttesnél. MMarton88: Aha. Jó. Mindenesetre ezt a kérdést nyitva hagyjuk majd az olvasóknak. Konkretizáljunk egy kicsit, mit gondolsz Eiríkur Hauksson énekesről? Adamwarlock: A koncert után említetted, hogy nem egy Jorn Lande,pedig megjelenésben és mozgásban is rá akar hasonlítani, ám a torka nem éri el ezt a szintet, de a hard rock műfajban kitűnően teljesített. Tegyük hozzá, hogy a hangosítását a koncert elején kicsit elrontották, elég tompa volt szegénykém... Tehát szerintem ő abszolút piros pont. Legalábbis a ,,bérmunkás" szinten. MMarton88: Igen, nagyon Jorn 2 akart lenni a "srác". A fizimiska, a mozgás, a grimaszok, csakhát a hangja nem olyan. Nem volt rossz amúgy, teljesen korrekt rock torok, de picit talán beleolvad a műfaj ügyes, tehetséges, ám nem kiemelkedő vokalistái közé. Mindenesetre a lelkesedés nem vetette szét, inkább "munka" szinten állt a színpadon, ezért nekem sokkal üdítőbb volt, amikor Ken állt a mikrofon elé. Adamwarlock: Tom Arne Fossheim dobos? MMarton88: Korrekt, de szürke. Abszolút nem vonzotta a tekintetet. Hátul volt, füst volt, ügyes a figura, de maradandót nem hagyott bennem. Adamwarlock: Pontosan verte a bőrt a minimál-dobszerkóján, de semmi extra. Néha neki is eltünedezett a pergője a hangosítás ördöge révén. MMarton88: Basszer? Adamwarlock: Ő volt talán a leggyengébb láncszem... MMarton88: Unott arc, hozza a kötelezőt, de ennyi. Komolyan, néha már rossz volt ránézni. Én is őt éreztem a leggyengébbnek. Mindazontáltal Sid Ringsby is teljesítette, amit kellett, abszolút profin. Ken Ingwersen kezelte a hathúrost ezen az estén... Adamwarlock: Én itt a pápaválasztáskor használatos ördög ügyvédje szerepkörben tetszelegnék. Nekem ez a fickó nagyon antipatikus volt. Ugrált, extázisban vonaglott, mutogatott a közönségre, mintha róla szólna az egész koncert. Igazi ripacs volt a figura. Mozdulatai olyanok, mintha a ,,Hogyan Használjuk Gitárunkat Legjobban Fallikus Szimbólumként " című könyvből tanulta volna őket. Igazi pózer szerintem, és amikor még neki is vetkőzött... az nekem már sok volt! MMarton88: Aha. Úgy tűnik, hogy elérkeztünk a beszélgetés egyik legizgalmasabb részéhez, mert én ezt máshogy láttam. Nekem tetszett, amit művelt. A másik Kenen túl ő volt az egyetlen olyan arc, aki igazán élvezte a muzsikálást és jól érezte magát a hajón. Nem éreztem ripacsnak, persze néha már lehet, hogy túl sok volt belőle, ugyanakkor kicsit legalább élt tőle a színpad. Szerintem jól is pengetett, remekül hozta a szólókat. Adamwarlock: Ez igaz. MMarton88: Viszont a lényeg, hogy élvezte a zenét, jól esett neki, amit csinál és eközben volt jó az is, amit játszott és nekem ez tetszett. Tökéletes ellentéte volt mondjuk Sidnek. Szerintem ügyes volt a srác. Pedig nem könnyű Mick Box-ot helyettesíteni. Talán nem is próbálta. De ahhoz nagyban hozzájárult, hogy jól érezzük magunkat ezen az estén Adamwarlock: Szerintem eltérő véleményünkhöz hozzájárul, hogy különböző helyekről néztük a bulit. Te jó elől áltál, én meg a középső sorokból figyeltem a színpadot. Onnan elég bizarr volt a kép. Jobb oldalt egy legenda, aki miatt az este kitettem a lábamat a budai éjszakába, aki szerényen, a