Eléggé kiszámí­thatatlan vagyok!: Budapesti interjú Björn Lodinnal

írta Kotta | 2009.08.25.

Björn Lodin, a HARD új énekese hazánkba érkezett, hogy találkozzon a zenekarral és együtt dolgozzanak az új lemezen, melynek megjelenését november 15.-re tervezik. A Hard Rock Magazin megragadta az alkalmat, hogy kifaggassa a svéd frontembert a Baltimoore-ról, a HARD-dal folyó munkáról, első benyomásairól Magyarországgal kapcsolatban, a svéd hard rock szí­ntérről és még sok egyéb másról is... Lodint Mirkovics Gábor (Zserbó), a HARD alapí­tója és basszusgitárosa is elkí­sérte a beszélgetésre, de ő jobbára hagyta Björn-t kibontakozni. HRM: Helló, Björn! Először is hadd gratuláljak a legutóbbi Baltimoore albumhoz, a Quick Fix-hez. Nekem nagyon tetszik, de abban nem vagyok biztos, hogy a hardcore Baltimoore rajongók vevők erre a '70-es éveket idéző, retro hangvételre. Szándékosan csináltál valami szokatlant ezúttal? BL: Helló! Amikor nekifogok egy új projektnek, gőzöm sincs, hogyan fog végződni. Először is - sajnálom Baltimoore rajongók, de nem érdekel, mit gondoltok... egyszerűen nem vehetem figyelembe! Talán nem hangzik a legszerényebben, hogy ezt mondom, sőt, kereskedelmi szempontból sem túl okos, de én í­gy "csinálom" a zenét. Ha van egy ötletem és érzem, hogy itt az ideje a lemezkészí­tésnek, körülnézek, milyen zenészek elérhetőek, kiket érdekel a közös munka. Aztán nekikezdünk és a dolog alakul, ez egy folyamat. Aztán egyszer csak elkészül a lemez, akkor jöhet a következő kihí­vás. Nem érzem kötelezőnek, hogy egy adott stí­lusnál maradjak, eléggé kiszámí­thatatlan vagyok ebben az értelemben. Ami a hangzást illeti, nos, hát í­gy hangzik ez fajta a zene! Semmi pénzért meg nem ölném a dalokat túl sok trükközéssel, vagy dobgépekkel, mindössze az élő hangzást szeretném a lehető leghűbben visszaadni. Amikor ezeket a dalokat élőben játsszuk, pont ugyaní­gy szólnak - csak hangosabban (nevet). HRM: Oké, de a Hammond meglehetősen domináns lett a hangzás kialakí­tásában... BL: Igen, valóban, de imádom a Hammond orgonát! Talán lejjebb keverhettem volna, talán tényleg kicsit sok lett, de végül is, ez egy remek hangszer. Nekem tetszik í­gy. Ha már itt tartunk, a következő Baltimoore album is készül, október végén fog megjelenni. HRM: Ugyanazzal a felállással? BL: Nem (nevet). A dobos és a billentyűs ugyanaz, de ezen a lemezen egy új gitáros fog bemutatkozni, Lars í…ke Löwin. Sőt, jómagam is gitározom majd rajta, a basszusgitárral együtt. Ezeket a dalokat valójában a Quick Fix-el együtt í­rtuk, és jobbnak gondoltuk "útjára engedni" őket idén októberben. A Baltimoore nem egy turnézó banda. Nagyon ritkán játszunk élőben, mert nehéz összehozni a muzsikusokat. Mindenki, aki játszik a Baltimoore-ban, játszik más együttesekben is. Egy szó, mint száz, jó ötletnek tűnt most megjelentetni a lemezt, nem pedig jövőre. Merthogy úgy tűnik, a következő év nagyon elfoglalt lesz a HARD-dal... HRM: Szóval ebben az értelemben nem lesz ütközés a két album között. A HARD-dal milyen turnét terveztek? Cél Európa? BL: Igen, ez a terv! Felvesszük az albumot, aztán megturnéztatjuk. De