Blackmore's Night: Secret Voyage

írta garael | 2008.08.08.

Megjelenés: 2008

Kiadó: SPV

Weblap: www.blackmoresnight.com

Stílus: folk rock/ folk

Származás: UK

Zenészek

Ritchie Blackmore - guitars, mandolin, domra Candice Night - vocals, horn, flute Bard David of larchmont - keyboards Squire Malcolm of Lumley (Malcolm Dick) - drums Gypsy Rose - Violin Earl Grey of Chemey - Bass, mandolin and guitar

Dalcímek

1. "God Save the Keg" - 3:40 2. "Locked Within the Crystal Ball" - 8:04 3. "Gilded Cage" - 3:42 4. "Toast to Tomorrow" - 3:49 5. "Prince Waldeck's Galliard" - 2:13 6. "Rainbow Eyes" (Rainbow feldolgozás) - 6:01 7. "The Circle" - 4:48 8. "Sister Gypsy" - 3:21 9. "Can't Help Falling in Love" (Elvis Presley feldolgozás) - 2:51 10. "Peasant's Promise" - 5:33 11. "Far Far Away" - 3:54 12. "Empty Words" - 2:40

Értékelés

Az új Blackmore's Night lemez kapcsán oldalunkon kiváltott vita , miszerint Blackmore most manó, vagy reneszánsz hadfi, nem hagy kétséget afelől, hogy személye még mindig izgatja a rockerek fantáziáját ( engem momentán a felesége izgatna, de tisztelvén a házasság becses intézményét, ez természetesen csak egyfajta hipotetikus felvetés). Az persze nem meglepő, hogy a Mester hard rock hősi szerepkörből kiútálva magát ebbe a fél - akusztikus, folk-és historiás zenei világba lépett: gitárjátékában mindig is benne volt ez a lehetőség, jóllehet, míg a Deep Purple-ben és a Rainbow-ban inkább a barokk muzsika hatása érződött a számokon, addig most a reneszánsz, illetve a kelta univerzum határozza meg a dallamokat. A Blackmore's Night albumok olyanok, mint a jó szappanopera: ha az ember kihagy belőlük párat, semmi gond - s jóllehet, egyfajta változás érződik - , egy-két lemezt kihagyva is azonnal képben lehetünk, egyből tudjuk, hogy Romario miképp csalta meg Esmeraldát, miközben a gonosz Leonsio még mindig Isaurát molesztálja. Mégis, mi az, ami változott a Secret Voyage-on a korábbiakhoz képest? Nagyon semmi, talán a hangszerelés lett icipicit gazdagabb, s a legendás elektromos gitárnak is elég bő teret adott Richie - a fellehető újdonságok inkább a dallamok eredő-világában rejtőznek, nem hiába titkos utazás a lemez címe: a Toast To Tomorrow például akár a Vaya Con Dios slágere is lehetne, a The Circle keleties futamai pedig új színként jelennek meg a Blackmore palettán. Az elektromosabb világ azonban szerintem nem feltétlenül előny - a felhangzó technos dobgép éppen azt a bensőséges feelinget veri szét, amit az akusztikus hangszerek, és a nyugodt dallamok közvetítenének. Éppen ezért érzem most is az album legerősebb pillanatainak a letisztult , eredeti reneszánsz-barokk momentumokat - habár ezek egyre inkább a kelta-folk hatások mögé szorulnak- , illetve az autentikus instrumentumokkal levezetett darabokat. Candice hangja is ezekben a dalokban tündököl leginkább, a Sister Gypsy pedig már nem először nem hagy kétséget a felől, hogy Blackmore-ék zenei világában előkelő helyet foglal el a (roma)ntika. A hagyományoknak megfelelően több feldolgozás is helyet kapott az albumon: a Rainbow Eyes ilyesfajta értelmezése inkább meglepő, mintsem eredeti - bár az énekhang rengeteget dob a dalon, az Elvis Presley darab, a Can't Help Falling In Love tuc-tuc-os ütemei viszont buldózerként rombolják le az original dal hangulatos tündérkastélyát (ejnye, manó bácsi, így belerondítani a mesebirodalomba?). Természetesen Blackmore mester gitárjátékába a megszokottaknak megfelelően nem lehet belekötni, s a kedves nej is standard módon hozza a tündérhangot. A szerzemények azonnal ható dallamai nyugodt és vidám varázzsal borítják be a hallgatót, kitágítva ezzel sok rockzene rajongó tolerancia határát, kedvet csinálva egy kissé más-világ kapuin való belépéshez.

Pontszám: 8

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “T. Asoka! Ha nagyon ott akarsz lenni, akkor rém egyszerű!!! Maradj itthon és gyere!!!”
asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”