Tök jó lett volna!: Helloween, Lord, Mangod Inc, 2008. 09. 12. Fezen, Székesfehérvár

Idén voltam másodszorra a Fezen fesztiválon, Fehérváron. Már a tavalyi felhozatal azt vetítette előre, hogy itt komolyan gondolják a fesztivál jövőjét; úgy gondolom, hogy mostanra - igaz pár gyermekbetegséggel - felnőttkorba is lépett az esemény, de ezekről majd később...

Sajnos pár vezetni nem tudó honfitársunk miatt (2 baleset is az M7-en) csak a Mobilmánia végére értünk le, Pedig Szakáts Tibi felhívta a figyelmemet, hogy nézzem meg. Majd legközelebb.
A beléptetés minden gond nélkül és gyorsan ment végbe. Az első meglepetés akkor ért, amikor a tavalyi helyen kerestük a nagyszínpadot, ott ugyanis semmi nem volt. A nagyszínpad elköltözött a focipálya egyik sarkába, és igen méretesre sikeredett! Fehérvári haverjainktól megtudtuk, hogy előző napon a Tankcsapda fantasztikus bulit nyomott, szinte teltház előtt. A saját látványos pirós-kivetítős verziót hozták el.

Mangod Inc.

Az első Mangod Inc. koncertre készülődve körbenéztünk kaja-pia ügyben és gyorsan meg is vacsoráztunk, ami minden szempontból korrekt volt. Evés közben igen feltűnő volt, hogy nagyon vegyes a fesztivál közönsége, de ez a rendezvény nem csak a metálról szól.
A Hammer sátorban a Mangod Inc. készülődött, és egy apró technikai malőrtől eltekintve, időben kezdték a produkciót. A srácok az elmúlt napokban az új klipjük „felnőtt” verziója miatt kerültek reflektorfénybe. A kezdésre, nem csak ennek köszönhetően, jó páran összegyűltek. A zenekar hozta szokásos megbízható formáját.

A zene nem teljesen az én világom, de fesztiválokon és előzenekarként szívesen megnézem a bandát. Egy mozgékony és folyamatosan grimaszoló remek frontemberrel vannak megáldva. Szabi a dobos, pedig annyira vehemensen verte a bőröket, hogy az első szám közepe felére már lebontotta a dobszerkót, így egy kis újraépítési szünet után folytatódott a koncert. A közönség is lelkesen fogadta a számokat, de sajnos hamar ott kellett hagynom az előadást, mert telefonon hívtak, hogy dedikál a Helloween! Piros pont ezért a szervezőknek, de mindjárt jár fekete is. A biztonságiak nem engedték, hogy kívülről fotózzam a dedikálást, elküldtek a dedikáló sátor túlsó sarkába azzal, hogy ott beengednek, és bentről fotózhatok. Ott három emberen keresztülverekedtem magam mire eljutottam az asztalhoz. Ahogy emeltem a gépet már integettek, hogy ez nem járja… Most nem lehet fotózni, de a dedikálás után esetleg le lehet kapni a zenekart. Közben elkezdődött a Lord koncertje, na most mi legyen? Két helyen egyszerre nem lehet az ember. Persze szemesnek áll a világ, úgyhogy futtából még egy dedikálás és egy sztárfotó is belefért azért.

Lord

A Lordot idén nem láttam, mert a szokásos szigetes fellépést kihagyták. Kevés az olyan magyar banda, akik mindig mosolyt csalnak az arcomra. A Lord ilyen! Annyira jó hallgatni a klasszikus számokat! Pohl Misi az egyik legjobb és legsportosabb frontember idehaza, hiába telnek az évek, még mindig végigmozogja az egész koncertet és a hangja sem kopott egyáltalán.

