Anubis Gate: The Detached

írta Kotta | 2009.04.18.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Locomotive Music

Weblap: www.anubisgate.com

Stílus: progresszí­v metal

Származás: Dánia

Dalcímek

Értékelés

Ha nagyon várok valamit és nem pontosan azt kapom, amire számí­tottam, előfordulhat, hogy kissé csalódott leszek, még akkor is, ha amúgy a cucc nagyon is rendben van. Valahogy í­gy jártam most a dán szupergrupp új lemezével. Újra elő kellett vegyem a 2007-es anyagukat hogy lecsekkoljam: én emlékszem rosszul, vagy tényleg egész más felfogásban készült a két alkotás? De nem, jól emlékeztem, az Andromeda Unchained finom dallamokkal, progresszí­v hatásokkal átszőtt, inkább szimfonikus mintsem prog. power metalt tartalmaz, letisztult hangzással, ami leginkább azzal emelkedett ki a hasonszőrű produkciók tömegéből, hogy különösen fogós énektémákat sikerült az igényes zenei alapokra ültetni. A sci-fi koncepció miatt leginkább a Royalt Hunt The Mission cí­mű eposza, vagy az Ayreon egyes dolgai lehetnének a kiindulópont. A lécet zeneileg magasra tették tehát, még ha egyéniség-egyediség tekintetében nem is igazán sikerült kitűnniük. A korábbi letisztult, arányos hangzásnak itt viszont nyoma sincs. Hideg, rideg, alapvetően gitárorientált a hangzás, komor, sivár a jövőkép. A szintetizátor hangszí­nei most leginkább a borús, technokrata hangulat megteremtését szolgálják, összességében viszont jóval kevesebb szerepet kapnak a hangzás kialakí­tásában, mint az előző albumon. A korábban inkább gitáros-producerként ismert, kifejezetten jó torkú Jacob Hansen pedig megtalálta Tate-es énjét: hangja és énekdallamai kí­sértetiesen hasonlí­tanak a Queensryche pacsirtájának korábbi munkáihoz. Pont ezzel van a bibi: ezt a zenét egyszer már eljátszották a Rage For Order-en és ez a hangzás / hangulat azóta is (kisebb-nagyobb mértékben) integráns része a Queensryche lemezeknek. Az Anubis Gate tehát egyszerre lépett előre és hátra: szerettek volna valami különlegeset letenni az asztalra, amivel kitűnhetnek a sokaságból - nagy igyekezetükben azonban túlságosan is hasonlatossá váltak egy konkrét zenekarhoz. Az American Soldier-re azt í­rtam, hogy önmagában kell értékelni, most viszont azt mondom, az új Anubis Gate-et bizony kontextusba kell helyezni. Engem ugyanis zavar, hogy bizonyos zenei megoldásokat, konkrét énekdallamokat már hallottam a Queensryche (esetenként Dream Theater) lemezeken. Ilyen rutinos rókáktól bizony ennél többet várna az ember! Mondom ezt még akkor is, ha az albumnak nyilvánvalóan vannak pozití­vumai (például a remek gitárszólók, de gyakorlatilag minden zenész jól teljesí­t), ezért sokan lesznek, akik rá fognak kattanni. Hangulatában, zenei megközelí­tés tekintetében egyébként némi párhuzam vonható a Pagan's Mind futurisztikus-riffelős prog. metaljával is, ha az bejön neked, ez is tetszeni fog! Ha csalódtál az új Queensryche-ban, a The Detached-et mindenképpen vedd meg, aztán csúsztasd be a CD-t az American Soldier borí­tójába és képzeld azt, hogy seatle-i kedvenceid soha nem tértek le a megfelelő útról. Tőlük ez egy erős nyolcas lenne, egy másik zenekartól viszont max. 7,5.

Pontszám: 7.5