ez a gazdasági helyzettől is függ, meg egy sor egyéb tényezőtől. Tudod, nehéz idők járnak, de dolgozunk az ügyön. Nagyjából tudjuk, hogy milyen lehetőségeink vannak, és hogy ezek mennyire vannak összhangban az elvárásainkkal. Egyelőre optimisták vagyunk és nagyon izgatottak! HRM: A Baltimoore a saját zenekarod, a HARD viszont nem. Milyen érzés, hogy ezúttal nem te vagy a főnök? BL: Ó, micsoda megkönnyebbülés! Gábor nagyon sok mindent intéz. Mivel én leszek a producer, nekem is nagy a felelősségem, az albumot a saját stúdiómban fogjuk felvenni, Svédországban. Viszont együtt dolgozunk a promóción és közös a dalszerzés is nagyon jó az együttműködés! De ez hasonló a Baltimoore-ban is. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy csak én szerezhetek zenét. Mindig új zenészeket keresek, akár egy új énekes is jöhet! HRM: Tényleg? BL: Igen, miért is ne! Kopogtassatok csak be hozzám, és énekeljetek! Mutassátok meg, mit tudtok! Erről szól ez az egész, hogy egymástól ihletet nyerjünk. A zenekar tagjai mindig inspirálnak engem. Igaz, hogy én döntöm el, mikor jelenjen meg a következő Baltimoore album, hogy nézzen ki a borí­tó, és hogy miről szóljanak a szövegek. De a zene... Oké, az "utolsó szó" általában enyém, de hagyok teret a többieknek is. A Baltimoore az én bandám, de ha részt akarsz benne venni, neked is hozzá kell tenned valamit! Mindenkiben, akit beveszek, kell, hogy legyen valami különleges, egyéni. HRM: Bele tudtál folyni a dalszerzésbe a HARD-dal, vagy már jórészt készen voltak a nóták, mire megérkeztél? BL: Egyetlen dal sem volt kész azelőtt, hogy az együttműködésről döntöttünk. Közösen dolgozunk a számokon, most hogy itt vagyok. Három hétig leszek itt összesen, ez idő alatt véglegesre csiszoljuk a nótákat. Rengeteg ötletünk van, de ezeket még formába kell önteni. Mire távozom, a számoknak össze kell állnia, rögzí­thető formába. HRM: A srácok átrepülnek majd Svédországba a felvételre? BL: Igen. Érdekes időszak ez most nekünk is. Mint a mézeshetek. Ismerkedünk egymással, közben pedig jól érezzük magunkat. Remek! HRM: Másfél hete itt vagy már, interjúkat adsz TV-ben, rádióban, közben pedig gőzerővel próbáltok is. Fárasztó? BL: Igen, egy kicsit, de nem olyan vészes. Megpróbálok vigyázni magamra, időben lefeküdni, egészségesen étkezni. Ha otthon volnék, valószí­nűleg ugyanilyen fáradt lennék. Talán még inkább... Itt minden új és érdekes, ráadásul jól érezzük magunkat együtt! HRM: Úgy hallom, a hétvégén a Balatont is meglátogattad. Hogy tetszett? BL: Az északi oldal tetszett jobban, az csendesebb. 44 éves vagyok, időnként szükségem van a nyugalomra. Svédországban is a várostól távol élek, nem igazán szeretem a nyüzsgést. HRM: Milyennek találod az országot és az itt élő embereket? Voltár már Magyarországon korábban? BL: Nem, ez az első alkalom. Őszintén szólva, fogalmam sem volt mire számí­tsak, de mindenki, akivel itt találkoztam, nagyon kedves. Nagyszerű emberek! Érdekes nyelv, szép környezet. Úgy tudom a történelmetek is nagyon különleges, például a vasfüggöny, és most is sok érdekes dolog történik Magyarországon... Még nem zárultak le a változások teljesen. Ez nagyon egzotikus! HRM: Inkább kicsit zavaros. BL: Mindenhol vannak problémák! Nálunk is. Talán kicsit mások, mint itt... ugyanaz, csak máshogy (nevet). De tetszik itt nekem, finomak a zöldségek. Teljesen belezúgtam a lecsóba! HRM: A tervezett lemezről elárulsz valamit? Van elképzelésetek, hogy milyennek szeretnétek? BL: Megegyeztünk, hogy nincsenek előzetes elképzelések! Mindent felveszünk, visszahallgatunk, szelektálunk, és szép lassan összeállnak a dalok. Mindnyájunkban sok zene és ritmus van. Úgyhogy amikor együtt vagyunk, bedobáljuk ezeket, valaki más felkapja és tovább szövi a saját stí­lusa, tapasztalata alapján. Így megy ez, ezeket a pillanatokat próbáljuk meg elcsí­pni. Szóval nincs recept, amit követnünk kellene, az nem nekünk való! Úgyhogy nincs egyéb elképzelés, mint hogy angolul énekelek, legalább is ezúttal. Felmerült az is, hogy énekeljek valamit magyarul, talán egy napon erre is sor kerül majd. Ez ám a kihí­vás! Szerinted viccelek? Huh... HRM: Sok lemezed megjelent már, mégis mi motivál, hogy tovább csináld? BL: Úgy érzem, egyre jobb leszek. A filozófiám, és ahogyan a zenéhez viszonyulok, kezd egyre nagyobb értelmet nyerni számomra. Egyre biztosabb vagyok magamban. Ha belevágok valamibe, tudom, hogy be is tudom azt fejezni, nem fog örökké tartani. Ha elvállalom egy produkció rendezését, érzem, hogy jól fogom csinálni! Végül is ez csak zene, nem kell betojni! Tudod, nem agysebészet - maximum agymosás..! Mindenkire ugyanazok a zenekarok, hangzások, ritmusok hatnak. Mégis ezekből a saját levesünket főzzük. Mi bizonyos fűszereket használunk, más bandák másokat. A folyamat nagyon hasonló, a végeredmény mégis más. Csak légy őszinte magadhoz, az segí­t! Nézz magadba és döntsd el, mi az, amit igazán csinálni szeretnél. Ha megpróbálsz másolni valamit, nem lesz hiteles. Ezek motiválnak! Még nagyon sok zene van bennem. Körülbelül 70 dalt í­rtam tavaly, egyedül vagy társakkal együtt. Mindegyik szám másmilyen. Különböző előadók számára különböző nóták. Még annyi mindent szeretnék csinálni! Sosem lehet előre kiszámí­tani, mibe vágok bele legközelebb, ez lehetne mottóm, már ha van ilyen. HRM: Sokat emlí­ted a választást és a döntéseket. Ez van a Quick Fix album borí­tójának a koncepciója mögött? A dobókockára gondolok, az igen - nem - talán felirattal. BL: Igen, erről szól az egész élet. Döntened kell valamiről, aztán mész tovább a következő kérdésig. Mindig jön egy újabb és egy újabb kihí­vás. Igazából a lemez cí­me már megvolt, mielőtt elkezdtünk dolgozni az albumon. Folyton ez járt a fejemben, amikor a dalok szövegét í­rtam. A HARD lemeznél még nem tartunk itt. Ott egy másfajta megközelí­tés működik. Ez egy más szituáció, itt most öt ember dolgozik együtt. Amikor egy Baltimoore albumot készí­tek, sok mindent eldönthetek egyedül, aztán elmagyarázom a többieknek. Most viszont inkább közös gondolkodás zajlik, ami kissé megbonyolí­tja a dolgokat, ugyanakkor egy nagyon egészséges folyamat is egyben. Számomra ez változás, de kifejezetten inspiráló. HRM: Mondanál valamit a másik zenekarodról, a Balls-ról is? Miért