Énekórák a (hard)Rocksuliban: Jorn, Pure Inc., Triosphere 2008. 11. 26. Diesel Klub
Nagy várakozással indultunk el a Népliget fái közé ezen az igen hidegre és jegesre sikeredett novemberi napon, ahol azonban a kezdés előtt két órával éppen a rémület perceinek lettünk tanúi...
Történt ugyanis, hogy a rockot szerető közönség helyett, az orvosi ügyelet érkezett, méghozzá Gianni Pontillohoz, a Pure Inc. zenekar énekeséhez, aki komoly gyomorbántalmakkal küzdött. Első körben a helyzet annyira kilátástalannak tűnt, hogy a koncert lemondása is a levegőben lógott. Végül sikerült úrrá lenni a bajon - amit most, ha nem baj, nem ecsetelnék -, és biztossá vált a csapat fellépése, aminek már csak azért is örültünk, mert a héten nagyon készültünk a koncertjükre, főleg a Parasites & Worms című lemezzel. Mielőtt azonban a Pure Inc. színpadra állhatott volna, a tavaly szintén a Jorn turnén megismert norvég Triosphere csapott a húrok közé.
Triosphere
Az impozáns külsővel és nagy kedvességgel megáldott basszusgitáros-énekesnő által vezetett banda most sem győzött meg. Nagy lelkesedéssel és igazán jól előadott, viszont nagyon unalmas és egysíkú műsort hallhattunk, amit egyébként a közönség nagy része örömmel és tapssal fogadott.
Gyanítom ebbe Ida bájai is közrejátszottak, valamint az a W.A.S.P.-blokk, amit a program vége felé toltak el, igen profin adaptálva azokat. Véleményem szerint, ha nem lennének a dalaik ennyire egyhangúak, akkor sokra vihetnék, mert ami a színpadról lejön, valóban szimpatikus.
Pure Inc.
A már a kezdésnél elhúzódni látszó estének két nagy kérdése volt számomra. Az egyik, vajon hogyan fog rám hatni a Pure Inc. zenéje, és vajon Gianni valóban annyira képzett énekes, amilyennek az albumon halhattuk (ez egy kérdés volt két részben)? A kezdés után nem sokkal azonban, minden kételyem elmúlt. Elképesztő nagyot ütött a Pure csapata, és minden egészségügyi problémái ellenére Gianni akkorát énekelt, mint a ház.
Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy Gianni emlékezett arra, a szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt elmaradt Michael Schenker koncertre, ahol Ők lettek volna a bemelegítő csapat, így csak most sikerült eljutniuk hozzánk először. Mit mondjak, ezt én is nagyon bánom, mert akkor előbb eszmélhettem volna a Pure Inc. létére, legkedvencebb gitárosom fellépéséről már nem is szólva... A koncertre való felkészülésem sajnos nem jutott el addig, hogy korábbi albumaikkal is megismerkedjem, de a számomra még soha nem hallott dalok is egységet képeztek az új korong dalaival.
Ráadásul egy minden tagjában szimpatikus zenekarral sikerült együtt tölteni azt a közel háromnegyed órát, ami rájuk jutott. Minden muzsikust ki lehetne emelni egytől egyig, de amelyik csapatban egy ilyen kvalitású frontember van, ott bizony minden szem és fül elsősorban Őrá figyel.
Gianni Pontillo, kissé visszataszító feminim mozgása mellett olyan fantasztikus estét produkált, ami után valóban nagy kérdés volt, vajon Jorn milyen formában lesz? Még inkább felmerült bennem ez a kérdés akkor, amikor a programjuk végén szinte belehasított a levegőbe a Led Zeppelin Immigrant Songja, amin azért nem lepődtem meg, mert Gianni Pontillo Robert Plantéhez megdöbbentően hasonlító énekstílusa miatt benne rezgett a levegőben, hogyha valami feldolgozás következik, akkor az biztosan egy Zepp lesz.
