Fémes gondolatok: A műveltség fogalmának változásai, avagy műveletlenek e a rockerek? 1.

Nézem a TV-t, melyben egy - nagyműveltségűnek tartott, sokrétűen képzett- í­róval beszélgetnek. A már idős művész gyakran hivatkozik olyan í­rókra, költőkre, kiknek még nevéről sem hallottam, s kiknek nem ismertségét egyébként mint negatí­v mintát hoz fel a riportalany. Ma, a 21. században elengedhetetlen, hogy egy művelt ember itt, Magyarországon ismerje ezeket a neveket- mondja, és szigorú arccal néz bele a kamerába. Aztán a mindennapi életére terelődik a szó, előjönnek a szokásos gondok, öregség, betegség, társtalanság,olyan magányos vagyok, hogy nincs, ki elemet cseréljen az órában, itt áll már hónapok óta-panaszkodja. Ezekbe a modern órákba elemeket raknak, mindent túlbonyolí­tanak, a pontos időt sem tudom rajtuk beállí­tani-kesereg, én pedig eltűnődöm: hol kezdődik manapság a műveltség?

Más példa. Az országos hí­rű szí­nész, ki gyakran lép fel irodalomesteken, szaval a tévében, és politikai megnyilatkozásainak is súlya van, nevetve meséli egyik műsorban, hogy őt bizony megbuktatták matematikából, és még ma sem érti az egyszerű aránypár matematikai logikáját. A közkedvelt kví­zműsor kérdéseit nézem.Tele humán dolgokkal, fizika, matematika nyomokban sem. Sehol egy Bernoulli törvény, de még egy Thales tétel sem, a bennünket körülvevő , ma már szinte az egész világot meghatározó találmányokról, azok működési elveire mninimális szinten rákérdező feladványok elvétve sincsenek.

Elgondolkodom, hogy vajon mit takarhat manapság a műveltség fogalma. Természetesen jó, ha az ember tisztában van azzal, mikor alkotott Ady, melyik művészeti korszak jellemzői mivel bí­rtak, hogy ki született régebben, Nietche, vagy Kant, ám a jelenkor emberének más ismeretekre is szükség van, ha el akar igazodni a világban, meg akarja érteni környezetének rezdüléseit, annak mozgatórugóit,a bekövetkező események értékét és várható következményeit. Az újságok tele vannak olyan közgazdasági fogalmakkal-reálbér, minimálbér, GDP, kereslet, kí­nálat, monopólium..stb.-melyek definí­ciójának ismerete nélkül nem érthetjük pontosan a hí­reket.A számí­tástechnikai forradalom korszakában nem véletlenül mondják a szakemberek, hogy számí­tógépes ismeretek nélkül az ember itt, Magyarországon is funkcionális analfabéta lesz kevesebb, mint 10 év múlva.

A bennünket körülvevő, életünk részévé vált eszközök működésének megértése, az egyes technikai találmányok figyelemmel kí­sérése vajon nem ugyanolyan fontos, mint a humán tudásanyag oly általánosan, az emberi műveltségre kiterjesztett követelményei?

Szakbarbár- mondják a mérnökre, ki nincs esetleg tisztában a sturm und drang jelentősségével, de nem ugyanolyan kultúrbarbár az a humán értelmiségi, aki szinte dicsekedve, mintegy kacér kikacsintással a nézőre nyilatkozza, mennyire nem ért a műszaki dolgokhoz. A társadami közvélemény pedig érdekes módon nem í­téli el ezt a hiányosságot, egyfajta "megbocsátható bűnnek" tartván konokul kiáll a műveltség fogalmának bőví­tése ellen.(Nem beszélve arról, hogy sokkal több reálértelmiségit találok egy operai előadáson, mint humánt egy technikai tájékoztatón.)

Kikacagjuk az amerikaiakat, mert összekeverik Budapestet Bukaresttel, s mert Európát egyetlen országnak hiszik, de vajon nem kéne kikacagni magunkat, mikor egy-egy banki utalványt kélptelen vagyunk értelmezni, még akkor is, ha az nem esetleg a sokszor tényleg túlbonyolí­tott formanyomtatványok közé tartozik, s a tőzsde szabályairól kb. annyi fogalmunk van, mint a magasabb matematika rejtélyes differenciálegyenleteiről.

S ha már zenei oldalon vagyunk: megbocsáthatatlan, ha valaki nem szereti a komolyzenét, műveletlen e az, ki nem ismeri Bartók alkotói korszakait? Valahol biztos az. Ám úgy érzem, hogy még mindig jobb egy adott zenei stí­lusban elmerülni, annak jellegzetességeit, korszakait, művészeit ismerni, mint általános közönnyel-és képmutatóan, értékdicsőí­tve viszonyulni az úgynevezett komolyzenéhez.

S ehhez tartván magunkat talán mi, rockerek sem vagyunk annyira műveletlenek, mint amit a sztereotí­piák sugallnak.