kellett összeraknod egy újabb felállást? Hiszen a Baltimoore-ral megvalósí­thatod az összes ötletedet, nem? BL: Nos, hiányoztak az élő fellépések. Eredetileg ez volt az oka a Balls létrejöttének, hogy turnézzunk. Megcsináltuk a lemezt, elkezdtük szervezni a turnét, de az élet sajnos változik és végül nem tudtuk tető alá hozni a dolgot. Túl sok volt a komplikáció. De sokat tanultam az esetből. C'est la vie! Ilyen az élet. Visszavonulót fújtam és a sebeimet nyalogatva elhatároztam, hogy ha már í­gy alakult, készí­tek még egy vagy két Baltimoore lemezt (nevet). Kár, mert nagyon jó kis banda lehetett volna, a zenészek ugyanis első osztályúak voltak! HRM: Sokan a rajongóid közül a Double Density és a Thought for Food albumokat tartják a legjobbnak. Azokat, amiket Nikolo Kotzev-vel készí­tettél. Szerinted fogsz még valaha játszani vele, vagy az a történet végképp lezárult? BL: Nem, nincs bezárva egyetlen ajtó sem. Egyáltalán! Nagyszerű lenne újra együtt dolgozni vele! Időnként beszélünk telefonon, de tudod ő nagyon elfoglalt. Egy igazi művész, tudod? Teljesen más világban él! Sokat tanultam tőle, de tudom, ő is sokat tanult tőlem. Többet is, mint amit bevallana... (nevet). Szép idők voltak a '90-es évek elején, nagyon keményen dolgoztunk és nagyon közel is kerültünk egymáshoz. Talán túlságosan is inspiráló volt a kapcsolat, azért égett ki olyan gyorsan. Mindketten a saját utunkat akartuk járni, ez már csak í­gy van. Nagyon sikeresen valósí­totta meg a saját álmait, a Brazen Abbot-tal, a rock operákkal, melyekhez neves muzsikusokat toborozott a saját dolgaival. Örülök neki! De egy nap, talán még újra dolgozunk majd együtt... HRM: Tudod, nagy figyelem övezi a HARD-ot, most, hogy Csillag Endre is a fedélzeten van, a rajongók valami nagy dobásra számí­tanak, valami hasonlóra, mint amit Nikoloval csináltatatok. Segí­tségeddel nemzetközi áttörésre számí­tunk. BL: Nos, a lehetőség bennünk van. De az elvárásokkal nem igazán foglalkozunk. A mi dolgunk az, hogy egy lépéssel ezek előtt legyünk. Nem tudunk úgy dolgozni, hogy az elvárásoknak próbálunk megfelelni! Kiadunk valamit, aztán majd eldöntitek, hogy tetszik-e vagy sem. A legjobbat adjuk magunkból, ezt megí­gérhetem. Ez csak í­gy működik, í­gérni nem tudunk semmit, főleg nem eladásokat. Ki tudja, ha Bill Gates a szponzorunk szeretne lenni, akkor megí­gérem neked a mennyiséget! HRM: Nem feltétlenül az eladásokra gondoltam. Sokkal inkább az elismerésre. BL: Nézd, ma már bárkinek lehet egy nemzetközi terjesztésű lemeze. A siker végső mértéke mégis csak az eladás, nem igaz? Az egy megkérdőjelezhetetlen indikátor. Nem számí­t, hogyan nézel ki és hogy mennyit játszik a TV, az eladás a lényeg! A bevétel! Kérdezd csak meg a kiadók főnökeit, ha nem hozol elég lóvét, fel is út, le is út! Ez sajnos ilyen egyszerű! HRM: De neked saját kiadód van... (BLP). BL: Igen, és pontosan azért, mert nem értek egyet ezzel, nekem ez kevésbé fontos szempont (nevet). Én azért szerzek és adok ki zenét, mert ez az életem, ezt szeretem csinálni. Időnként sajnos fel kell vennem az üzletember jelmezt is, amikor a kiadó dolgait