Egy szó, mint száz, a Pure Inc. jött, látott és győzött. Ha mindenképpen bele kellene kötnöm a csapatba, akkor egy tanácsot mindenképpen adnék nekik; vegyenek be még egy gitárost, mert a koncerthangzásuk, főleg a szólóknál nagyon vékony volt. Már csak annyi kérdés merült fel bennem, vajon a Gotthard miért nem velük turnézgat Európában?
Jorn
A hosszúra nyúlt átszerelés után (persze lehet, hogy én voltam már türelmetlen) megérkezett az általam mindig csak Kishercegnek titulált Jorn Lande, hogy jó másfél óra múlva, mint Király távozzon a világot jelentő deszkákról. Számomra az első kérdés az állapota volt. Bocsánat, de rögtön egy dolog érdekelt, amikor megérkezett a zenészek után; vajon milyen töltöttségi állapotban van? Az első mosolya és mozdulata meggyőzött arról, hogy idén egy teljesen más Jorn Lande fog koncertet adni nekünk, mint tavaly. Így is lett.
Idén nem volt kocsma a színpadon és a "réjben" napszemüveges faarc is ki lett cserélve, egy igazi rock hős tekintetére és előadására. Az első perctől az utolsóig élveztem a bulit, de ahogy láttam Jorn is. A csapatból csak a dobos Willy Bendiksen, és a szólógitáros Tore Moren maradt, mivel Jorn Viggo Lofstadt éppen a Pagan's Mind turnén vesz részt. Helyére Tor Erik Myhre érkezett, míg a basszusgitárosi poszton egy elképesztő fazon, Nic Angileri pengetett.
Játékuk hallatán egy régi szlogen jutott eszembe; Maradjatok együtt! A műsor is érdekes volt, bár én szívesen kihagytam volna a Lonely Are The Brave lemez dalait, de ez ugye teljesen lehetetlennek tűnt, hiszen ennek a korongnak a bemutató turnéján voltunk. Nekem a Lonely Are The Brave egy belassult, kissé unalmas album, ami be is igazolódott a koncerten, hiszen ezeknél ült csak le a hangulat.
Viszont változatlanul pont az ellenkezőjét lehet elmondani a The Duke album nótáiról, amire bizony igazán be tudott indulni a nagyérdemű. A nagyérdemű, mely csoportnak inkább a kisérdemű jelzőt adnám, hiszen igen foghíjasnak volt mondható a terem, aminek miértjét, egy picit később szeretném taglalni. Visszatérve a hallottakra, a Shadow People, Stormcrow, Tungur Knivur, Blacksong, Are U Ready, Duke Of Love sorozat nekem mindent vitt, és persze a Jorn által a legjobb hard rock nótának tartott Stormbringer is letaglózott.
Viszont, ami igazán hatott rám, az Jorn Lande tudása volt. Ennek az embernek olyan valami van a tulajdonában, amit őstehetségnek hívnak, és ahogy a nagyok közül gyengélkedni kezdenek mostanában némelyek, talán végre eljöhet az Ő ideje is. Egész este "egy gondolat bántott engemet"; kár, hogy az a néhány ezer ember, akik ott voltak a nyáron a Pecsa szabadterén, most nem is adtak esélyt annak, hogy valaki megmutassa, mi is a hard rock éneklés 2008-ban...
Kár, hogy az emberek fejüket a homokba dugva kimaradnak olyan élményekből, amit pl. egy Jorn Lande koncert adhatott volna nekik. Kicsit vártam a Whitesnake blokkot, aztán rájöttem, nem is hiányzott. Jorn Lande legyen Jorn Lande, és énekelje a saját dalait.
Gondolatok egy koncert után 2.
Tavaly kollégáim koncertbeszámolójának margójára írtam, most ezt egy kicsit rendhagyóan, megteszem a saját írásommal is. Ahogy azt talán ki lehetett olvasni a cikkből, nehezen tudom elviselni, hogy egy ekkora tehetség koncertjén lézengenek a nézők. Napokig gondolkodtam, vajon hol lehet a hiba?
Aztán rájöttem valamire, amitől ez az írás egyáltalán nem lesz népszerű, de ha az elvakultság mellett, az olvasó kicsit elgondolkodik az okok és okozatok témájában, talán mégis igazat ad majd nekem. Jorn Lande pályafutásának kezdetét a mára kultikussá vált Ark zenekar anyagai révén ismertük meg. Nekem (persze ez ízlés kérdése) nem nagyon jött be a progresszív zene és egy igazi hard rock hang keresztezése. Én már akkor arról álmodoztam, hogy Jorn egy igazi hard rock csapatban fog énekelni. Beszállt a Beyond Twilight zenekarba, majd jött a hír a Masterplan szerződésről, amit megint csak nem értettem, és nem is szerettem soha. Jorn Lande nem egy heavy metal hang, és az, hogy ezután szinte minden felkérést elvállalt az akkor igen erős mentális problémákkal küzdő énekes, most már kimondhatjuk, nem vált a javára. Amikor ráébredt, hogy amit csinál nem igazán az Ő világa, már késő volt. Elteltek azok az értékes évek, ami alatt Jorn Lande bebiztosíthatta volna magát a hard rock énekesek legnagyobbjai között. A The Duke egy zseniális hard rock album, amit arra nem méltatott a kiadója, hogy egy normális turnét kerekítsen hozzá.
Sajnos Jorn Lande énekesben és zenészben nem bízik a szakma, és ennek nem csak kicsapongó életmódja adott okot. Ma itt van, de senki nem tudja, vajon hol lesz jövőre? Én tudom, vagy legalábbis bízom benne, hogy itt, vagyis a hard rock világában, ahol nagyon nagy szükség van rá.
Szakáts Tibor
Fotók: Szakáts Tibor
Köszönet a Livesoundnak!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 12281 olvasás
20 hozzászólás "Énekórák a (hard)Rocksuliban: Jorn, Pure Inc., Triosphere 2008. 11. 26. Diesel Klub"
1. Jorn
Erről tényleg oldalakat lehetne írogatni és órákon át lehetne vitatkozni,h a rock és metal műfaj eddigi legjobb énekese miért ennyire ismeretlen.. Én Jornt azokhoz a maguk idejében ismeretlen, de nagyszerű költőkhöz, írókhoz tudnám hasonlítani, akiket életükben csak nagyon kevesen ismertek és hajoltak meg nagyságuk előtt.
Abban is van igazság,h számtalan albumon és zenekarban énekelt, ráadásul nem hasonló stílusban, ami egyrészt nehezen volt követhető, másrészt nem alakult ki egy masszív tábora. Amely tábor pedig kialakult körülötte, abba inkább azon emberek kerültek, akik a hangját imádják. (lásd a fentebb említett Ark (prog) vs Jorn (rock))
A legmélyebb okot azonban épp abban látom, amit Jorn és a zenéje képvisel, vagyis magában a hard rockban. Nem vagyok hard rock szakértő, inkább a metal világában vagyok otthon, de én most nem tudnék felsorolni olyan ÚJ hard rock bandákat, akik népszerűek lennének ma és tolonganának a koncertjeikre. Még mindig a RÉGI nagy rock/hard rock bandák jelentik a szélesebb kör számára ezt a fajta zenét.
Most egyelőre legyen elég ennyi.
2. 1. Nagyon jó volt a
1. Nagyon jó volt a koncert, remeka éreztem magam és szórakoztam. Azért szerintem a War Of The Worldot nagyon jól fogadta a közönség, zseniális dal. És tényleg szuper buli volt, nekem nagyon bejött.
2. Én Jornra a Masterplan nélkül nem találtam volna rá. Én egy alapvetően heavy metalt hallgató ember vagyok és noha megvan minden lemez amin Jorn hallatta eddig a hangját (Snakestől, Vagabondtól, Milleniumtól kezdve a BT-n meg a többieken át az Ayreon, Mundus Imperium stb projectekig) csak a Mastererplan lemezeket szoktam hallgatni meg hébehóba szólómunkáit. Szerintem Jornt elég széles körben ismerhetik, de kevesen a szóló dolgok miatt, mindenki inkább 1-1 banda miatt. S mivel Jorn ezeken a turnékon a szólódolgokra koncentrál nem jönnek sokan. Ráadásul minden bandája közül szerintem bőven a Masterplan volt a legismertebb akiknek nálunk csak egy HF előzenekarosdi jutott. A Jorn mint együttes egy új banda, gyakorlatilag a Duke lemez óta csinálja ezt teljes gőzzel most ki kell adni pár meghatározó albumot és nagy turnékat kell csinálni. Az (együttese)ismeretlenségből fel kell küzdenie magát. Szerintem a legjobb úton jár és szerintem őt sem izgatja, hogy hány ember előtt állhat a színpadon (akkor tolná a Masterplannal). És hát abban is van igazság, hogy hard rockból nem igazán érzek igényt az új bandákra, ahogy kevés az a fiatal is akik hard rockot hallgatnak... De ezt az előttem szóló kollega nagyon jól megfogalmazta.
3. Én is meglepődtem, milyen
Én is meglepődtem, milyen kevesen vannak. Főleg annak tükrében, hogy múlt évben az A38 tele volt. Mindenesetre nekem, csakúgy mint a tavalyi, ez a koncert is nagyon tetszett. Valamilyen formában minden évben megnézem Jorn-t koncerten. (idén Vizovicében az Avantasia-val + ez a koncert)
Sokat lendithetett volna a karrierjén, ha végignyomja a turnét 2001-ben Yngwie-vel, aztán ő énekelt volna a következő albumon és turnén... Bele sem merek gondolni... "I am a viking"-Jorn Lande előadásában...
Glorioso SLB!
4. felállás
Csak egy kis kötözködés. :) Szerintem Jgor Giano nem játszott az este - ha jól tudom ő UDO-nál zenél.
http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendid=152415646
Mi - ahogy egy kedves baratom nevezte el :) - Boldog Bobbyt lattuk a szinpadon, aki nem mas mint: Tor Erik Myhre
http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewProfile&friendID=226961067
5. Igaz, bár én a
Igaz, bár én a bemutatásnál úgy értettem, hogy mindkét fiút Tore-nek hívják. Azért maradt meg, mert az ARK-ban is egy Tore (Ostby) gitározott.. Ez a Tore náluk olyan lehet, mint nálunk a János =)
Egyébként feledhetetlen koncert volt, és nagyon örülök amiért úgy érzem Jorn is jól érezte magát nálunk.
Kérdés: Dublin, meg szobor.. a Ready To Rock előtt. Nem vettem a lapot, miről volt szó?
6. Ja, a feminim mozgás...
Ja, a feminim mozgás... hát én annyit kacagtam azon a srácon!!! =)))
A Triosphere és a hölgy bájai... Egyetértek, egysíkú zúzda volt. Node a taps szerintem a bájak helyett/mellett a hölgy énekesi kvalitásainak szólt, és hozzá még milyen fürgén basszusozik is! Hatalmas torok!!
7. A turné során Dublinban is
A turné során Dublinban is játszottak,ahol meglátogatták Phil Lynott szobrát és persze a legenda tiszteletére szólt a Thin Lizzy nóta
8. Köszi!
Ez volt a hivatalos névsor...
Egyébként az UDO gitárost Igor Gianola névvel működik! :)
9. !
A Triosphere nekem tetszett, jó kis power metal-t tolnak, igaz ha mondjuk a Cage a szint akkor azért elmaradnak tőle.
