Bencsik Samu: Kilenc nap!

(fotó: Vértes György)

Ötvenhat éves lenne a magyar rockzene egyik kiemelkedő alakja Bencsik Sándor, akinek egyénisége, eleganciája és gitárjátéka még most is nagyon hiányzik. Kilenc nap választja el a csoda, és a tragédia évfordulóját...

Bencsik Sándor 1952. szeptember 15-én született. Első zenekarát Martonvásárban alapí­totta, majd 1972-ben beszállt a Beatricébe és egy évvel később a Gesarol zenekarba. A Gesarol 1973-tól P.Mobil néven működött tovább.

(fotó: Vértes György)

Ez a zenekar nem tartozott az akkori rendszer kegyeltjei közé, de ha nagylemezük nem is jelenhetett meg, végül három kis lemez (Menj tovább/Kétforintos dal, Forma 1/Utolsó cigaretta, Miskolc/Csizma az asztalon) őrzi még most is Samu, P.Mobilos játékát. Hogy mennyire meghatározó zenésze volt annak a zenekarnak, mi sem bizonyí­tja jobban, mint a mai napig koncerteken játszott dalai. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Mobil még most is koncertjei egyharmadát, Bencsik dalokkal tölti ki. 1978. április 30-án a Budai Ifjúsági Parkban bemutatták a Cserháti Istvánnal és Földes Lászlóval közösen szerzett Honfoglalás cí­mű rockszví­tet, amit később a Magyar Rádióban is rögzí­tettek, de csak 1984-ben adták ki.

(fotó: Vértes György)

Egy évre rá kezdett szétesni a csapat és Samu, Pandora's Box néven néhány régi és új arccal zenekart alapí­tott. Sokan ezt a döntését árulásnak tartották, de ezzel a formációval is olyan kincseket adott az utókornak, ami bizonyí­tja nem Samuval volt a probléma. Sajnos három nagylemez után, a P.Box is feladta a harcot. (fotó: Vértes György)

1982-ben Radics Béla temetésére megí­rta a Zöld, a bí­bor és a fekete cí­mű rockhí­mnuszt, akkor még nem sejtve, hogy ez a dal pár évvel később neki is fog szólni.

Bencsik Sándor két formációt próbált életre hí­vni ezután, Metal Company valamint Bill és a Box Company névvel. Sajnos, ezektől a csapatoktól csak kalóz felvételek maradtak hátra.

A kilátástalanság arra késztette, hogy családjával emigráljon. Először Svédország volt a cél, de végül feleségével és kislányával egy ausztriai lágerben kötöttek ki. Zenésztársai és barátai előtt is nyilvánvaló volt, hogy Samu nem jön ki jól apósával. Örökös veszekedések és botrányok voltak köztük. A mindig is hallgatag művészlelkű Bencsik nehezen viselte a családi botrányokat és talán ez elől is menekült el hazájából. Nem sikerült neki. Azon a szörnyű napon apósa felkereste és tanúk elmondása szerint, hangos szóváltásba keveredtek. Hogy ez után mi történt, azt talán soha nem tudjuk meg. Egy tény, a magyar rockzene egyik meghatározó gitárosa, 1987. szeptember 23-án egy menekült láger házának ablakából kiesett és azonnal meghalt. Egy őszi napon jött, és egy őszi napon távozott is közülünk!

Ligeti Nagy Tamás í­rta róla: "Tüneményes, de torokszorí­tóan rövid pályafutása alatt mindent megélt és mindent elért, bár soha nem gyűjtött cí­meket." Emlékét őrzi néhány kalózfelvétel, néhány kis és nagylemez és minden rockzenét szerető ember kis hazánkban. Köszönjük Samu!