Hard Rock Magazin

Egy közvetí­tés időn, téren és stí­luson át: Zucchero (2008. május 5. PeCsa) VS. Mark Knopfler (2008. május 12.-Aréna)

írta Hard Rock Magazin | 2008.05.20.

Kedves Olvasóink! Egy nem mindennapi "játékra" invitáljuk meg Önöket, mely eltérve a "szokásos" Hard Rock Magazin beszámolóktól, időben és térben, máskor és máshol zajló eseményeket taglal (mégis összevetve vagy inkább "összeeresztve" azokat), rázizzenve a közelgő labdarúgó EB-re. Azaz, amolyan sportesemény közvetí­tés módján igyekszünk megosztani tapasztalatainkat, két -magazinunk stí­lus határán létező-nagyszerű előadó koncertjéről. Egy virtuális "futball" mérkőzés tanúi lehetnek, ahol két nagy nemzet képviselője, vállvetve "küzd meg" egymással olvasóink kegyeiért... Pearl69: Hölgyeim és uraim, kedves szurkolók! Üdvözlünk mindenkit a Petőfi Csarnokban, ahol a "csizma liga" kiemelkedő vezéregyénisége, Adelmo Fornaciari, művésznevén Zucchero és csapata kí­vánja elkápráztatni rajongóit! Hamarosan meglátjuk, hogy a több mint negyed évszázados tapasztalat, a kiemelkedő anyagi háttér, valamint ama bizonyos örökbecsű, nemzetközi momentum (Zucchero & Paul Young: Sensa una donna), mit ér a szigetországi ellenféllel szemben. Brinyó: Én is szeretettel köszöntöm az érdeklődőket, és a kedves kollégát! A Papp László Budapest Sportarénából jelentkezem, ahol a történelmi múlttal bí­ró, tapasztalt, egykoron a Dire Straits szí­neiben játszó skót csatár, Mark Knopfler és társai melegí­tenek, hogy ellenálljanak a talján támadásoknak. Marktól sokat vár a nagyszámban megjelent közönség, hiszen tudását, játékát a "kifinomult" jelző épp csak érintőlegesen jellemzi. A mai estén a mester a következő gárdával áll ki a közönség elé: Richard Bennett: gitárok, Danny Cummings: dobok , Guy Fletcher: billentyűk, Matt Rollings: billentyűk, Glenn Worf: basszusgitár, John McCusker: hegedű és lant. Pearl69: Önt is üdvözlöm kedves kolléga! Mit is mondhatnék! Úgy tűnik, ide kevesebb szurkoló váltott jegyet, mint azt az olaszok remélték, bár panaszra annyiban nem lehet ok, hogy az egybegyűltek türelemmel várják kedvenceik megjelenését. Igaz, "kissé" hosszasnak tűnik a dolog, már több mint egy órája várakozunk, talán az öltözőben folyik a bemelegí­tés? Pillanat...érkezik az információ,...hm. Késett a repülőgép, ezért a csúszás! Hiszi a piszi...!!! Brinyó: Igen, ismerve a talján virtust ez a repülőgép történet tényleg nehezen hihető. Nálunk a szigetországi precizitástól csak egy picit eltérve, mindössze negyed órás késéssel elindult a mérkőzés. Knopfler és hat tagot számláló csapata megfontoltan kezd. Az ezer közül is felismerhető taktikát alkalmazva szaladnak a kezek a húrokon, finom mosoly az arcokon. Egy már most biztos: bármi is lesz a vége, itt a fair-play-el nem lesz gond. Pearl69: No végre, a bí­ró sí­pjába fúj, elkezdődhet a küzdelem! Hát, hogy is fogalmazzak, kissé leülős a nyitány, a mester szó szerint a babérjaira támaszkodik (trónjában csücsül), sok mozgás nincs, viszont amit hallunk, az igazán szépséges. A játék nagy dinamikával zajlik, remélem, a folytatás is hasonló lesz! Brinyó: Enyém a szó, kolléga? Igen...? Köszönöm! Az Arénában remek a hangulat, bár -mivel az első félidőben a mester szólómunkái szerepelnek - a közönség soraiból érezhető egyfajta "várjuk a Dire Straits-et" hangulat. A kezdeti támadások a közelmúltat idézik (szemezgetés a Golden Heart, a The Ragpicker's Dream, és a Sailing To Philadelphia cí­mű korongokról), de a félidő hajrájában két dal előkerül az új Kill To Get Crimson-ról is. Nincs eszeveszett hajtás, de azért nem panaszkodhatunk. Pecsa!!! Pearl69: Sajnos tévedtem! Úgy tűnik, az olaszok már a kezdetektől beállnak védekezni. A kapuban egy másik nagy játékosra, Mike Portnoy-ra, -de csak külcsí­nyben- emlékeztető figura. Ugyan hozza az elvárt formát, de semmi különös, néha szí­vesen látna az ember némi brazilos virtuozitást! Brinyó: A brazilok nálunk sem vendégszerepelnek, de itt mindenki megelégszik egy a jó öreg angol pályamunkával is. Egyébként a körí­tés is igazán remekre sikerült. A játéktér világí­tása remek, a dí­szí­tő elemként és világí­tási eszközként is használt, a plafonról lógó, Mark Knopfler hí­resen szép fém gitárjának fogólapját idéző dekoráció pedig egyenesen gyönyörű. A játékosok "hangjának" sugárzásáért felelős szakember nem mindig áll a helyzet magaslatán, de azért rendben van. Pearl69: A védelem másik ékje sem hagy maradandó nyomokat bennem, talán csak a "mikrofon" frizura, meg a bohóckodások, igaz a játékkal semmi gond, de felejthető! Brinyó: Az angol mezőnyben viszont csupa remek játékos parádézik. A "kapussal" nekem is problémáim vannak, túl sarkos a játéka, de azért elmegy. Pearl69: Viszont igazán tetszetős a "középpálya"! Egyikőjük mind külsőre, mind játékra, szinte rögtön leveszi lábáról a közönséget, pedig kilóg a sorból rendesen, hiszen egy szí­nes bőrű hölgyről vagyon szó. Úgy is mondhatnánk, "ott van a szeren", elképesztő, ahogy játszik, s közben nem gyenge hangok hagyják el a száját. A másikra sem lehet panasz, öltözködését tekintve "kemény" fazonnak tűnik, bár a cipők (na jó, gitárok) folytonos cseréje, csakúgy, mint "microphone head" barátunknál, kissé furcsa! Annyira nem szí­nes a produkció és - érzésem szerint - nem is vesz ki annyit az energiákból, hogy megállás nélkül a gyártókat reklámozzák....! Brinyó: Kolléga! Kolléga! Bocsánat, kérném a szót!!! Pearl69: Úgy hallom valami fontos történt a másik pályán. A szó az Arénáé... Brinyó: Köszönöm a szót! A második félidő elején a csatársor támadásba lendült, és két parádés cselsorozatot is végre hajtott. A Romeo and Juliet, valamint a Sultans Of Swing révén, a közönség üdvrivalgásától kí­sérve rohamoztak a pályán. Azt hiszem, ezzel alaposan feladták a leckét az olasz kollégáknak. Mi a helyzet a Petőfi Csarnokban? Pearl69: "Nyugaton a helyzet változatlan!" Az olasz csapat szép komótosan játszik, semmi meglepetés, csak a nyugalmas (hol van Itália temperamentuma?) ritmus! Ha kigondoltam, kimondom, ez a mérkőzés - legalább is ezen oldalról - bizony kissé unalmas! Bár ne feledjük a szélsőt, (billentyűs) játéka azért visz némi szí­nt a produkcióba, látszik, hogy nem ma kezdte a szakmát! Brinyó: A nagy lendülettel végrehajtott offenzí­va után itt is leült egy picit a hangulat. Hiába no...Azért az látszik, hogy a nép egyértelműen a múltra kí­váncsi jobban. Ettől függetlenül a hangulat nagyon kellemes. Nem is értem, hogy a biztonsági őrök miért cikáznak úgy, mintha a kőkemény Napalm Death villogna a pályán. Na, neeeeeee! Az előttem álló, nagyon enyhén kapatos, csendben meditáló úriembert kivezetik az Arénából. Na, ezt azért nem kéne fiúk...!!! Pearl69: Nekem úgy tűnik, hogy "Cukor" mester gárdája a hosszabbí­tásra hajt! Mintha egy jól átgondolt és persze kivitelezett koncepcióról volna szó. A közönség is türelmetlenül várja a már jól ismert "cseleket", persze a végére meg is érkeznek, de ezek sem hoznak igazi eredményt. Egy lassúcska, vontatott mérkőzést láthattunk, csak az igazi fanatikusok élvezték! De nézzük, mit hoznak a 11-esek?! Brinyó: Igen, a rendes játékidő és a hosszabí­tás is véget ért nálunk. A záró Telegraph Road lendülete nagyon jót tett a játék összképének. Egy remek játékosokból álló, összeszokott csapatot láthattunk, amely időnként csodákra volt képes, de azután rendre beálltak védekezni, ami nem tett jó a meccsnek, amely í­gy "csak" a jó jelzőt kaphatja meg. No, de még hátra vannak a tizenegyesek. Hóhóhó! Igen, ez az. Az első lövés máris talált. Brothers In Arms Ez kell a népnek. Tombol a csarnok. Következik egy szóló munka a Shangri-La, mely megint elcsití­tja a kedélyeket. Zárásként még két telitalálat, ala Dire Straits. So Far Away és Going Home. Azt hiszem, ma itt volt a nyerő csapat. Pearl69: Szí­vből gratulálok kolléga, az "Ön csapata" győzedelmeskedett! Igen, a tizenegyesek határozottan eldöntötték a meccset! De ne keseregjünk, hiszen történelmi események tanúi lehettünk, még ha távol is áll e bajnokság a szí­vünktől. A tapasztalatok gyűjtése sosem szégyen, azokkal csak gazdagabbak lehetünk! Brinyó: Köszönöm a gratulációt! Igen, a Mark Knopfler csapat úgy is tudott nyerni, hogy egy igazán nagy ziccert is kihagyhatott. A Money For Nothing-ot mindenki nagyon várta, de nem jött el. Azt gondolom, hogy keménysége talán nem is illett volna a gárda mai hadrendjébe. Összefoglalva egy nagyon kellemes estét tölthettünk az Arénában, de azért a lelkem mélyén még egy fokkal nagyobb élményre számí­tottam. Soha rosszabbat. Ezúton köszönöm olvasóink figyelmét és kollégám remek munkáját! Zucchero fotók: Brinyó Mark Knopfler fotók: Brinyó, Zimonyi Ádám A Zucchero koncertért a Livesoundnak, a Mark Knopfler előadásért a Multimedianak jár köszönet!

Legutóbbi hozzászólások