Pontillo tényleg nagy torok, ezt a bandáját nem ismertem csak a The Order nevű csapatát. Hát mit ne mondjak Ő is toronymagasan kiemelkedik képességei által a mezőnyből.
Nem tudom kinek mi baja van a Lonely lemezzel, nekem semmi. Inkább az állandó feldolgozás mánia az amit már roppant módon unok. Ott van egy roppant tartalmas Jorn Lande életmű, nyugodtan előhúzhatna egy The Snakes vagy egy Vagabond nótát is. A koncert maga tetszett, bár Jorn Viggo nélkül azért nem volt az igazi...
10. hehe
hehe :) eredetileg te is j-vel irtad, ugyhogy direkt ra is kerestem, hogy nem eliras-e, mert gyanus volt. es mit ad isten, a sajat myspaces oldalan - be is masoltam a linket - is nem egyszer, hanem mindenhol j-vel van irva. es a koncertek kozott ott az udo. na most akkor hogy hivjak az arcot? :))
http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendid=152415646
11. A Buli fantasztikus volt,
A Buli fantasztikus volt, Jorn elég jó formában volt. Meg látszott hogy élvezték az egészet. A Lonely lemez szerintem kifejezetten jó, és végre örültem annak hogy 45 perc feldolgozás + fél óra saját helyett most már egyre jobban a sajátok kerülnek előtérbe. (ha jól emlékszem talán a két Lynott dal és a Stormbringer volt csak a feldolgozás)
A Diesel klubban most voltam először, de engem meggyőzött. Egész korrekt nagyságú, dekorativ és kényelemes, a személyzet rendes volt. Szóval még több koncertet ide:)
12. Vajon "miért nem adtak esélyt"?
Kedves Tibor!
Az írásod "kár, hogy az a néhány ezer ember, akik ott voltak a nyáron a Pecsa szabadterén, most nem is adtak esélyt annak, hogy valaki megmutassa, mi is a hard rock éneklés 2008-ban" mondatához szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni (mint olyan ember, aki szintén "nem adtam esélyt").
Első lehetséges okként azt hoznám fel, amit előttem már többen is leírtak, más cikkekhez tett hozzászólásokban: az anyagiakat. Nagyon örvendetes módon igen sok kiemelkedő rock előadó látogat hazánkba, az idén is számos koncert közül válogathattunk; viszont ez azt is jelenti, hogy - főképp a mai magyarországi gazdasági körümények között - muszáj rangsorolnunk. Sajnos sokaknak nincs lehetőségük, hogy minden jónak ígérkező fellépésre elmenjenek. Nem tudom pontosan, mennyi volt Jornra a jegy, és talán azt mondjátok, 5-6000 Ft nem egy olyan hatalmas összeg, de többeknek ez is jelentős kiadást jelent - főleg így, év vége felé.
Ennek kapcsán el is érkeztem a 2.ponthoz, azaz hogy nem szabad elfelejteni, hogy nem csak budapestiek vannak a világon. És ha már itt tartunk, az az 5-6000 Ft rögtön többszörösére ugrik, különösen ha egy párról vagy családról van szó. A Whitesnake koncerten nagyon sok nem budapesti néző is volt, akik közül sokan talán nem tudták az idén még egyszer vállalni, hogy felutazzanak egy másik, szintén hétköznap szervezett koncert kedvéért (ne feledjük, egy távoli településen élőnek ez is nagyobb terhet jelent, mint aki helyben lakik; többórányi oda- és visszautazás... és nem biztos, hogy mindenki meg tudja oldani, hogy előbb eljöjjön a munkahelyéről, ill. másnapra szabadnapot vegyen ki vagy hullafáradtan menjen be).
