Iron Maidnem: 10 Wasted Years

írta szakáts tibor | 2009.01.11.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Nail Records

Weblap: www.ironmaidnem.hu

Stílus: Heavy Metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Kiss Zoltán - ének Cserfalvi "Töfi" Zoltán - gitár Beví­z Mihály - gitár Boros Béla - basszusgitár Krecsmarik Gábor - dob Hidvégi Áron - Billentyűk
Dalcímek
1. Moonchild 2. Wasted Years 3. Deja-Vu 4. Seventh Son Of A Seventh Son 5. Revelations 6. Sun And Steel 7. Back In The Village 8. Rime Of The Ancient Mariner 9. Infinite Dreams 10. Sea Of Madness 11. Run To The Hills 12. Alexander The Great
Értékelés

Néhány évvel ezelőtt még erősen megmosolyogták hazánkban az úgynevezett tribute zenekarokat, pedig ha jól belegondolunk, mindig is voltak ilyenek nálunk. Annak idején, a legendás Luxemburg rádió zavaros vételű adását hallgatva szedték le nagyjaink a nyugat ópiumát, vagyis azt a néhány riffet, ami értelmezhető volt a sistergés közepette, és ezeket előadva lettek legendás klub, majd nagyzenekarok. Majd, amikor már a kamionosok is láttak üzletet a bakelit lemezek becsempészésében, simán meg lehetett tanulni a dalokat, és egy-két, a világra nyitottabb ifjúsági magazinból kiollózott képek alapján majmolni a sztárokat. Ez a jelenség a vasfüggöny lebontása előtt is, illetve után is, ebben a térségben volt jellemző. Gondoljunk csak nagy pop előadóinkra, akik közül a mai napig is sokan abból élnek, hogy külföldi sztárok dalait magyarosí­tják. Egy idő után azonban elkezdték felütni a fejüket, azok a csapatok, akik ezt a "szakmát" már komolyabban gondolták. Amikor tizenegynéhány évvel ezelőtt a Kiss Forever Band tagjai saját kezük által gyártott jelmezeikben megjelentek a szí­npadon, azonnal megosztották a nagyérdeműt, ami megosztottság a mai napig megmaradt a jelenség és előadóik megí­télésében. Bármennyire is furcsa, de ma már ott tartunk, hogy külön üzletággá nőtte ki magát a tribute mozgalom, melyben hasonló zenekarok képesek egymásnak esni azzal, hogy ki a hitelesebb, ki a jobb, és ami a legnevetségesebb, ki az igazi képviselője az anyazenekarnak. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy nagyon sok fesztiválon és motoros találkozón is igény van erre a műfajra, mert ugye arra esély sincs, hogy a szervezők az eredeti show-t megfizessék, viszont azzal tisztában vannak, hogy a garatra felöntött fiatalság nagyon jól szórakozik kedvenc dalaira, főleg ha az még szí­nvonalasan is van elővezetve. No, és akkor el is érkeztünk egy fontos ponthoz, ami a tribute zenekarokat érinti. Mi a feladata a tribute zenekarnak? Véleményem szerint a szí­nvonalas szórakoztatás. Kedvenc dalaink minél jobb, hitelesebb élő előadása. Ha ezzel egyetértünk, akkor viszont felmerül a kérdés, vajon miért ad ki egy tribute csapat lemezt? Igen, ez a fő kérdés fogalmazódott meg bennem, ahogy hallgattam az Iron Maidnem nemrég megjelent albumát. Ahhoz kétség sem fér, hogy - bár vannak, akik szeretik az ilyesmiket megkérdőjelezni -, de az Iron Maidnem az egyik legrégebbi múlttal bí­ró tribute zenekar kis hazánkban, ami természetesen nem vesz el semmit a hasonló csapatok teljesí­tményéből. Az egykori Ossian gitáros és neves hangmérnök, Töfi által életre hí­vott csapat most ünnepelte 10. születésnapját és erre az alakalomra jelentették meg a korongot. Nem kétséges, hogy nagyon szép és jól sikerült kiadvány a 10 Wasted Years, de igazán nem értem, miért is kellett? Nem tudom, mi értelme van annak, hogy egy tribute csapat lemezen is előadja ezeket a dalokat. Annak még látnám értelmét, ha valami "okosság" lenne bennük: a saját értelmezésük szerint játszanák el a dalokat, vagyis feldolgoznák azokat, vagy unplugged stí­lusban lennének előadva, illetve bármi, ami nem feltétlen a kopí­rozás kategóriájába tartozik. Így, igazán nem tudok mit kezdeni az anyaggal. Mit tegyek? Hasonlí­tgassam össze az eredeti nótákkal és í­gy elemezgessem a korongon hallható dalokat? Teljesen értelmetlen lenne. Itt van egy cd, 12 baromi jó dallal, de hát, ha ezeket igazán élvezni szeretném, akkor előveszem az archí­vumomból és felteszem eredetiben. Mindezen okfejtésektől függetlenül jó az album, bár nem dőltem hanyatt Kiss Zoli énekétől, akiről már többektől is azt hallottam, hogy élőben valóban sokkal jobb, mint a stúdióban. Nem tudom, mert nem láttam még az Iron Maidnem zenekart, de í­gy első blikkre azt mondom, hogy Nachladal István is simán veszi az akadályokat ilyen szinten. A zenészek nagyon jól teljesí­tenek, ami azt gondolom, megint nem meglepő kijelentés. A hangzástól pedig, megint csak nem vágtam hátast. Azt hittem, akiknek ilyen körülményeik vannak, mint az Iron Maidnemnek, le fog szakadni a fejem. Szóval, aki szereti a steril körülmények között rögzí­tett eredeti dalok mások általi előadását, ne hagyja ki az Iron Maidnem lemezét. Utóirat a zenekarnak: Paul Di'Anno is az Iron Maiden tagja volt, sőt azt gondolom, hogy két alapművet is felénekelt. Ezt csak az "...And Very Special Thanks To" miatt kellett monitorra vetnem.

Pontszám: 0

Legutóbbi hozzászólások