Timo Tolkki: Saana - Warrior of Light Part 1: Journey to Crystal Island

írta garael | 2008.04.04.

Megjelenés: 2008

 

 

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.saana-warrioroflight.com

Stílus: szimfónikus rock

Származás: Finnország

 

Zenészek
Timo Tolkki - Guitars, Vocals, Bass, Keyboards (Stratovarius) Jennifer Sowle - Vocals Heikki Pöyhiä - Vocals (Twilightning) Aino Laos - Vocals Janette Sainio - Vocals Mirka Rantanen - Drums (Thunderstone, Kotipelto, Warmen, Tunnelvision, ex-Loud Crowd, ex-Ari Koivunen)
Dalcímek
01. Saana Mountain 02. Saana's Theme 03. The End 04. Sadness of The World 05. 3 at 7 06. Silence of the Night 07. Sunrise at Saana Mountain 08. Journey to Crystal Island 09. Crystal Island 10. Freya's Theme 11. You've Come a Long Way 12. The Letter 13. Who Am I? 14. Freya's Teachings 15. Warrior of Light 16. Journey to the Azores
Értékelés

Kí­váncsi voltam, hogy Timo Tolkkinak milyen ötletek lapulhatnak a tarsolyában, melyeket a Stratovariuson belül nem tud megvalósí­tani, jóllehet szólópályájának nem ez az első állomása: már két albumon hallhattuk, milyen zenei forrásokból is ered az a világ, mely, ha reinkarnált formában, de ott rejtőzik anyacsapatának zenéjében is. Mégis, mennyiben más akkor a rockoperának hirdetett grandiózus vállalkozás? Nos, azt kell mondanom, nagyon sokban. Először is: maga az album nem metal, sőt, még csak nem is rock, gitár csak elvétve, alárendelt szerepkörben található a megszólaltatott hangszerek között, melyeken a dobok kivételével egyaránt Tolkki mester játszik. A zenei anyagot nevezhetjük egyfajta hangulati leképződésnek, rengeteg, az alkotó pszichéjét, illetve annak nyugalom iránti vágyát jelképező lelki lenyomattal, olyan filmzenés töredékekkel, melyek mozaikdarabkákként adják meg egy ember életkorszakának muzikális eszenciáját. Nagyzenekari samplerek, rengeteg billentyűs betét - a vokális számokat összekötő instrumentális "relaxációs" fázisok és a hangulati determinációt néha megtörő vokális részek alkotják az albumot, mely azonban csak teljes egységében hallgatható - jóllehet egyes részek felcserélhetőek - , egy olyan belső film történéseit tárva elénk, ami Tolkki "belső mozijában" pereg. A tempó ennek megfelelően végig egyenletesen - a gyógyulás lassú fázisaiként értelmezhető tartományában mozog, itt bizony nincsen energialöketet kiváltó dinamikai kirccanás, vagy adrenalin fröccsöt nyújtó gitárcsárdás. Nem nagyon tudok mit í­rni az albumról, hiszen a végeredmény olyannyira individuum függő - mint egy jó vers, mely mindenkiben más-és más érzéseket fakaszt - , hogy balgaság lenne részemről leszólni, vagy az egekig marasztalni azt. Egyetlen megjegyzésként: a Sadness Of The World refrénjét önmagától lopta a mester - a Hymn To Life-ban Kiske bizony már elénekelte az emlékezetes dallamokat.

Pontszám: 0

Legutóbbi hozzászólások