Timeless Miracle:Into the Enchanted Chamber

írta garael | 2006.01.10.

Megjelenés: 2005

 

 

Kiadó: Massacre Records

Weblap: www.timeless-miracle.com

Stílus: neoklasszikus-folk metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Mikael Holst - ének, basszus Fredrik Nilsson - gitár, billentyű Sten Moller - gitár Jaime Salazar - dob
Dalcímek
1. Curse of the Werewolf (7:15) 2. Witches of Black Magic (4:24) 3. Into the Enchanted Chamber (6:07) 4. The Devil (5:30) 5. The Red Rose (5:43) 6. A Minor Intermezzo (1:21) 7. Return of the Werewolf (4:55) 8. Memories (4:15) 9. The Gates of Hell (4:21) 10. Down to the Gallows (5:46) 11. The Dark Side Forest (0:47) 12. The Voyage (14:10)
Értékelés

Tisztelt Elvtársak! A pártfegyelem kényszerí­tő hatásának engedelmeskedve kénytelen vagyok önkritikát gyakorolni. Én szeretem a Hammer-world újságot! Tudom, sokan túlságosan régivonalasnak tartanak, meg azt is mondják, hogy nem veszem észre az új idők szavát, meg azt is, hogy nem tudok változni.Elismerem, í­gy van.De megkérdeztem egy tanult Elvtársat, egy pszichológust is erről,aki sok mindent mesélt, persze nem nagyon értettem, ám azt igen, hogy az ember bármennyire is változni akar, ha bajban van, akkor mindig a régi reflexek (azt hiszem, ezt a szót használta, bár a pártbrossúrában nem találtam a jelentését) jönnek elő, azok a dolgok, amik gyerekkorában érték őt (itt használt egy másik szót is, valami szocializációt, gondolom, ez a szocializmus valamelyik fajtája, de az is lehet, hogy nem).No, tehát miért is szeretem a lapot, annak ellenére, hogy sok elvtárs korruptnak tartja őket, és hogy a modern alapszervezetek szerint nem mások ők, mint a személyi kultusz imperialista, elüzletiesedett hordaléka, hát azért, mert sok olyan elvtárssal találkozom az oldalakon, akikről egyébként sosem hallnék, jóllehet ma már én is használom ezt az intranetet, vagy micsodát.És ez elvtársak, nagyon jó dolog, még akkor is, ha sokszor nem a modern elvek szerint szólnak a néphez, meg ha kénytelenek is néha megalkudni annak érdekében, hogy hí­rdethessék a párt szavát. Nos, a párt egyszerű munkásának szavaival élve, én is í­gy találtam rá valamelyik 2005-ös Hammerben a Timeless Miracle nevű svéd bandára, s a művészettörténeti munkák szavával élve, már ha csak ezt az egy bandát találtam volna a Hammer által, máris megérte volna 10 éve megvenni minden számot. (huh, ez benyalósra sikeredett, de kérem megbocsájtani az örvendező zenehallgatónak). S hogy miért örvendezek? Mert mintha nekem találták volna ki az albumon lévő zenét. Tudom, sokaknak égnek áll a haja a neoklasszikus alaptól, meg a fantasy szövegektől , ám ez a fiatal csapat úgy keverte össze a szokásos í­zeket, hogy számomra megunhatatlan étel jöjjön ki belőle. Nos, ebben a neovirga dömpingben részemről három dolog jelentheti, hogy nem hají­tom ki az anyagot azonnal a szemétbe (hehe, az utóbbi időben a környékünkön csupa epicmetal hallgató kukázó jelent meg, hogy honnan szerzik az anyagot, nem tom':D) : , az überfasza énekes (én szeretem, ha visí­tozik, s nem csak a zenében), a nagyon emlékezetes dallam, illetve valamilyen népzenei , vagy reneszánsz elem jelenléte. Nos, ismertetőm tárgyánál a háromból kettő szempont is megvan. Jóllehet az énekes ügyes iparos, azért mondjuk a nagy dalnokok szárnyallását nem éri el, ettől mondjuk még mehetne talonba az anyag. Ami viszont a dallamokat illeti, valszeg jól használták a mézes-bödönt a dalok gyártásánál, mert igen ragadósak és édesek lettek a melódiák, örültem is , mint pufók pisti a cukrászdában. A másik viszont, ami kiemeli számomra az albumot a nagy átlagból, a folkos részek jelenléte. No, és itt ugrik a majom a ví­zbe. A srácok megvalósí­tották a metalzenei internacionalizmust, hiszen a szokásos í­r-renszánsz elemek mellett (Into the enchanted chamber) finn csujjogatóssal (Timeless Miracle), és most tessék megkapaszkodni, orosz vodkaszagú dajdanolással is megleptéka nagyérdeműt, valszeg megirí­gyelték UDO mester szinte perverz cárfetisizmusát (Witches Of Black Magic).Mindezt persze megpakolták jófajta szimfónikus- hegedűs betéttekkel is, a szövegek pedig igazi manós-tündéres világot terí­tenek elénk. Az emlí­tett elemek aztán szabadon keveregnek-kavarognak a számokban, igazán változatossá és hallgatóbaráttá téve a zenét. És hát persze nem is lehetne epikus metál az anyag, ha a végére pedig nem raktak volna egy mini operát, melyben aztán van minden , mi szem-szájnak ingere: filmzenés hangulati elem, lakodalmi legényes és szapora, fejbólogtatós részegí­tő, regősök éneke és még sorolhatnám, ha győzném pennával.

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások