Harem Scarem: Hope
írta garael | 2008.07.22.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Harem Scarem egyike azoknak a rockbandáknak, akik a grunge dallamtikkasztó éveiben sem próbáltak cipőbámulós önkesergőket írva megváltani a világot: megjegyzésként zenéjükben mindig megvolt az a csöndes szemlélődő hajlam, melyet az alternatív zenekarok csak szerettek volna depresszióba zárt világfelfogásukkal prezentálni. Talán furcsa, hogy túlélve a "hét szűk esztendőt", éppen most, a hard rock újabb aranyvirágzásakor dobják be a törülközőt, akkor, mikor a Journey és a nyolcvanas évek AOR bandái másodvirágzásukat élik. Az persze igaz, hogy az új évezredben már nem tudtak akkorát robbantani, mint pályájuk virágkorában: ez talán a művészi kifáradás, talán a figyelem más irányba terelődésének az oka - ez pedig éppen elég egy olyan csapatnál, kinél a dallamok mellett nagyon fontos a mondanivaló, az emocionális gondolatok és információk közlése, ha pedig ezek forrása elapad, megszűnik a teljesítés motivációja. A lemez éppen a búcsú tudtának függvényében egy kicsit különbözik a többitől: talán én érzem bele, talán a dallamok a szokottnál is érzelmesebb volta által az új szerzemények plasztikusan érzékeltetik a végső etap szomorkás tényét. Persze nem kell megijedni: nem "gyász-zene" született, pusztán a már említett szemlélődés lett kissé "epikusabb", - már ha lehet egy ilyen fogalomról beszélni ebben az alapvetően a blues-ban gyökeredző, finom melódiákkal zsúfolt stílusnál,- s a gitárok is talán korábban nem tapasztalt morcossággal szólalnak meg. A riffek persze elsődlegesen a dallamokat szolgálják ki, melyekkel most sem fukarkodott a banda két vezéregyénisége. Jóllehet a csapat zenéje sosem a gitárhősködésről szólt, most talán még kevesebb a szóló, a főszerep egyértelműen a refréneké. Érdekes módon néha a Def Leppard Retro Active-os korszakának a megközelítése is beugrik a dalok hallatán, - talán a vokális teljesítmény miatt, - sőt, a címadó Hope-ot hallgatva - a tört ritmus ellenére - a Beatles neve is eszébe juthat a figyelmesebb hallgatónak. A csapat másik nagy erénye a tempók "dramaturgiájából" következő érzelmi tolmácsolás, a Days Are Numbered játékos ütem-variációja példaértékű lehet ezt a fajta megközelítést a progresszivitás oltárán feláldozó bandák előtt is. Talán éppen ez a nagyfokú szabadság, melynek teret ad a stílus, tette lehetővé az olyan dalok megszületését, mint a lírai gondolatokat közvetítő Calm Before The Storm, és a kissé filmzenés Shooting Star. A rutinos Harem Scarem rajongók természetesen fedezhetnek fel áthallásokat a régebbi művekre vonatkoztatva: ez persze magyarázható azzal is , hogy a csapat markáns világának minden darabja tartalmazza azokat a részeket, melyre a zenekar dimenziója épül.
Legutóbbi hozzászólások