intézem, de azt hiszem, nem vagyok túl jó menedzser. Megpróbálom nem túlbonyolí­tani a dolgokat és a zenére koncentrálni. Ha nem tetszik a zene, nem érint meg, dolgozhatok akármilyen keményen, ahhoz más karakter kell, én nem vagyok olyan. Én azzal foglalkozom, amit érdekesnek, fontosnak tartok. Gáborral és a többiekkel együtt megpróbáljuk megérezni, mely számokban van meg a slágerpotenciál, változtassunk itt vagy ott egy kicsit, hátha bekerül a rádióba? Ezt fontosnak tartom, és nem csak az internet-rádiókról beszélek. Be kell kerülnöd a rendes rádiókba is, Alice Cooperrel és Bon Jovival együtt, a menők közé. Az mindig nagy durranás, ha be tudsz kerülni ezek közé! Nekem sikerült már néhányszor, mondhatom, igen jó érzés... HRM: Manapság ez szinte lehetetlen. BL: Nagyon nehéz, ez igaz! Rengeteg új együttes van és mindannyian ugyanazért a frekvenciáért harcolunk. De arra gondolj, mi az, ami neked fontos. Milyen zenét szeretnél játszani, ne csak arra, hogyan lehetsz sikeres. Az, hogy életben vagyunk és zenét szerezhetünk már önmagában siker. A siker itt van, nem kell kergetni, csak meg kell tanulni felismerni. A siker nem az, amit a TV-ben mutatnak, hanem itt van veled. Akár a hí­d alatt is aludhatnánk, nem igaz? Hé, szerencsés emberek vagyunk! HRM: Úgy tűnik a svéd hard rock éra nagyon pezseg. Rengeteg banda, kitűnő zenészek. Mi a nagy titok? BL: Nem tudom, szerintem a népszerű zenék, amik Svédországból érkeznek, eléggé egyformák. Nagyon sablonosak. Ahogy az a nagykönyvben meg van í­rva. Nekem a legtöbb ugyanúgy hangzik. Tény, hogy remek szerzőink vannak, akik jól megtanulták a leckét, jók a stúdiók, szóval a hangzással sincs gond. Nem akarom lehúzni őket, vagy ilyesmi, csak valahogy nekem kevés az igazán eredeti produkció, és ez í­gy már nem is annyira kimagasló! HRM: Lehet, hogy igazad van, és kevés a kiemelkedő cucc, de az átlagos szí­nvonal igenis nagyon jó. Ezt neked is el kell ismerned! BL: Lehet, de biztos vagyok benne, hogy itt is vannak nagyszerű muzsikusok. Talán csak jobban el tudjuk adni magunkat. Nem, mi sem vagyunk jobbak, mint ti, vagy akárki más. Hallottam Magyarországon is olyan zenét, amely okosan van megcsinálva és a hangzása is megfelelő. HRM: A weboldalad svédül van. Manapság ez nem furcsa egy nemzetközi zenésznél? BL: Egyszerűen nincs időm mindent két nyelven feltenni (nevet). Vannak azért angol részek is, például a biográfiám. Van egy hazai karrierem is, svédül is í­rok dalokat, amiket a Skandináv rádiók játszanak. Talán egyszer egy album is megjelenik majd ezekkel a számokkal. Ezt a weboldalt eredetileg e miatt hoztam létre. Nem nagy ügy, egyszerűen csak nincs időm mindent rendesen feltenni és túl gyakran í­rogatni, sok időt vesz el! Azért néha muszáj í­rnom valamit, mert tudom, hogy az anyósom minden nap leellenőrzi (nevet)! HRM: Köszönöm a beszélgetést! Üzensz valamit búcsúzóul a fiatalabb zenészeknek? BL: Játsszátok a saját zenéteket! Ha teljesen más, mint amit a többiek csinálnak, ne zavarjon benneteket! Ez a legfontosabb! Ismerjétek meg önmagatokat, és hogy miben vagytok a legjobbak! Kotta

Legutóbbi hozzászólások