zenét élvezve játsza, a saját maga által írt dalokat, míg bal oldalt meg ugrál és mutogat ez a hihetetlen pózer. A lelkesedése és játéka tényleg irányadó lehetne sok fiatal zenésznek, de a plakáton Ken Hensley áll, és nem Ken Ingwersen. Kicsit több alázat kéne, és tudnia, hogy ez nem az ő estéje. Figyeltem, hogy néha bele akart beszélni Hensley monológjába, hátracsapta a fejét, mintha ő állna a figyelem középpontjában, és a legrosszabb, hogy sokan épp ezért őt nézték, és nem azt az embert, aki miatt a fedélzetre léptünk. MMarton88: Értem. Jó, valahol ez is igaz, természetesen megértem ezt a véleményt is, de ettől még nekem szimpi volt. Viszont nézzük akkor a másik Kent, akiért jöttünk! Adamwarlock: Hihetetlen nagy élményt nyújtott. MMarton88: Abszolút! Adamwarlock: Sajnálom is, hogy csak kb. 200 ember volt tanúja ennek a produkciónak... MMarton88: Nekem az tetszett leginkább ezen az estén, hogy egy 64 éves legenda kijött hozzánk remek kondícióban, kigyúrva, jó formában, jó kedvvel. Utána fogta, jó hangulatban, előadta a legnagyobb számait (amit tesz minden este és már tökre unhatna is, ráadásul egy kicsi klubban, kevés emberrel) és mégis végig mosolyogtt, végig élvezte a műsort, látszott, hogy mennyire nagy jókedvvel, mennyire lelkesen zenét! Látni ezt a fickót muzsikálni már plusz és pozitív energiákat adott az embereknek, akik őt megnézhették. Adamwarlock: Így van...az ő hangulata ráragadt a közönségre is. Jó érzés látni, hogy valaki ennyire rabja a zenének, és tényleg ez vált az életévé. MMarton88: Tényleg rendkívül kellemes, rendkívül felüdítő élémény volt. Nagyon tetszett, amit csinált. Adamwarlock: Örülnék, ha nem az országunkban oly gyakori öregkori depresszió, hanem egy hasonló jókedv uralkodna majd rajtam ilyen idős koromban. Amúgy pedig a játéka megadta azt a pluszt a zenéhez, amit el is vártam tőle. Az ő egyéni hangzása nélkül, ,,csak" remek hard rock dalokat hallottunk volna, de így maga volt a különleges, utánozhatatlan, egyéni világ, ami csak ezt a fickót jellemzi. Épp ezért követeltem magamban még egy kicsivel több egyéni attrakciót tőle, sajnos csak egy saját szóló blokkja volt. MMarton88: Még azokat a részeket emelném ki, amikor előjött a szinti mögül. A ,,lelketlenül" profi énekes után, mikor Ken állt a mikrofonhoz, az teljesen megőrjítette a tömeget. Szerintem abszolút jól énekelt, egy nagyon profi, karizmatikus és lelkes frontember állt ilyenkor a csapat élén, mozgott, ugrált, nevetett! Lehet, hogy nem olyan jó énekes, mint a norvég arc, de nekem sokkal szimpatikusabb volt. Adamwarlock: Igen, hitelesebb volt számomra is. MMarton88: Pontosan, ez a jó szó! Hiteles! Setlistről mit gondolsz? Adamwarlock: Igazából én a Heepet jobban ismertem, mint a szóló munkásságát, főleg a July Morningnál kaptam föl a fejem, a Blood on The Highway-ről még elviseltem volna egy-két dalt. Önmagában a dalok összeállítása nagyon tetszett, mert végig dinamikus maradt a buli, igazi hard rock hangulat uralkodott mindenkin. MMarton88 : Így gondolom én is. Egy olyan best-ofot hozott össze, hogy mindenki vigyorogva jött ki a hajóról. Lehet, mert nem volt előzenekar, meg eleinte még nem volt annyira