System of a Down - Mezmerize
írta Mazi | 2005.12.05.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Már elég régen, a legelső albumuk megjelenését követően ismerkedtem meg a zenekarral. Akkoriban még jómagam is egy újabb Nu Metal csodaként tekintettem rájuk, akik megalázzák a Metal zenét, azt az igazi, tökös, pózolós, széles terpeszes dolgot, amit még ma is annyian imádnak, szeretnek. Voltam ekkor 18 éves, még éretlen ember, aki hajlamos rá, hogy rohanjon ha a csorda is rohan. Ez volt akkor, tehát számításba sem vettem őket... Aztán később szembesültem egy csodálatos dallal, melynek címe: Aerials- volt. Azt sem tudtam hová nyúljak, kit kérdezzek, kihez forduljak segítségért, hogy megtudjam mi is ez a muzsika, mert valami elképesztően jó! Akkor hívták fel rá a figyelmemet, hogy ezt én nem szerethetem, mert ez a System of a Down kettes lemezéről szól, és bizony nu metál a stílus... Na, ekkor vált a kapcsolatom kifejezetten komollyá e zenekarral. Attól a naptól kezdve elkötelezett rajongójuk, mi több, hívőjük lettem. És osztottam a véleményt, miszerint megújították a metál zenét, akár csak a Korn, annak idején. Megújították bizony, hiszen a sok, már ezerszer lereszelt klisék helyett s mellett nagyadag extrával tették élvezhetőbbé a zenét (Nem attól nagy egy zene, hogy minden hangszeres akkorát villant, mint Malmsteen!). Még a gitár is szokatlanul, furcsán szólt, az énekes meg olyan dolgokat művelt, hogy döbbenet. Új, bizony az, nagyon is friss! Nem csoda hát, ha nagyon vártam már a jól beharangozott, ketté osztott új lemezt, melynek első fele Mezmerise névre hallgat, és ez év első felében jelent meg. Szélesre tárt vigyorral vártam, hogy elámuljak, de még szélesebb lett ez a vigyor, amikor már vagy huszadszorra hallgattam a lemezt! Finom dallamaival vezet be minket egy skizofrén álmába a Soldier Side címre keresztelt intro. Kellemes akusztikus pengetés, lágy ének, melyben Serj és Daron egyszerre dalolnak. üde egy perc! B.Y.O.B. Az első klippesített dal, amely az album egyik csúcspontja. Őrült váltások és óriási dallamok jellemzik. A refrént elég egyszer meghallgatni, utánna már kitörölhetetlenné válik! Tökéletes belépő! Abszolút favorit dal! Revenga a következő dal. Finom indítás, aztán ügyes ritmizálású gitár, és egy őrült versszak következik nagyszerű megoldásokkal. A következő pillanatban egy bólogatásra késztető rész üti fel a fejét, ez bizony a refrén. Nagyon jó! A középrész nagyon szép, és még az a picike szóló is nagyon a helyén van! Imádom. A legnagyobb favoritom azonban csak most következik: Radio Video. Szomorkás akusztikus pengetéssel, harmonikával indít, majd berobbannak a gitárok és a két úriember ragadosat énekel! Elsőre mókásnak ható, később inkább cinikusnak tekinthető versszak következik. Brilliáns darab! A refrén erős, nem a dallamosabb oldalt célozta meg, azt helyettesíti a dal többi pillanata. A középrész nagyszerű, és imádnivaló a kombinésan indító szóló. 🙂 A legtöbbet hallott dal a leez megjelenése előtt: Cigaro. Gyors, eszeveszett két perc. Beteg énekdallamok, gyerekkórussal megtámogatott vokál. Hihetetlen, egy abszolút koncertnóta a SOAD régi felfogásában. Kellően beteg darab! A középrészben elszállnak az indulatok! This cocaine makes me feel like... Kifejezetten hosszú cím, mely egy két perces dalt rejt. Dögös indítás, fogós gitárdallam, majd hirtelen egy pogózós rész. A versszakban Serj olyan gyorsan ontja a szöveget, hogy hihetetlen, s kötés egyszerűen embertelen. Dúskálnak a fickók az ötletekben! Azok a beteg magas hangok. 🙂 Még zongora is jut ebbe az örvénybe! Violent pornography. A négypercnyi zúzás után egy kellemes intróval felszerelt dal következik, mely versszaka több, mint mókás és zseniális. Viszonylag laza tétel, de felejthetetlen ahogy Serj és Daron hadarnak benne. A refrén pedig nagyot üt! Remek darab! jól megmondják a fiúk! Question! Finom akusztikus pengetéssel indul, majd berobbanó gitárok, azonban mégsem tűnik unalmasnak a megoldás. A versszak nagyon lágy, Serj nagyszerű módon énekel, igazán lágyan! A refrén szomorú, bánatos hangvételű... Az album egyik gyöngyszeme. Sad Statue. Tempós nyitány, kétlábgépes darálás. Halál egyszerű riffek, melyek összességében mégis elég fogósak. A versszakot egy pihentetős rész követi, a refrén. Nagyszerű ez a vissza- fogott megoldás. A középrész nagyon jó, néhol kicsit a Muse jutott az eszembe, de csak hangulatilag. Összességében mégis egy jó kis bólogatós nóta, egy csillagos ötös refrénnel! Old School hollywood. Az első dal, amely effektekkel és effektezett énekkel indul. Itt is hamar megérkeznek a gitárok, zúznak is rendesen. A versszakban Daron tornáztatja elsőként hangszálait, igen jól. Szintén egy csúcspont! Zárásképp pedig következik a Lost in Hollywood. Csodálatos énekdallamokkal megtűzdelt, végig akusztikus dal, egy olyan, amilyet csakis a SOAD írhatott, összetéveszthetetlen mások művével! A leghosszab tétel a lemezen, és persze a legszebb. Sőt, a legszebb mindazok közül, amit eddig alkottak. Serj és Daron hangja nagyon jól kiegészítik egymást! Hangulatilag egy sírós dal, annyira gyönyörű!
Legutóbbi hozzászólások