Bob Catley: Immortal

írta garael | 2008.09.26.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.bobcatley.com

Stílus: AOR/hard rock

Származás: UK

Dalcímek

Értékelés

Bob Catley egyike azoknak az énekeseknek, kik a műfaj határai között képesek mindig új és új í­zekkel gazdagí­tani amúgy is "szí­nes-szélesvásznú" zenéjüket: a dalszerzést igazi profikra bí­zván amolyan AOR-barbapapaként újul meg a mindenkori zenetárs személyének megfelelően. Jóllehet, az énekes nem éppen a metalhősök arche-fantasy barbár, vagy germán félisten tí­pusát testesí­ti meg, - konkrétan egy begombázott Uhrin Benedeket idéz, , melyre rátesz egy lapáttal szí­npadi, minimál mozgása is , hangjával és dallamaival mégis képes az adrenalint felbuzogtatni a rockerek vérében, ráadásul mostani albumával amolyan Bud Spenceres nyakast ad azoknak, kik úgy érzik, a nyolcvanas évek zenéje túl poros és avitt, hogy egy ilyen túlérett rocksztar próbáljon meg életet lehelni belé. Persze Catley nem bí­zott most sem semmit a véletlenre, egy új dalszerzőt, Roy Z. skandináv klónjaként értelmezhető Magnus "mindenlébenkanál" Karlssont kérte fel, hogy amolyan modernkori hard rock doppingfröccsel sarkallja kiöregedett bajnokunkat újabb olimpiai csúcsra., úgy, hogy legutóbbi, tényleg tökösre sikeredett lemezének fáradalmait még éppen csak, hogy kipihenhette. A Spirit Of Man a maga Dio-s, Rainbow-os í­zeivel a mester mércéjével mérve igen szigorúra sikeredett, ám jelen recenzió tárgyával a lemezalkotó "kreatí­v" csapat képes volt még egy leheletnyit ( sőt, nem is leheletnyit, inkább sóhajtásnyit) keményí­teni a bőrnaci elején, olyan sounddal megspékelve a tolmácsoltakat, mely akármelyik szimfonikus metal brigádnak is becsületére válna. A korábbi epikus, mesélős jelleget elhagyva ezúttal konkrétabb, nyí­ltabb rockdalok készültek, melyek ugyanúgy idézik a nyolcvanas évek fénykorát, mint az új évezred neoaor elvárásainak megfelelő "módszertani bemutatókat". Az olyan standard, Journey-s dolgozatok, mint a You Are My Star, minden bizonnyal örömet okoznak minden ortodox dallamos hí­vőnek, ám a dalok nagy része inkább a Europe és más "melodic" metal bandák világát idézi, a jellegzetes Catley dallamok alatt bizony a keményebb hard rock vonulat riffjei dübörögnek, gyakran olyan robajjal, melyet minden panzerführerek főgeneralisszimusza, Eric Adams is megirigyelhetne. (A One More Night-ban még egy Rust in Peace korabeli Megadeth riff is felbukkan!) Egymás után sorakoznak a nyolcvanas évek paradicsomából származó himnuszok - War In Heaven, We Are Immortal, Open Your Eyes - , megspékelődve a rock nagy stadionpillanatait idéző teátrális slágerekkel - Dreamers Unit ( igazi farokállí­tó AOR-bomba), End Of The World, Open Your Eyes, Win The Throne - , de kapunk természetesen a régi "Ten " iskolát idéző, robajjal telt alapvetést is a Haunted képében. Mindezeket leí­rva az egészben az a szép, hogy a 12 dal között nincsen töltelék, olyan duzzadó életkedvű nóták permanens rohamával állunk szemben, melyek hosszú időre elfeledtetik velünk, hogy itt bizony egy, a zenei pályán már több mint 35 éve tevékenykedő úriemberről van szó. A szerzeményeket hallgatva nekem önkéntelenül felrémlik a Meat Loaf párhuzam, ő még az az énekes, ki hasonló jellegű, érzelmi követésű hangjával képes újból és újból magas szí­nvonalú alkotásokkal megörvendeztetni minket.

Pontszám: 7.5