Fairyland: Score To A New Beginning
írta Adamwarlock | 2009.05.17.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Vegyük kezünkbe szépen ezt az új lemezt, és vizsgáljuk meg minden egyes porcikáját! Ezt a módszert még nem alkalmaztam e zenei fórum hasábjain, de így szeretném felhívni a figyelmet az új Fairyland kiadvány nem is kevés érdekességére. Az első szembetűnő információ, melyen megakad a szemünk, az a nevek mennyisége. Ennyien lennének ebben az együttesben? Mondjuk, lehet, hogy a szimfonikus metalt szó szerint értették a legények, és szerződtettek egy komplett zenekart. A valóság még ennél is furcsább kérem szépen: ennek a bandának összesen egyetlen egy tagja van, Philippe Giordana ( olaszos neve ellenére francia nemzetiségű fiatalember) személyében, az összes többi muzsikus csak vendégeskedik az albumon. Kezdeti szemöldökráncolásunk és ,,Na ebből mi sülhet ki?" mondat után vegyük szemügyre a lemez borítóját. Nos elsőre a ,,borzalmas" , ,,dobod el!", ,,eztmostmééértkellett?" szavak (már ha ezek szavak) árasztották el a gondolataimat. Többszöri vizsgálat után sem kezdett el tetszeni a háborúra készülő vikinghajó vagy miafenéről készült őrülten ocsmány giccsparádé. Igazából sok power metal együttesnél észrevehető ez a fantasy regény borítóknál megszokott stílus. Ez még rendben is volna, de a Score To A New Beginning borítója nekem már túlzás. Iróniát sem találok benne felfedezni tekintve a dalok szövegét. Nézzük meg az Iron Maiden borítóit: önmagukban, esztétikailag igencsak a gagyi környékén mozognak (most sokan felhördülnek, és keresik a kezük ügyébe kerülő első éles tárgyat, hogy megszurkálják vele eretnek mellkasomat ( a mellkasod nem eretnek. Legfeljebb Te :d (Garael szerk.), de valljuk meg, nem a képzőművészet csúcsalkotásai, még a lemezborítók közt sem), mégsem tudom őket szidni, mert ismerem a mögöttük rejlő humort, Eddie történetét, a koncepciót. Ez jelen esetünkben nincs meg. Látok egy viking hajót süvíteni a tengeren. Szuper, de minek kellenek rá szárnyak? Az orrdísze is elég ronda, a csúf cápafejet meg végképp nem értem. Ráadásul a hajó fémből készült. Túllendülve azon, hogy a kép főszereplőjeként ábrázolt köpenyes alak mit csinál, mert én ezt képtelen vagyok megfejteni ( Ő a kapitány? Támadásra int? Akkor miért nem előre mutat, és miért nézi a kardját? Varázsol, vagy csak harsog? Mindegy igazából.), azt már nem igazán értem, hogy a háttérben lévő fejszés alakot hogyan értelmezzük. A fickó valami retardált lehet, mert fegyverével épp evezni akar... vagy le akarja szúrni a vízből kiálló sziklát, esetleg a feliratot kívánja hidegre tenni. Esetleg meglátott egy halat, és gondolja, kifogja, hátha jó lesz a nagy csata utáni vacsira. A művész valószínűleg azt gondolta, hogy ,,Ejj, de jó lenne egy fejsze is a képre, mert az nagyon menő dolog! A csajok is bírják a fejszét!", de nem fért nagyon el, ezért ennek a szerencsétlen műanyag vikingnek a kezébe nyomta, aki most egy életre leégett előttem(Hallod, fejszés viking! Gááááz vagy!) Na mindegy, most már tényleg a zenével foglalkoznék. A borító okozta esztétikai sokk után egy igazán kellemes meglepetés ért. Ez a muzsika bizony jó! Mint azt egy korábbi cikkben írta (Celesty - Vendetta), a szimfonikus témákkal annyit lehet nyerni, mint veszíteni, ha rossz helyre pakoljuk és túlzásba visszük. Giordana barátunknak sikerült olyan nagyszerűt alkotnia ezen a téren, hogy tényleg egy vérbeli lovagos, a sötétség ingoványos posványaiból előmászott rettenetet legyőzős, varázskardos, királylányos tündérmesében éreztem magam (hangsúlyozom, hogy NEM egy viking hajón). Hatásként egyértelmű a Rhapsody, a Blind Guardian és a Sonata Arctica, de még Malmsteen Odyssey-hez hasonló populárisabb futamok is megjelennek. Marco Sandron (Pathosray) énekbeli teljesítményét emelném még ki Philippe mester billentyűjátéka mellett. Valahol középen helyezkedik el Jorn Lande és Tobias Sammet között (érdekes összehasonlítás, de nekem ez jutott elsőre eszembe). Hangja eszméletlen erős, és karakteres, ami kiemeli az átlagos power énekes kategóriából. Nagyszerűen hozza a nagy ívű áriákat és a dörgős, földhöz csapós rock szólamokat is. Teljesítménye engem elkáprázatott, pedig bevallom már elkönyveltem magamban, hogy e műfaj már nem tartogat meglepetéseket (hallom ám a gúnyos füttyszót). A dalok valójában egy csata történetét mesélik el, mely a borítóhoz híven a tengeren kezdődik (Across the Endless Sea Part II, Assault On the Shore, Master of the Waves),némi közjáték utáni (A Soldier's Letter, Godsent,) véres csatát követően (The Gates of Morken, Rise of the Giants), eljutunk a címben szereplő új kezdetig (Score to a New Beginning). Nagyítóval is nehéz hibát találni az albumon. Persze észrevehetünk a dalokban néhány ismétlődő elemet, de a számok felépítése, és az album, egyáltalán nem hosszú ötven perces, időtartama miatt, nem szúrnak szemet. Nekem a régen még az egynél több taggal rendelkező együttes korábbi munkái kimaradtak, de a Score to a New Beginning után szívesen fogom meghallgatni azokat is. Irány hát a Tündérek Földje!
Legutóbbi hozzászólások