Emir Hot: Sevdah Metal

A török "sevdah" szó eredetileg azt jelentette, hogy "szerelem", de mire bosnyák zenei stílussá nőtte ki magát, a jelentésébe befúrta magát a "melankólia" is. Egy olyan kávéházi stílus alakult így ki, amely nem kevésbé nevezetes rokonsággal bír, mint a zöld-foki morna vagy a portugál fadó - a sevdalinka ennek az intimitásnak a jegyében terjedt el úgy is, mint "balkáni blues".

Nos, nem is lehetne autentikusabb folk műfaj ennél, hogy szimbiozisba lépve a metallal egy újabb gyöngyszemmel gazdagítsa a folk –fém egyre bővülő kincsestárát. Jóllehet , a „műfaj” általában a skandináv és finn területeken nőtte ki magát népi-nemzeti szegmenssé, véleményem szerint bármilyen európai népzenei stílus alkalmas a metalba történő integrálódásra.

Emir Hot Angliában élő, ám Tuzlában született (Bosznia-Hecegovina) neoklasszikus gitárhős, ki példaképéhez, Blackmore-hoz hasonlóan egy más zenei stílus inspiráló erejéhez fordulva alkotta meg, ha nem is egyedi, ám mindenképpen érdekes és virtuóz gitárjátékát. A gitáros által játszott metal stílus – a skandinávokéval ellentétben – a neoklasszikus hard rock, a maga Malmsteen-i virgás világával, s annak minden progresszív jellemzőjével. A progresszivitást hősünk esetében a beültetett népzenei elemek által kiváltott tempóugrások, és a billentyű-gitár párbajának eszement futamai adják. Szerencsére Emir Hot dalokban tud gondolkodni, így a szerzemények nem fulladnak technikai unalomba – ehhez persze egy olyan dalnok is kell, aki a neoklasszikus színtér egyik legtapasztaltabbja: John West egyszerűen nem tud ebben a speedelős univerzumban hibázni, jellegzetes refrénjei, és melódiái remekül olvadnak össze a balkáni ütemekkel és dallamokkal.

Nagyon érdekes, és magával ragadó elegyet alkotnak a dalok, ahol a népzenei elemek – sajnos legfőképpen szintetizátoron – és persze gitáron – szólalnak meg, én elbírtam volna autentikus hangszerek szerepeltetését is, melyek igazán megadták volna azt az eufóriát, melyet a folk részek hivatottak megteremteni. Tudom, furcsa lehet így, első hallásra ez a párosítás: a „melankóliára” épülő, bensőséges népzenei stílus és az alapvetően gyors, dinamikus, energia-kitörésekkel tarkított speed metal, ám működik a dolog. A népzenei elemek a neoklasszikus virgákra ültetve, némileg felgyorsítva alkotnak integráns elegyet, megadva a dalok dallamvázát és fő szerkezeti építőköveit.

Aki nem ismeri a balkáni népzenét, annak sem hatnak idegenül a felcsendülő dallamok: egyrészt azért, mert a magyar népzenére is hatottak, másrészt pedig azért, mert felgyorsítva néha magyar nóta citeraközpontú szerzeményei juthatnak eszünkbe. Persze ez ne rémisszen el senkit, a refrének és a melódiák megfelelő „metalizáláson” estek át, így az ortodox fémhívő is bátran élvezheti az autentikus dallamokat.

A lemez csúcspontja egyébként a majd 12 perc hosszúságú Sevdah Metal Rhapsody, mely tömör eszenciaként tartalmazza a címben megjelölt stílus Emir Hot által elképzelt lényegét. Van itt minden, mi bősz folk metálos szeme-szája kívánhat: népzenei futamok, speedelő virga, tempó-és ütemváltások, hangulati ugrások, folk és metal instrumentális agymenések, amibe egy hosszú dobszóló is beletartozik. Ennek kapcsán kell megjegyeznem, hogy itt bizony minden metal-bandák vándormadár zsenije, Mike Terrana üti a bőröket, a szokásos színvonalon ad amolyan metal csárdásos ütemeket az amúgy is táncra ingerlő dallamoknak.