jó a hangzás, az első pár számnál még nem volt olyan tüzes a hangulat. A July Morningnál indult be a buli. És onnantól kezdve végig iszonyat jó volt. Jobbnál jobb slágerek, klasszikusok kényeztették a hallójáratokat. Az első csúcspontot számomra A Wizard jelentette, a Sweet Freedom alatt is megőrült mindenki, de a Blood On The Highwway-t is jókor kapták elő! Adamwarlock:Bár a legnagyobb hangulat mi másnál lett volna, mint a Lady in Black-nél. Ez a szám hihetetlen hatást váltott ki mindenkiből. Az egyszerű akkordokra írt zseniális szöveg pedig minden idők legjobb rock nótái közé emeli. A közönség reakciója nem is maradt el. MMarton88: Igen. A záró négyes "adta meg a kegyelemdöfést". Stealin', Easy Living, Lady in Black, Gipsy... Adamwarlock: Megkerülhetetlen slágerekről beszélünk. Sajnálatos, hogy egyre kevesebben emlékeznek már rájuk. MMarton88: És ezeket úgy prezentálták, a közönség meg úgy fogadta őket, hogy szenzációs volt a buli a hajón. Jut is eszembe, róluk mit gondolsz? Adamwarlock: A közönségről? Láthatóan az első sorok rettenetesen élvezték a bulit, de ahogy távolodtunk a színpadtól, úgy nőtt az átlagéletkor, ezzel fordított arányban pedig csökkent a nézőszám. Jó, ha fél ház volt, de az idősebb korosztály tagjai büszkék lehetnek magukra, mert rendesen végigbulizták az estét. MMarton88: Igen, ezt tényleg jó volt látni. Csak a kevés embert nem. Adamwarlock: Hátul csak a fejbólogatás ment a foghíjas sorok közt. Neked mi volt a tapasztalatod elöl? MMarton88: Nézd, nem szedték szét az emberek a hajót, de a hangulat nagyon jó volt. Tényleg, idősebb, családapák, kultúráltabb, nyugisabb arcok is jót buliztak, szórakoztak gyerekkoruk nagy slágereire. Tehát a publikum reakícióival szerintem semmi baj nem volt ezen az estén. Ellenben az nagyon sajnálatos, hogy ezt a csodát csak egy fél hajót láthatta... Viszont azt is szívderítő volt látni, hogy észre lehetett venni nem egy hazai "rocksztárt", amely réteg nem szokta magát a koncerteken képviseltetni. Sajnos. Adamwarlock: Kár érte. Foglaljuk is akkor össze, hogy mit is láttunk. Egy teljesen pozitív élménnyel hagytam el a fedélzetet! Ken Hensley önmagában akkora bulit csapott, hogy öröm volt nézni. Zenészei szerintem helyt álltak, jó alapot nyújtottak a mester játékához. Kicsit szálka a szembemben "Mr.Pózer", de még neki sem sikerült elrontania a hangulatomat. Legközelebb is ott a helyem, még akkor is, ha a gyalázatos közönségszám miatt valami pincében lép föl a mester! MMarton88: (Majdnem) Teljes mértékben egyet értek. Egy klasszikus értelemben vett hard rock bulit kaptunk, himnuszokkal, egy legendával, hatalmas hangulattal, nagyon pozitív élményekkel. Jó volt látni, hogy miközben arról olvasunk napról napra, hogy a 60 éves rockzenék hogyan teszik tönkre magukat és melyik elvonóról melyikre járnak, addig itt volt valaki, akire igazán büszke lehet az egész rockszintér.
Elhangzott dalok: Intro
You've Got It
Brown Eyed Boy
Just The Beginning
Circle Of Hands
July Morning
The Wizard
Sweet Freedom
Blood On The Highway
The Last Dance
Stealin'
Easy Living
Lady In Black Gipsy Adamwarlock, MMarton88 Fotó: Kotta, MMarton88
Legutóbbi hozzászólások