3.pont: sokan - főleg a nem 20-30 éves korosztályba tartozók - nem használnak internetet és nem értesülnek egy ilyen koncertről. Sokan azt a bizonyos rockmagazint sem olvassák, ahol hirdetik az efféle programokat. A Whitesnake közismertebb zenekar, mint Jorn, és több helyen is lehetett hallani a fellépésükről; míg Jornról én Pesten még csak-csak láttam egy-egy plakátot, de pl. Miskolcon abszolút semmit, még a jegyirodák programfelhozatalában sem szerepelt. Feltételezem, hogy a többi városban is hasonló volt a helyzet. Tehát sok, a műfaj iránt érdeklődő ember szerintem egyszerűen nem is értesült a koncertről. Ill. nem is ismerik Jornt, hiába tehetséges énekes, míg a Whitesnake közismertsége jóval magasabb.
4.pont: ha tudtak is a koncertről, esetleg nem szeretik Jorn zenéjét. Ízlések és pofonok, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Őszintén szólva nekem sem tetszik (főleg annyira, hogy kifizessek érte 5-6000 Ft-t), bár tisztelem és elismerem a tehetségét, de most mit csináljak, ha mégse érzem magamhoz közel.
(Végül zárójelben: sok embernek, akik ott voltak a Whitesnake-en, igenis tetszett a koncert és meg voltak vele elégedve. A sok negatív - és a Hard Rock Magazin által július vége óta folyamatosan sugallt - vélemény mellett én legalább annyi pozitív vélekedést is hallottam. Lehet, hogy őnekik ez volt "a hard rock éneklés 2008-ban". Persze ettől még Jorné is lehetett az, és lehetséges, hogy a koncertjétől távol maradt Whitesnake-esek is így gondolták volna, csak arra akartam ezzel rávilágítani, hogy ne csak abból az oldalból közelítsétek meg a kérdést, hogy biztosan mindenki annyira elégedetlen volt, mint Ti.)
Amúgy örülök, hogy jól sikerült a koncert és Nektek és az eddigi Hozzászólóknak is remek élményt jelentett! :)
További szép advent első vasárnapját kívánok Mindenkinek.
Üdvözlettel:
Angyalka
- Magyar Whitesnake Klub -
13. okos
Nos az első négy ponttal nem lehet vitatkozni, remek meglátások. Respect! A megoldást ezekre a gondokra nem tudom, de azt hiszem ezeken kéne javítani mindenképpen, mind1 milyen előadóról van szó. Az remek dolog, hogy főleg a Livesoundnak köszönhetően jobbnál jobb bandák érkeznek, de ez csak ideig-óráig marad így akkor ha ilyen nézettség lesz a koncerteken. Lásd: Marillion és még lehetne folytatni.
(Az meg már szubjektív, hogy Jorn már szerintem klasszisokkal jobb énekes mint Coverdale, sorry de a pecsás produktum az nálam mindent alulmúlt. No nemcsak DC-vel nem voltam kibékülve de az új dobos is a béka ülepe alatt van, főleg akkor ha megnézzük kik is ültek előtte a WS soraiban. Ha ott nem Reb Beach az egyik gitáros akkor életem egyik legnagyobb pofára eséseként könyveltem volna el azt a bulit.)
De a Jorn koncert egyébként remek volt, mind a három zenekar zenéje bejött, szóval én elégedett vagyok.
14. Hát, a Marillion tényleg
Hát, a Marillion tényleg elég szomorú eset volt... annyira kevesen voltak, pedig engem nagyon megérintett a koncert, akkor lettem Marillion rajongó. :) Én azért még mindig reménykedem, hátha visszajönnek.
Csak hogy nehogy itt félreértés essék: azt a zárójeles részt nem azért írtam, hogy most újra vitát szítsak a Whitesnake-koncert milyenségéről (anno ki lett rendesen tárgyalva a százvalahány hozzászólásban), hanem tényleg csak "utóiratként", hogy vannak akiknek nagyon tetszett. Amúgy Chris Frazier nekem is csalódás volt, de szerintem akkora nevet pótolni, mint Tommy Aldridge, jóformán lehetetlen. :(
Tényleg örülök, hogy ilyen jó volt a koncert és ilyen remekül éreztétek magatokat!! :) Ez a legfontosabb!
