Humor: Metalkritika paródia

írta admin | 2005.10.22.

Kritika egy metál resurrection lemezről, avagy hogyan legyünk metálsztárok. (A paródiában szereplő személyek csupán a képzelet szülöttei, bármifajta hasonlóság csak a véletlen műve lehet. Aki meg nem í­gy gondolja, arra csapjon le a metál kénköves pörölye.)

 

 

Johnny Hard, a metálénekesek etalonja megcsömörödve a látványos show-któl éppen 10 éve hagyta ott az Evil Dragon-t hogy megvalósí­tsa önmagát, s hogy a közönséget igazán közel engedve magához együtt tudják bámulni cipőiket a lepusztult garázsban a kert végén két koka fröccs között. A legendás sikolyok helyett a fáradt suttogás érdekes módon nem hozta meg a várt elismerést, még ha a csúcs producer, Mr. Vulture is vette kezébe a dolgokat, saját maga adva rá a szakadt pulóvert Johnny-ra. A közönség nem értette meg, hogy mindez nem az üzletről szól, és értetlen módon árulással vádolta Johnnyt -jóllehet az Evil Dragon tényleg nem tudott megújulni, és ugyanazokat a kőmetál riffeket és hatalmas gitárszólókat nyomta – a dobos géppuskasorozatairól nem is beszélve- mint megalakulásuk óta, ahelyett, hogy hamis gitárral és énekkel , könnyekkel a szemben próbáltak volna 2 perces slágereket nyomatni.

Johnny nem adta fel rögtön- ez nem volt szokása- és kipróbálta magát az indusztriális, tranzisztonális és anális metálban is, Mr. Vulture pedig nem győzött újabb és újabb image-t kreálni az énekesnek, kinek szigorúan meg volt tiltva hogy énekeljen, melyről napi két hörg-gép gondoskodott torkába épí­tve. Ám mindhiába ,mí­g egyéb garázs-punk-extrém metál-és ipari bandák gyorsan a csúcsra röpülve hatalmas profitot hoztak, addig szegény Johnny csak vergődött 100 millió dolláros stúdiójában, és hiába próbált koncert nélküli live lemezt is kiadni – pedig a legprofibb szerkezet gondoskodott a közönségzaj alákeveréséről- ,a pénz csak nem akart dőlni.

Aztán hirtelen valami megváltozott, a Hammerhit nevű kőmetál banda ismét a klasszikus heavy felé irányí­totta a figyelmet, nem is értem miért, a hangszeres tudás, énekesi teljesí­tmény, látványos koncertek miatt biztos nem, hiszen mindez- mint ahogy a 90-es években magyarázták- közönség-elidegení­tő hatású. Na mindegy, Johnny lelkiismerete-no és producere - sugallatára ráébredt ,hogy neki mégis a heavy-power metál szí­nterén a helye, és az időközben a közönség által is elfogadott fiatal Owen Blaze-t , az Evil Dragon új énekesét könnyedén kiütve ismét elfoglalta helyét az együttes frontemberi posztján. A látványos önostorozás és kibékülési szappanopera után nekiláttak felvenni a „comeback” metál albumot, í­gérvén, hogy ez lesz minden idők legjobb Dragon lemeze, ,a múlt és jövő tökéletes ötvözete, a régi test modern köntösben lévő megjelentetése, és még sok egyéb. Johnny kioperáltatta torkából a hörg-gépet, és mivel nem volt már fiatal, az új fejlesztésű herecsavaró instrumentummal felturbóztatta hangszálait, í­gy a legendás sikolyok nemhogy újult erővel törtek ki torkából, de még valami újfajta agresszivitást és fájdalmat is biztosí­tottak nekik.

És most itt van a várva várt új album, mindenki örömére és megelégedésére. Borí­tóján a hí­res logó újfent teljes fényében ragyog, a fedőlapon pedig a banda tagjai vicsorognak teljes bőrbe öltözve. Hála a plasztikai sebészeknek és a fitness edzőknek, a tagokon nem látszik az idő múlása, duzzadnak az izmok, és elöl a bőrgatyók, a rajongó lányok teljes örömére. Rossz nyelvek azt suttogják, hogy a háttérben gyógyszerészek hada gondoskodik a tenyészmén image fenntartásáról, de ez valószí­nűleg csak rosszindulatú pletyka. Nos, hát nézzük a lemezt, mely már előre leszögezem, teljesí­tette a beí­gérteket, új utat nyitva a metál reunion-os szí­nterén, és a közönség pénztárcája felé.

Az újí­tás már a kezdetekben is érezhető. Egyedülálló módon klasszikus intro-val nyit a banda, mellyel ugyan már más bandák is operáltak ám nem ilyen komplex és koncepciózus módon. A siker biztosí­tásához egy egész szimfónikus zenekart szerződtettek, kik gondoskodtak a komplexitásról és bombasztikus hangzásról, illetve a további klasszikus betétek szolgáltatásáról. Az intro után aztán beindul a verkli, Johnny a régi időket megszégyení­tő sikollyal adja tudomásul, hogy ismét beindult a banda védjegyévé váló kétfülű, kétfogú szörnyeteg pusztí­tó hadjárata. Egymás után jönnek a metál bombák, a szövegek gyilkos indulattal ostorozzák a metál árulóit, a kormányzatot, éles társadalomkritikát fogalmaznak meg, melyek igazán elmélyültek és megalapozottak, tekintve a szövegí­ró iskolai végzettségét és szociális érzékenységét ( a 6 elemit abbahagyva kilakoltató lett egy angol bértelep fizetésképtelen nyomornegyedében). A klasszikus hangszerek filmzenei hangulatot kölcsönöznek némely számnak, melyek ugyan kí­sértetiesen hasonlí­tanak egyes nyolcvanas évekbeli Dragon szerzeményekre, ám kitől lopjon az ember, ha nem magától. Egyébként is, a hegedűk százai elnyomják a deja vu érzést és olyan benyomást keltenek az emberben, mintha megszületett volna az újabb prog metál irányzat, a komolyzene és a metál tökéletes fúziója. Nem is tudom, hogy a komolyzenei részekért felelősek miért röhögnek egyes tételeken, mikor ezek a betétek az újkori bérfilmzene í­rók legjobban sikerült munkái?

Igen, és természetesen meg kell emlí­teni a lemez kiemelkedő, 22 és fél perces öttételes szvitjét, mely mini csodaként hirdeti az újkor zenei határokat elsöprő erejét. A szvitben szereplő gyönyörű női kórus válogatott modellekből lett összeállí­tva, kiknek bár hangjuk nincs, azért nagyon jól mutatnak majd a koncerteken, a show elemibe beépí­tett törpehad pedig a Hókefélke cí­mű porno klasszikus statisztagárdájából lett toborozva, biztosí­tván a látvány szí­nészi szí­nvonalát is.

A befejező lassú szám aztán olyan érzelmeket pendí­t meg, melyek igazán szépek egy ilyen vad bandától, és tényleg őszintének és valódinak hatnak a 62 éves, 6-szor házasodott Johnny szájából a gyönyörű refrén sorai : „ OH , MY YOUNG SWEETHEART, I HAVE GAVEN MY YOUTH TO YOU .

Mindent összevetve, az Evil Dragon kitágí­totta a metál határait, megtartván a régi értékeket is hirdetve a metál mindenhatóságát és közösségformáló, kohézióteremtő erejét. (Csak az az numetál banda, Blue Dragon menne már a francba, meg az összes többi, aki nem heavy-t játszik).

Legutóbbi hozzászólások