Scorpions: Lovedrive

Német hard rock. Sokak szemében ez a szerkezet olyan, fel nem oldható ellentét-párost idéz, mint a mágnest szerető vasorrú bába, vagy a játszani tudó magyar labdarugó, ám van egy - nem egy, de talán a leghí­resebb - banda, mely élő cáfolata a lehetetlenség dehonesztáló fogalmának. Lehet persze vitatkozni, hogy hát a feelinget igazából csak az amerikai csapatok érzik, de - mivel nekem sosem volt életfilozófiám ez a "beleszarós", laza gyerek, rock'n'roll stí­lus - , úgy érzem, hogy a jelen recenzió tárgya - ha egy kicsit más oldalról is - , de tökön tudta ragadni a stí­lus lényegét. A banda története számtalan tagcsere eredménye - talán ez adta meg azt a sokszí­nűséget, mely koherens egésszé formálódva alakí­totta ki a "skorpiós zenei világot", melynek ugyanúgy része a kemény, már-már metalos riffelés, mint a világsikert hozó, európai szentimentalizmussal nyakon öntött ballada áradat. Az együttes történetében a rengeteg ott megfordult zenészt figyelembe véve talán mégis négy meghatározó tagot lehet kiemelni: Rudolf Schenkert , a Scorpions egyetlen ma is aktí­v alapí­tó tagját, Klaus Meine-t, a valamikori nagy ellenfél csapatának énekesét, az UFO-ban világhí­rre szert tevő Michael Schenker-t, és Uli Roth-ot, kinek Hendrix mániája erős nyomokat hagyott a banda kezdeti stí­lusán. A Lovedrive album idején a Scorpions már Európa egyik legjobb hard rock zenekaraként volt nyilvántartva. Az In Trance, illetve a nagy felhördülést kiváltó borí­tójú, ám zseniális zenei anyagot produkáló Virgin Killer az amerikai listákra is felkerült, némileg újat hozva a blues orientáltabb amerikai metalon felnövekvő közönség számára. (A meghökkentő borí­tók egyfajta védjegyéként borzolták a prűd amerikai- európai közönség idegeit: ez a fülledt, és némileg pimasz erotika persze visszaköszön a dalszövegekben, és Klaus Meine egyedi, érzelemdús hangjában is.) A csapat persze nem lenne német., ha nem jellemezné őket Gudarian páncélos tábornok precí­z tervszerűsége és céltudatossága: Dieter Dierks csúcsproducert megnyerve gondos precizitással indí­tották útnak az amerikai piacot meghódí­tását célzó inváziót. A Tokyo Tapes koncertlemez csak első állomása volt ennek, a Lovedrive pedig már komoly behatolást jelentett az ellenséges területekre. Az alkohol problémákkal küzdő Michael az UFO-ból ideiglenesen visszatért a csapatba, í­gy aztán minden készen állt ahhoz, hogy a jövő tervezhető legyen. A kornak megfelelően a Lovedrive nem egy hosszú lemez, ám rajta lévő dalok között nincsen töltelék, nemhiába nyilatkozta Rudolf Schenker a következőket: "Ez az egyik kedvencem. Matthias a bandában volt és a fivérem is játszott a Lovedrive-on" - valóban, olyan szerencsés személyi konstellációk álltak itt össze, melynek végeredménye csak egy remek album lehetett. A hí­res "rágógumis" borí­tó - mely aztán igazán forró lehetett - valószí­nűleg megadta azt az érzelmi felfokozottságot, amit a nyolc szám csak fokozni tudott. A kezdő , Loving You Sunday Morning a maga Hendrixes riffjeivel, szuggesztí­v szólójával és Meine néha hisztérikus énekével, - melyhez remekül illik a basszus monoton alapozása- után egy metalosan kemény, űrhahajós tempóval süvöltő dal következik, melynek daráló riffjeire úgy ül rá Meine slágeres refrénje, mint vadász sas a fiókáira: nem véletlen, hogy később, a metal vizeire is könnyen át tudott evezni a csapat. Az Always Somewhere már "original Scorpions" ballada, a zenekarra jellemző minden stí­lusjeggyel felvértezve: érzékeny gitárfelvezetés, Meine feszültségtől vibráló hangja, tudatos érzelmi fokozás, no és persze azonnal a fülbe ragadó dallam: a sikeres balladák védjegyévé váló összetevők mesteri kezelése - a csapat pedig tényleg mester ebben. Persze nemhiába a világ egyik legjobb gitárosa játszik a csapatban, a Coast To Coast instrumentális remeke elegendő teret hagy arra, hogy az amerikai gitárosok is új utakat kereshessenek. A lemez pedig nem ül le: a Can't Get Enough ismét egy kemény darab, pulzáló, kiabálós refrénnel, az Is There Anybody There pedig szinte reggie-s ütemeivel hí­vja fel a figyelmet - de még ez is jól áll nekik!. A lemez cí­madó száma ismét egy ballada, a már megszokott szí­nvonalon gondoskodik arról, hogy jó pár napig meglegyen a dúdolni valónk. A Lovedrive lemez már a tengeren túlon is meg tudta mutatni az európai hard rock erejét, első csapásként hatékonyan készí­tette elő a terepet a további invázióra, mely által Amerika is a csapat fennhatósága alá került - ez pedig nem sok mindenkinek sikerült a történelem során!