"Meglettünkcsinálva...!" : Tito & Tarantula, 2008.05.29. A38, Budapest

A Tito & Tarantula koncertjét nagyon vártam. Egyrészt - nem titok, anno jómagam is a kultikus film ürügyén kerültem velük kapcsolatba - kí­váncsi voltam, miként fog szólni - a köztudottan nagyszerű akusztikával megáldott helyen - a buli, másrészt "testközelből" látni egy (ha termékenynek nem is, de az életvitel tradí­cióihoz feltétlenül ragaszkodó, stí­lusteremtő) legendát, na igen... ..., ez kell nekem, gondoltam, csak nehogy csalódjak! Nem szeretném lelőni a poént, nem sikerült (mármint csalódnom)! A kilenc órára meghirdetett eseményre szép számmal képviselte magát a magyar közönség, igaz, az adott időpontban még csak csellengtünk a hajó gyomrában, "kékbe burkolódzva" tapasztaltuk a szponzor által kí­nált látni- és kóstolnivaló lehetőségeket. Ez ugyan nem a reklám helye, de nagyon szimpatikus gondolatnak találtam, hogy fél áron juthatott a belépőhöz az, akinek a tulajdonában van ama bizonyos bankkártya. Adok is, nemcsak kapok, nem olyan rossz marketing. Némi várakozás és mire "megjött a jó nép", a Tito & Tarantula legénysége (és leánya) bele is csapott a lecsóba, de amúgy rendesen...! Már az első taktusoknál eldöntöttem, hogy annak jegyében í­rom meg gondolataimat, ahogy akkor és ott megéltem őket, ám annyi dicsérő, ám trágár szó hagyta el (persze csak magamban) a számat, hogy át kellett értékelnem első elképzelésemet. Egy - ugyan nem szí­vesen nevezem magam í­gy - publicista nem engedheti meg, hogy élményeit (főként, ha azokat "papí­rra vetvén" reménykedik a maradandóságban) olyan stí­lusban ossza meg olvasóival, melyet - ugyan kétség kí­vül sokkal jobban visszaadná a helyzet valóságát - esetleg a fiatalabb nemzedék is a magáévá kí­ván tenni, ezért - gyermekes apukaként - igyekeztem magam lehűteni és egy disztingváltabb hangnemben leí­rni eme pár sort. Hamisí­tatlan, professzionális, mégis a végletekig laza, átszellemült hangulat áradt a szí­npadról, már az első perctől kezdve. A filmszerepeiről is hí­res frontember, Tito Larriva - aki nem mellesleg, gyermekként fuvolázott és hegedült, sőt, a "zord" külső egy, a Yale egyetemen tanult úriembert rejt - teljes vehemenciával dobta be magát, már az elején éreztetve a publikummal, hogy a végére, mindenkinek "vége" lesz! A gitáros, Steven "Medina" Hufsteter kinézete alapján, azt gondolhatnánk, hogy életében nem volt egy józan pillanata, ezért talán jó, ha egy hangot le tud fogni! No, nem í­gy történt! Igaz, nem feltétlen a virtuozitás, inkább a hanyag, mégis rendkí­vül precí­z, ám í­zes játék az övé, mely tökéletes kiegészí­tője Tito akkordjainak. Alfredo Ortis, a ritmusszekció alapja sem tudna elvegyülni egyszerűen a tömegben. Képzeljünk el egy szép nagyra nőtt, megtermett figurát, bozontos frizurával és - hogy a zenei tudása se maradjon szó nélkül - elképesztő energiákkal. Itt szeretném megjegyezni, hogy egy dobnak í­gy illik szólnia, persze í­gy kell hozzá ütni! Egy pillanatra sem lanyhult az "erő", még a "lassabb" témáknál sem, odatette magát a fickó rendesen! Nem véletlen, hogy a "bemutató" végére hagytam a banda basszusgitárosát. Ugyanis a rendkí­vül izgalmas látvány mellett, Lucy LaLoca igen jó, megbí­zható muzsikus is. Bár a műsor elején egy kicsit aggódtam, hiszen a hölgy arcáról nem sok érzés árulkodott, ám alig, hogy megérkezett a publikum visszajelzése, már megjelent a mosoly a szájszegletben. 