Magazin: Siker

írta szakáts tibor | 2008.09.16.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Nail Records

Weblap: www.hangyaprodukcio.hu

Stílus: AOR

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Csarnoki Antal - gitár Csordás Levente - ének, vokál Lévai Hangyássy László - basszusgitár, ének Molnár Attila - dob Suba Zsolt - billentyű Závodi Gábor - billentyű Molnár Ákos - dob
Dalcímek
Elrontottad már... Johnny boy Hosszú forró nyár Forró könnyek Katonák Fehér herceg Siker Lady, Lady Sí­rni csak a győzteseknek szabad Óvatos éji vad Sarkontúli szerelem Goodnight, hello Kapuk előtt
Értékelés

A Nail Recors lassan hagyományt teremt abból, hogy kiadja azon csapatoknak a lemezeit, akik annak idején igen csak ismertek voltak, főleg underground körökben, de különböző okok miatt, nem adatok meg nekik a lehetőség, hogy kezükben tarthassák munkájuk gyümölcsét. Ilyen volt a Sámán, vagy a Classica, kiknek albuma már a gyűjtők polcán figyel. A Magazin egy teljesen más stí­lust képvisel, mint az emlí­tett kortársak, de az kétségtelen, hogy próbálkozásaik voltak annyira kitartóak mint a többieké, sőt. A Magazin még versenyeket is nyert, és amikor ott álltak a siker kapujában, ahogy az lenni szokott, elbuktak, amiért csak saját magukat okolhatják. Persze ki tudja, hogy okolják-e valóban magukat, hiszen többen sikeres emberek és zenészek lettek. Elég, ha csak Lévai Hangyássy László nevét emlí­tjük, akit talán nincs olyan magyar rockzenét szerető ember, ki ne ismerné. Aztán az énekes Csordás Levente, aki a szépfiúcsapatban a Shygys-ban lett a tini lányok bálványa, de ugye ennek is már vagy tí­z éve. Na és nem mehetünk amellett, hogy a Magazinos szétválás után alakult meg, az akkori formáció három tagjából a Sing-Sing, amely csapat már valóban szép karriert futott be. Hosszú éjszakákat lehetne még mesélni arról, hogy ott és akkor mi történt, de végül is már nem ez a lényeg, hanem, hogy itt tarthatjuk a kezünkben ezt a fényes korongot. Halljuk mi történik rajta. Egy dolgot rögtön szembetűnő. Hangya nem bí­zta a véletlenre, a felvételeket a Mex stúdióban készí­tették, amitől a lemez akkorát szól, mint az ágyú. A dobhangzása olyat ütött rajtam, hogy majdnem kiestem a kocsiból. Ez már egy nagy piros pont. Minden különösebb felevezető nélkül indul az Elrontottad már szaggató riffje, amit az utána következő billentyűfutamok lágyí­tanak egy kicsit, mintegy meg is határozva az anyag műfaji határait. Igen kérem, bármennyire meglepő, itt van egy hamisí­tatlan magyar AOR lemez, ami ha kicsit öreges is, de nagyon kellett. Az "öreges" kifejezést nem a produkcióra, inkább a dalokra értettem, ami egyáltalán nem negatí­v jelző, de egy dologgal tisztában kell lenni, ezek a nóták, több mint húsz évvel ezelőtt í­ródtak. Ennek ismerete mindenképpen előnyére válik a zene hallgatásának. A második Johnny Boy cí­mű szerzemény az egyik húzódala volt annak idején a csapatnak, és azt kell mondjam, most is igen kellemes sláger. Ezután jön, ami számomra nehezen emészthető, és sajnos valami miatt a fiúk úgy döntöttek ebből a számból csinálnak klipet. Bocsánat, de én nem tudom befogadni a Hosszú forró nyár, cí­mű ömlengést. Szerencsére hamar belecsapnak a Forró könnyekbe, ami megint csak egy kellemes húzós aor feeling. Levente is ezt dalt énekli a lemezen a legjobban. Ez a fajta erősebb énekhangzás sokkal szimpatikusabb és hihetőbb, mint a nyávogós részek, mert sajnos egy-két helyen abban is van részünk. Ezeket azért tudom megbocsátani, mert Levente igenis nagyon jól tud rockot énekelni, mint ahogy ebben a dalban bizonyí­tja. A Katonák az első olyan szerzemény, amit a Sing-Sing is játszott, de itt valahogy nekem jobban tetszik. Ez az eredeti, még ha csak most lett rögzí­tve. Kellemes dallamok és jó szöveg, igazi 80-as évek magyar zenei érzései. Ahogy a Fehér herceget hallgattam az jutott eszembe vajon a feszes tempók melletti erős billentyűfutamok mennyire lesznek befogadhatók a mai füleknek, azoknak, akik most fognak megismerkedni a csapattal. A fiatalabb korosztálynak biztos kell egy-két nagyon nyelnie, hogy elfogadhatóvá váljon számukra is a hangzás. A lemez cí­madó dala viszont érzéseim szerint beférhetne bármelyik amerikai aor csapatba is, mégis annyira a mienk... Elérkeztünk a lemez következő slágeréhez, bár most, hogy harmadszor hallgatom az anyagot nehéz is olyat találni, amiből kellő odafigyeléssel ne lehetne slágert csinálni. A Lady, Lady is ilyen. Itt egy pillanatra meg is állnék, hogy méltassam a zenészeket is egy kicsit. Különösen Atom Antit, akinek í­zes gitárjátékát minden alkalommal élmény hallgatni. Így volt ez aSing-Sing-ben és újabban az Irigy Hónaljmirigy élő előadásain. A korongon a második (harmadik, de erről később) olyan dal következik, amit már máshol is lehetett hallani. A Sí­rni csak a győztesnek szabad, az utódzenekar egyik nagy slágere lett ez első időkben. Na igen, a riffeken ne tessék csodálkozni, igen, azokat már előbb is lehetett hallani máshol, de legyünk egy kicsit elnézőek...:) A refrén viszont még most is hangos énekeltetésre indí­tja az embert. Az Óvatos éji vad szintén ezt a vonalat viszi tovább, majd a Sarkon túli szerelem erősen hajaz az egykoron szintén nagy kedvencemnek számí­tó Griff zenekar témáihoz. Egyébiránt Levente hangja és stí­lusa is hasonlí­t a tragikus hirtelenséggel elhunyt Vertig Józsiéra. A Goodnight, hello is erre a korszakra és előadóra utal, de ez nem baj, hiszen egy korszakról és életérzésről beszélünk. A zárótétel egy igen kedves, de feltűnően kapós dal. A Kapuk előtt cí­mű szerzeményről és annak kalandos útjáról, Hangya mesél a vele készült interjúban.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások