Kalapács: Mítosz
írta garael | 2008.06.27.
Megjelenés: 2008
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Kiadó: Hammer Records
Weblap: www.kalapacs.net
Stílus: heavy metal
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Kalapács zenekar legnagyobb érdeme - a zenészek kvalitásai mellett - hogy sosem akartak mást, vagy többet, mint azt a magyar hagyományokon nyugvó, ösztönös heavy metalt, melyben ugyanúgy megfér a német metal sarkossága, mint az angolszász heavy szigorú riffelése, és a skandináv melódia-érzék. Jelen album már a hatodik "Kalapács - eposz", s jóllehet, szerves része az eddigi életműnek, mind zeneileg, mind szövegileg sikerült egy kissé újabb irányba elmozdulnia a csapatnak. Ha párhuzamot szeretnék keresni, akkor egy másik magyar heavy metal zenekar, a Molics Zsolt vezette Mamut által felélesztett eredet-világos, misztikus, az ősi mondákhoz visszaforduló múltidézést említeném, ám a muzikális oldal bőven táplálkozik a P. Mobil Honfoglalásából, és természetesen minden magyar történelmi zeneiség, az István a király szellemiségéből és örökségéből. A szövegek - melyek ezúttal egytől - egyig Kalapács Józsi tollából származnak - tehát egy laza füzérre fűzve villantják fel a magyar eredet-mítosz - nem hiába ez lett a lemez címe is - ismert és közkedvelt képeit, plasztikus elevenséggel festve egy amolyan történelmi tablót, melynek színeit a legendák és a történészek együtt hozták létre. Nem véletlen, hogy ezáltal egy jóval összetettebb - persze nem kevésbé slágeres mű született - , melynek zenei összetevői gyakran mozdulnak el a rockoperás - hard rockos, lazább témák irányába. Már rögtön a kezdő tétel, a Kard egyértelműen a P. Mobil Honfoglalás opuszának szellemi öröksége által determinált vonalon mozog, ehhez járul hozzá a Vérünk és Verejtékünkben Vikidál Gyula vendégszereplése, mely kellemes meglepetésként erősíti fel az említett párhuzamot. Persze ezek mellett találunk "kő-metal" témákat is: az Accept-es A Sólyom fészke, a Hazafelé reszelése, vagy a kissé modernebb, staccato riffeléssel felvezetett A Pusztulás Dala a hagyományos "kalapácsos világot" idézik. Persze bőven kínál csemegéket ezen kívül is a lemez. A koncepciónak megfelelően ezúttal kicsit több a mesélős, epikus jegyekben született himnusz: a Csatadal dallamai, vagy a folk metal jegyeket idéző Az A Nép Még mindig Él ezúttal egy más oldalról villantja fel a heavy metal erényeit, remekül idomulva a pátoszos hangulathoz. Ezek mellett az említetteknek megfelelően a rockoperás jelleg is érezhetően dominál, a Becsület, Hűség, Vitézség akár egy vezető tétele is lehetne egy képzeletbeli darabnak, a Legendák Könyve pedig ismét visszanyúl a Honfoglalás hard rock-i világába. A hangszeres részek jól sikerült filmként jelenítik meg a szövegi történéseket, a gitárszólók dramaturgiailag helyesen kísérik a hangulati változásokat, de ez persze a tagok kvalitásait ismerve nem meglepő. A törökbálinti P. stúdió ezúttal egy amolyan kissé retrósabb hangzást produkált, ami viszont jól illik az album koncepciójához, ezzel együtt sem nélkülözve azt a mélységet, amit a szövegek megkívánnak.
Pontszám: 7
Legutóbbi hozzászólások