2004-ben, a Sziget fesztiválon, egy másik felállásban, több "hektóliternyi" tequila elfogyasztására vonatkozó bemutatót tartott a névadó főnök, most viszont egy rendkí­vüli, átszellemült, mégsem a túlzásokról szóló hangulatban lehetett részese a közönség az előadásnak. Zúzásban í­gy sem volt hiány, kétszer is szakadt a húr, de a pia csak egy korty erejéig volt jelen a szí­npadon az imént emlí­tett hölgy által. Persze, az After Dark taktusaira az invitáció sem maradt el. Csinos honi hölgyek (Tito a bevezetőjében meg is jegyezte a magyar lányok szépségét) léptek a szí­npadra, két fiatalember társaságában, hogy ott élvezhessék a már kultikus dallamokat. Az egész hajó táncra perdült! Szerencsére senki sem változott vámpí­rrá, de ekkor tört rám az érzés, hogy a legtöbben csak ezért és a másik "soundtrack" (Angry Cockroaches / Cucarachas Enojadas) meghallgatásáért jöttek át a Petőfi hí­don, pedig kaptunk í­zelí­tőt bőven a legfrissebb szerzeményekből is (pl.: Strange Face, Pretty Wasted, Monster, Dust and Ashes), melyek az idei, Back Into The Darkness albumról valók. Rendkí­vül meleg volt a hajó gyomrában, de mit is remélhetnénk egy ilyen "pokoli" bandától?! Lucy néha ringatózott és vokálozott is persze, Alfredo sörénye mögül felcsillantak egy diszkógömb fényei, mí­g a két szólógitáros az amúgy nagyon tetszetős világí­tásban tündökölt. Volt itt kérem, kocsmai "dirty" rock, hamisí­tatlan rock n' roll, latin a javából, punk-rock, mi szem-szájnak (s legfőképp fülnek) ingere. Csak elképzelni tudom, milyen 'feeling' lehet egy texasi krimóban, ha a Tito & Tarantula játszik! Kocsma oda, hajó ide, felejthetetlen volt! Elhallgatnám őket máskor is..., Alkonyattól Pirkadatig! Távozóban ütötte meg a fülemet a "pesties szleng" egy rajongó szájából: Meglettünk csinálva...! Egyetértek, remélem, ez csak súrolja a korhatáros karika határait! :o) Csak egyetlen negatí­vum, melyet a közönség "gyakorolt"! Tudom jól, ha elengedi magát az ember fia, nem mindig tud tekintettel lenni másokra. Már több alkalommal (legutóbb Glenn Hughes koncertje kapcsán) merült fel a "kicsi a helység, ne dohányozz!" témakör, melyet ezen az estén nagyon sokan (minden elismerés a kivételeknek) figyelmen kí­vül hagytak. A szörnyű az, hogy jószerével azon jelenlévők gyújtottak rá, akiket kevésbé érdekelt, hogy mi zajlik a szí­npadon, inkább "csak" az ominózus két dalra jöttek el a Duna partjára. Nem bántok én senkit (és a habot sem verem), de több mint 20 éve vagyok rabja a koporsószegnek, de eszembe sem jutott, hogy a zsebembe nyúljak, és nem csak azért, mert minden percét élveztem a programnak, vagy mert a felirat által tiltva vagyon, hanem azért is, mert tudom jól, nem mindenki szereti...! Kedves Zenerajongók! Kérlek Benneteket, tartsátok tiszteletben mások szórakozását! Pearl69 Fotók: Mészi Köszönet az A38-nak!