A régi számok ma is úgy szólnak, mint anno hanghordozókon. A mostani setlista talán egy kicsit túl érzelgősre sikeredett, mivel azonban fesztiválról volt szó, ez megbocsátható. Sokan voltak a környékről érkező, 40-es, 50-es éveiket taposó nézelődők. Ha egy kicsit is van affinitásuk a zenéhez, akkor ez a buli nagyon bejöhetett nekik. Hatalmas hangulat volt és nagyon jól szólt a cucc is. Örültem, hogy végre találkoztam egy olyan fesztivállal, ahol tudják, hogy, miként kell megszólaltatni a főszínpadon egy rock koncertet: tisztán és megfelelő hangerővel szólva. Amolyan best of műsort kaptunk a kihagyhatatlan nagy kedvencekkel. Bevallom, a koncert alatt párszor libabőrős is volt a karom… Annyira jó volt hallani azt a dallamos minőségi zenét, amit a lordok prezentáltak, hibátlanul. Talán egy apró negatívumot lehetne kiemelni, számomra sok volt a számok alatti és közbeni gitárszóló, illetve a bemutatás, amit ugyan a szokásos tempóban hozott Gidó, mégis, ez idő alatt inkább elnyomhattak volna még egy számot.

Mivel itt nem csak a fanatikus Lord keménymag volt jelen, ez megbocsátható. Nem csak a régi kedvencek ütöttek nagyot ezen a napon. A Kifutok a világból című legutóbbi nagylemez címadó dala is jól tükrözi, hogy még mindig nagyon tudnak számokat írni. Remélem, van még bennük pár lemez, és sokáig élvezhetjük ezt a minőségi dallamorgiát! Természetesen a koncert csúcspontja ismét a Vándor volt, amely alatt, szinte a keverőig térdre ereszkedett a közönség. Igen látványos volt!

A végén akképpen összegeztük a koncertet a barátokkal, hogy egy igen erős és minőségi bulit láttunk, majd elindultunk a zenekar ereklye pultját megtekinteni. Itt leesett az állam. Ilyen kollekciót még külföldön sem nagyon láttam. Többszínű hímzett törülköző, ujjatlan pufidzseki, bögre, toll, dvd, poszter, falióra, asztali ébresztőóra, stb… Profizmus!
A fesztivál nívóját mutatja, hogy a fő műsoridőnek számító fél tízes kezdésnél olyan zenekarok játszottak, akik a maguk műfajában igen kiemelkedők. Fél tízig azonban volt még egy kis időnk hátra, amit szomjunk oltásával próbáltunk eltölteni. Volt is mit, mert sajnos a közönséghez mérten igen kevés volt az italárusító pult, így sokat kellett sorba állni. Míg a nap koncertjére vártunk, körbenéztünk a hivatalos árusító helyeken is, ahol a fesztiválos póló mellett a Helloween turnéjára emlékeztető ruházati felsőt is lehetett venni.

Helloween

Sokan a „Kiske-s” Helloweent tartják az igazinak. Sajnos, ha emlékeim nem csalnak, akkor én azt a felállást nem is láttam élőben, így számomra már a „Deris-es” Helloween az igazi koncertbanda. Őket már többször láttam és bevallom, nem nagyon kellett csalódnom bennük. Igaz, olyan koncertjükön sem voltam, ahol leesett volna az állam. Mindig megbízható, jó színvonalú koncerteket adtak, tuti setlistával. Erre számítottam most is.

Az átszerelés után pár perccel, a meghirdetett kezdés előtt bele is kezdtek a Tökfejek. A Lord alatt örültem, hogy végre egy jól szóló cuccon, kiváló minőségben láthatom a bandát. Na ez az álmom az első pár riff után elszállt… Szörnyen szólt a koncert. Gondoltam, csak a fotósárokban szól így. Itt jött az újabb szervezési hidegzuhany, ráadásul több felvonásban. Úgy kezdődött, hogy a biztonságiak nem engedtek a színpadhoz közel, maximum egy méterre, utána már hátrébb tessékeltek. Nem értettem, de Ők tudják… A Halloween című számmal kezdtek. Ezt a dalt a tavalyi Masters Of Rockon hallottam először tőlük és örültem, hogy így nyitnak, mert nekem az egyik nagy kedvencem.