Üdvözlettel:
Angyalka
- Magyar Whitesnake Klub -
15. A38
Sajnos tavaly a hajón kb félház volt.
16. jaj de jó, hogy ott lehettem
Most voltam először a "megújult" DIESEL-ben. Nagyon korrekt klub. Hangosítás rendben van. Mondjuk azt nem értem, hogy miért nem kapcsolták be a színpad feletti robotlámpákat, ha már ott vannak.
Az első banda nagyon jól indította a bulit, de az első 5 percben már mindent hallottunk tőlük. Aztán jött az a banda, akinek a CD-jét éppen most is hallgatom. Ezek nagyon jók. Maradjunk annyiban, hogy Jorn cuccokat akartam vásárolni, de PURE INC póló és CD lett belőle. Én csak azért sajnálom, hogy nem volt több ember, mert rengeteg embernek tudtak volna nagy örömet szerezni ezek a bandák. Szerintem az emberek még mindig nem ismerik Jorn bácsit. A Pure INC-t meg főleg. Ha azt mondom, hogy szerintem az AUDIOSLAVE sehol sincs hozzájuk? Ja az már tényleg sehol nincs. haha Aki tudja töltse le a Parasites and Worms albumukat, mert megéri. Tööööltseeeee leeee? Igen mert, ha ezt meghallja, akkor úgyis beszerzi magának eredetiben. PURE INC. egy kibaszott nagybetűs ROCK banda, ultra szimpatikus arcokkal, akik nagyon érzik a műfajt. Mi a faszom van Svájcban? Elkezdek milka csokit zabálni, hátha.
17. Így már világos. Köszi!
Így már világos. Köszi!
18. tanulságos
Kedves Angyalka!
Köszönöm a kimerítő okfejtést, amely nagyon tanulságos. Olyannyira, hogy továbbítottam is a koncertszervezőnek, hátha talál Ő is hasznos információkat benne.
Üdv,
Szakáts Tibor
19. kis okoskodás
Mindkét Jorn koncerten, a pesti Whitesnake-en meg több Gotthardon is voltam már, ezek alapján írom le a véleményemet:
Az, hogy a mai Jorn a mai Coverdale-nél jobb énekes, nem kérdés. Ha mindkettőjüket a fénykorukban néznénk, akkor nem lenne ennyire evidens ez, úgy nem is tudok dönteni köztük. Ha az életművet nézzük, akkor Jorn sajnos sehol sincs Coverdale-hez képest, hogy mennyire a saját hibájából, azt talán még ő maga sem tudná megmondani.
Az, hogy Coverdale mennyivel jobb frontember, mindenki tanúsíthatja, aki az első sorokban volt az összehasonlított koncerteken. A Gotthardos Steve Lee pedig Jorn és Coverdale legjobb tulajdonságaikat egyesíti:D
Amit én Jornból hiányolok, az a másik két nevezett énekesben meglévő elképesztő színpadi jelenlét és a közönséggel való kapcsolattartás. Ezt elsajátítani egy norvégnak persze biztos sokkal nehezebb, hiszen átlagosabban sokkal 'hidegebbek', és én rajta valahogy azt érzem, hogy alapvetően nem lehet túl közvetlen a magánéletben sem (ez a dedikáláson is kiderült), ami nyilván megnehezíti számára egy hangulatos klubkoncert levezénylését is, ahol azonnal lejön, ha egy gesztus nem őszinte.
Emellett az éneklésébe nem lehet belekötni, az élőben is hibátlan, de én szerintem ezek után megmaradok a Worldchanger és a Duke otthoni hallgatásánál, mert számomra ez a koncert, amellett, hogy zenei élmény volt, nem okozott kitörölhetetlen koncertélményt.
Két mondat az előzenekarokról: az első számomra szenvedés volt: Az, hogy egy zene egyszerű, még nem feltétlenül negatívum, lásd pl. AC/DC, de akkor annak bizony atomóra pontossággal kell szólnia... Jorn bandáját a rock műfajon belül nevezhetjük élvonalbelinek, hogy jön ehhez egy harmadvonalbeli előzenekar??..
A svájciak ehhez képest pontosak és eredetiek voltak, biztos, hogy érdemes követni a fejlődésüket!
A nézőszámmal kapcsolatban: Én azon lepődtem volna meg, hogyha sokan vannak. Hogy miért?
Legtöbbünknek igenis nagy nehézséget jelent egy hétköznapra szervezett koncert beiktatása. Az ember sokkal jobban mérlegel, hogy mit kap, nem is a pénzéért, hanem az idejéért.
És a pénz: ha összeadom, hogyha tényleg csak a kedvenc előadóimat számolva hányra nem tudtam kimenni idén az eszetlen túlkínálat miatt, százezres összeget kapok. Csak Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy egy-egy döbbenetes nézőszám híre (Foreigner, Down, BLS, Marillion, stb.) a zenekari menedzsmentek között futótűzként terjed, és könnyen áteshetnek a hazai koncertszervezők a ló túloldalára, mert majd senki nem mer ide turnéállomást kockáztatni.
A Whitesnake-en az életmű miatt voltak sokan, mert valljuk be, jóval több ismert WS dal létezik, mint Jorn (pedig neki is van legalább 3-4 dala, ami megfelelő promóció esetén világhírű lett volna) Nem a Whitesnake hibája, hogy őket felkapta anno a mainstream média. Éveken, évtizedeken keresztül arénákat megtölteni csak médiasegítséggel lehet. Tudatos karrierépítéssel és komoly erkölcsi kompromisszumok kötésével is nehéz a médiát megszerezni, a Jorn-féle csapongással viszont erre semmi esély.
Végül egy adalék, ami a közönség audiofil részét tarthatta távol:
Az A38 ma Magyarországon a legjobb hangzású koncertterem. Ehhez képest bármilyen új helyszín visszalépés, és Jorn megérdemli a profi hangosítást. 5500 forintért cserébe én vártam azt, hogy (megint) A38 színvonalon szóljon a koncert. Ha panaszkodni akarnék, akkor inkább a fénytechnikára tennék megjegyzéseket. Nem szólt ez rosszul, csak egyszerűen mást ígértek először.
20. Biztosíték
Lehet, hogy sokaknál kiveri majd a biztosítékot, de én így látom: ez a faszi valóban zseniális énekes, sőt szerintem a legjobb aki ma hard-rockban nyomul, de nem elsőosztályú dalszerző és még hiper-szuper előadónak sem nevezném (színpadi megjelenés - jaj azok a pózok!, karizma, kommunikáció a közönséggel - ahogy azt más is említette). Szívesen hallgatom a Jorn lemezeket, de azt azért túlzás lenne állítani, hogy korszakalkotó művekről van szó - ebben a tekintetben az ARK vagy akár a Beyond Twighlight igenis előremutató volt. Szerintem Lande mellé kellenek olyan meghatározó egyéniségek, akik hozzá tudják tenni azt a pluszt, ami kiemel egy produktumot (az énekes hangján túl) az átlagból.
Bocs, de a jelenlegi zenészei szerintem nem azok: a klisé dob és gitárszóló még a 80-as évek közepén is ciki lett volna, na jó azért ez túlzás, akkor elment, sőt kötelező része volt minden metal bulinak.
Egy szó mint száz - a mellett, hogy a cikk minden egyes sorával egyetértek - egy végtelenül profi és élvezhető előadást láttunk (szerintem a hangzás is rendben volt) közepes zenészektől (a basszeros mondjuk tetszett) - az a bizonyos borzongás, "magic" csak Jorn hangja miatt fogott el időnként, ami hosszú távon azért kevés.
Ui A Pure Inc. tényleg oadtette magát, az est kellemes meglepetése