Schenker / Barden Acoustic Project: Gipsy Lady

írta szakáts tibor | 2009.06.08.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Inakustik Records/MVD

Weblap: www.michaelschenkerhimself.com

Stílus: Acoustic

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Hurrá, hurrá, hurrá... újonghat egy magamfajta fanatikus Michael Schenker rajongó. No, nem feltétlenül annak, hogy ez a lemez megjelent (bár a végén kiderül, ennek is), hanem, hogy szeretett előadója egy-két éves magánéleti mélyrepülés után, végre ismét régi pompájában tündököl. Hogy Schenker magára találása köszönhető-e Gary Bardennel való együttműködésének, azt nem lehet tudni, de egy biztos, amióta ez a két ember ismét együtt dolgozik, csak hibátlan művek kerülnek ki a kezeik közül. Kezdődött a tavalyi zseniális In the Midst of Beauty cí­mű sorlemezzel, és most itt egy nem éppen átlagos akusztikus lemez. Schenkernek nem ez az első ilyen irányú kezdeményezése, hiszen aThank You sorozatból talán vagy négy is napvilágot látott, de itt egy egészen más muzsikával találhatjuk szemben hallójáratainkat. A Gipsy Lady zenei világa olyan szerteágazó, hogy az album meghatározásánál - mivel művelője a torzí­tott gitárokat szokta előtérbe helyezni - csak az akusztikus lemez a helytálló. DE! Ha valaki nem ismeri Micheal Schenkert, akár azt is hihetné ennek az anyagnak a hallgatása közben, hogy hősünk mindig is ebben a közegben mozgott, sőt, akár kiemelkedő alakja az akusztikus gitározásnak. Viszont aki ismeri Schenkert, azonnal felismeri össze nem téveszthető játékát, még úgy is, hogy a korongon található szerzemények szinte mindegyike más-más zenei stí­lusban fogant. A nyitó Lostnál még azt hiszi az egyszeri hallgató, hogy ismét egy átlagos akusztikus albumot kap, ami egy ilyen magas kvalitású előadónál nem is lenne baj, de kérem, itt nem erről van szó. Amikor a cí­mben is szereplő cigány lány a második dalban táncra perdül, óhatatlanul elindul a kezem a "volume" gomb felé, és az ismétlődő refrénnél már együtt éneklem Bardennel a dalt. Nem beszélve a parkett ördögének egyáltalán nem mondható lábaimról, amelyek azonnal táncra tudnának perdülni a nevezett hölggyel, azon a forró tengerparton, amit Schenker muzsikája vizuálisan képzeletembe táplál. Mire magamhoz térek ebből az idilli képből és az All Of My Life kissé Scorpions-szos dallamvilágából, máris egy középkori sereg táborában találom magam, ahol a Fight For Freedommal, szabadságra vágyó harcosok biztatják magukat és bajtársaikat a csatára. (hú, egy-két "jurómetalcsapat" hogy megirigyelné ezt a refrént...) Nem kevésbé az El Grande kezdődallamait, amik aztán igazi "schenkeres" instrumentális pengetésbe folytatódnak. Elképesztő ebbe az emberbe mennyi dallam szorult. Harmincegynéhány éve ontja a dalokat, és még mindig tud új harmóniákat kitalálni. De ha már az egyéni teljesí­tményeknél tartunk, mindenképpen szólnom kell Gary Barden énekéről. Mindig is szerettem Gary-t, már csak azért is, mert Ő énekelte fel a korai M.S.G. lemezeket, amik meghatározó művek Michael pályafutásában. Sajnálom, hogy hosszú évekig nem hallottunk róla, de most nagyon jó, hogy ismét itt van, és külön öröm, hogy a számomra legkedvesebb gitárossal dolgozik. Amí­g ezen töprengek és örömködöm, elérkeztünk az egyik nagy kedvencemhez a korongon. A Can'T Live On Love Alone olyan meglepetéseket rejteget, amit én sem gondoltam volna. Feszes bőgőtémája mellett, a pizzicato-val (hegedűk pengetése) keltett atmoszféra mennyei, nem beszélve a pár pillanatra megjelenő szájharmonikáról és a vokálokról. Az Another Melody-ban, ahogy a cí­mében is jelezve van, megjelenik a másik (elengedhetetlen) hangszer, ami kell egy ilyen anyaghoz. Igen, a zongora... Kétlem, hogy ráharapnának, de a Travelled So Far és a Hungry cí­mű darabokkal igazán rádióbarát műveket sikerült alkotni, de persze kérdés hogyan is juthatnának el az éterbe ezek a dalok? Ahogy ismét elkalandoztam egy - szinte felesleges - gondolattal, érkezett az újabb meglepetés a Night Of The Stare-el. Tetszettek már hallani Michael Schenkertől tangót? No, akkor tessék itt fülelni, mert ezt is megy neki! Mondtam, hogy igen szí­nes albummal van dolgunk, és ha még nem volt elég, a The Journey cí­mű zárótételben megjelennek a furulyák, hogy ismét bevezessenek egy kis mediterrán hangulatú instrumentális muzsikát.

Pontszám: 10