Markus nagyon jókedvűen lépett a deszkákra, és a többiek is belekezdtek rendesen. Weiki az eddigi koncertekkel ellentétben már kezdésként cigivel a szájában érkezett… Aztán a kezdő szám tizenegynéhány perce után jött a legnagyobb fekete pont; a sztori aranyos, de kicsit sajnálatos. A biztonságiak elkezdték kitessékelni a fotósokat az árokból, amikor is bátorkodtam megjegyezni nekik, hogy éppen az első szám közepénél tartunk. A történethez tudni kell, hogy hivatalosan csak az első három számot lehet fotózni a koncerteken, amit itt elég szigorúan is vettek, mert már a beléptetésnél aláírattak velünk egy olyan papírt, amivel e követelmény betartását próbálták bebiztosítani. Felvetésemre a válasz az volt, hogy ez már a harmadik szám, csak a zenekar egyben nyomta le őket… Próbáltam meggyőzni, hogy ez még mindig csak az első szám, ami ugyan igen hosszú, de attól még egy. Sajnos nem sikerült a Helloween-ból és heavy metal-ból igen felkészült biztonságis kollégát jobb belátásra bírnom, így idő előtt távozni kényszerültem.

A hangzás sajnos a közönség soraiból fülelve sem lett jobb. Ott már az is kiderült, hogy nem csak rosszul szólt, de halk is volt. A másik nyitott színpadon játszó Mystery Gang koncertje többször is túlharsogta a germánokat. A ritka átkötő szövegek alatt és a lírai nótáknál amolyan rockabillys Helloweent hallottunk, így elég egyedi volt a koncertélmény. A hangzás talán a ráadásra javult egy kicsit, de a tökéletestől még mindig nagyon messze állt. Az este folyamán inkább egy best of műsort hallottunk, mintsem egy lemezbemutató bulit. Az új lemezt, ha jól emlékszem két szám elevenítette fel, de sajnos az új lemez talán legpörgősebb száma, a Sascha által írt, Paint a New World kimaradt. Volt ellenben a lemez slágernótája, az As Long As I Fall. Tulajdonképpen a Gamma Ray-el közös turné setlistája kevés helyen változott; annak kicsit rövidített változatát hallhattuk.

Ahogy észrevettem inkább az olyan régebbi nóták szereztek osztatlan elismerést a közönség körében, mint az Eagle Fly Free, Dr. Stein. A zenészek közül Weiki nagyon teátrális mozdulatokkal játszott. Jobb kezét szinte többet használta lengetésre, mint pengetésre. Sascha hozta megbízható formáját. Persze a nagy kérdés mindig Andy Deris, akit még a Pink Cream 69-ban ismertem meg, és azóta kedvelek.

A hangja nem egy Kiske, de az újkori Helloween lemezek számaihoz passzol, hozzáteszem, ezeket jobban is hozta a koncerten. Markus végig jókedvvel és megbízhatóan játszott, Daninak pedig még egy – nem éppen kimagasló - dobszólóra is futotta.

Az a tényszerűség, hogy ez a buli volt a nyári fesztiválos turné utolsó állomása, rányomta némileg a bélyegét a produkcióra. Kicsit lazára vették a figurát a srácok, de így is egy kellemes este volt. Most sem maradhatott ki a turnén már megismert medley. Volt itt pár jófajta szám, amik közül örültem volna, ha néhányat teljes egészében elnyomnak. Természetesen a ráadásra maradt a két tuti sláger, a Future World és az I Want Out. Igaz most Kai Hansen nélkül, de ezek a számok azért mosolyt csaltak az arcokra.

A setlistet és a remek közönséget tekintve egy felejthetetlen este is lehetett volna, de sajnos nem így lett. Csak egy hangulatos buli kerekedett ki a Helloween újabb magyarországi fellépéséből.
Mindenesetre sok sikert kívánok a fesztivál szervezőinek, és ha a felhozatalt illetően folytatják jó „hagyományaikat”, akkor jövőre ismét találkozunk.

Savafan

Képek: A www.a-cslp.hu

Köszönet a Livesound-nak!