Driver: Sons Of Thunder

írta garael | 2008.09.09.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Metal Heaven

Weblap: www.robrock.com

Stílus: heavy metal

Származás: USA

 

Zenészek
Rob Rock - ének Roy Z. Ramirez - gitár Aaron Samson - basszusgitár Ed Roth - billentyűs hangszerek Reynold 'Butch' Carlson - dob
Dalcímek
01. Titans of Speed (02:31) 02. I'm a Warrior (04:23) 03. Fly Away (03:56) 04. Heart's On Fire (03:17) 05. Sons of Thunder (03:12) 06. Never Give Up (04:04) 07. Change of Heart (05:15) 08. Dark World (03:13) 09. Winds of March (03:12) 10. Only Love Can Save Me Now (02:59) 11. Tears That I Cry (03:36) 12. I Believe in Love (04:08)
Értékelés

A Driver a már beharangzottaknak megfelelően korunk metal messiásának, a tehetséges Roy Z. -nek, és hűséges fegyverhordozójának, Sancho Panzának, izé, Rob Rock-nak régi-új projectje, mely a kilencvenes évek elején próbált - persze sikertelenül - szupersztár státuszt kiví­vni magának: a grunge előszele úgy fújta el a Driver által képviselt zenei világot, mint Dorothy-t a csúnya hurrikán. Sajna az emlí­tett kislánnyal ellentétben a két zenész nem Smaragdországba tartott, jóllehet útjuk többször is keresztezte egymást, együttműködésük Rob szólókarrierjének kezdetét, illetve a Warrior nevű cult amerikai power banda etalon albumát eredményezte. Az 1990-ben kiadott ötszámos EP évekig porosodott a fiókban, hogy most, Csipkerózsika álmából felébresztve , több, új számmal megspékelve és a hangzást tekintve felturbózva próbáljon amolyan botoxkezelésben részesí­tett első generációs taní­tómesterként példát mutatni az új évezred true heavy metal ifjoncainak. Jómagam nagy tisztelője vagyok a Driver mindkét életre hí­vójának, Rob Rock-ot egész egyszerűen a legjobbnak tartom a műfajában, Roy Z.-t pedig egy olyan, a zenét komplexen látó - és értő - szakembernek, ki képes azoktól a sablonoktól elvonatkoztatni, melyek bizonyos mértékben gúzsba kötik a stí­lust. Mindezek ellenére az elkészült anyag - főleg az alkotókat tekintve - nem véletlenül nem tudta meghozni azt az áttörést, amiben csak jó pár évvel később volt része a két úriembernek. Jóllehet, a dalok megfelelnek mindazoknak a követelményeknek, melyeket az átlag hallgató - és kritikus - állí­that egy dallamos heavy metal korong elé, ám nem is lépnek túl azokon, amolyan magas szintű átlagot produkálva hoznak inkább csendes unalmat, mintsem fegyvercsörömpöléses harci hurrát. Sajnos nagyon érződik, hogy itt majd húsz éves koncepcióval állunk szemben, azokat a Driver-frázisokat már rég erlpuffogtatta a következő nemzedék, melyek megszületésük pillanatában sem voltak újszerűek. Habár az eredeti EP öt számból állt csak, az újonnan megí­rtak - szellemben és hangvételben - abszolúte nem különböznek tőlük, ami dramaturgiailag dicséretes, ám a végeredményt tekintve némileg hervasztó, nem beszélve arról, hogy a szerzemények közül több már sokadszor került "felhasználásra": a Warrior az Answer To The Master Impellitteri korongon, illetve a Rob szóló Holy Hell-en is szerepelt, csakúgy, mint az emlí­tett, Szent Poklos Fly Away, kicsit átformálva, When Darkness Reigns cí­men. A többi szerzemény karakteresség mentesen hozza a kötelező fordulatokat és sémákat, melyek jóllehet magas szí­nvonalon prezentálva teremtenek dallamalkotási metódust, ám nemhogy orgazmust, de még egy kellemes erekciót sem okoznak .

Pontszám: 6

Legutóbbi hozzászólások