Lordok Hajója: House Of Lords, Weena, 2008. április 2. A38
A House Of Lords a 2008-as év eddigi talán legjobb albumát szállította. Szerkesztőségünk minden tagja rongyosra hallgatta már a Come To My Kingdom című –nem túlzás – remekművet. Ezért külön öröm volt számunkra, amikor megtudtuk, hogy április másodikán élőben is megtekinthetjük a remek csapatot…
A hajóra érkezve először a rendkívűl alacsony nézőszám döbbentett meg. Bár a rockrajongók "mennyisége" az előzenekar startjánál elkezdett „fejlődésnek indulni”, a hallottak okán az elképedés továbbra is kitartóan ott ült, sőt egyre növekedett az arcunkon. Miután véget ért a körülbelül háromnegyed órányi utazásunk a kilátástalanság tengerén, úgy döntöttem, hogy nyílt levelet intézek a német illetőségű, Weena elnevezésű csapat szerintem egyetlen, valamilyen zenei tehetséggel rendelkező tagjához, a zenekar énekesnőjéhez, Sylva Bouchard Beier-hez
Kedves Sylva!
Először is engedd meg, hogy gratuláljak, ahhoz a nemes elhatározásodhoz, mely arra ösztönzött, hogy az operák színpada helyett inkább a rock mulatók deszkáit választod! Nem tudom, hogy a divat, vagy más egyéb ok vitt rá, hogy klasszikus énekesnői vénádba mérgező rockzenét csepegtess, de hidd el, sohasem késő változtatni. Amennyiben úgy gondolod, hogy mindenképpen ezzel a műfajjal szeretnél foglalkozni, akkor –a sokat látott, „vén” rockrajongó jogán – hadd javasoljak néhány dolgot.
A Performansz, -ha jól művelik- nagyon szép és izgalmas műfaja az előadó művészetnek. Az, hogy egy koncert alatt kétszer-háromszor is átöltözöl, és a dalokat nem csak elénekeled, hanem el is játszod, tulajdonképpen remek ötlet. Amikor újságokkal a kezedben leültél egy székre és hevesen gesztikuláltál, vagy egy szürke lepelben ringatóztál a padlón, arra gondoltam, hogy milyen profi is lehetne ez az előadás, ha nem válna nevetségessé. De sajnos azzá vált...Miért?
Nem tudom, hogy Te bukkantál e rá zenekarodra, vagy ők cserkésztek be téged, de az biztos, hogy egymásra találásotok nem született pozitív csillagzat alatt . Szép a hangod, - és ha figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy számomra az opera és a rock műfaja nehezen összeegyeztethető – el kell ismerjem, nem is énekelsz rosszul. Kísérőid teljesítménye viszont, több, mint elképesztő. Kérlek, tudasd velük, hogy ahelyett, hogy turnéra indulnak, fáradjanak el a szomszéd utcában működő zeneiskolába és vegyenek még néhány leckét. Utána jöhet a garázs és a haverok, majd, ha ez a teszt is OK, akkor el lehet indulni az országúton.
Ismeritek azt a mondást, hogy a zenekar alapítása úgy kezdődik, „végy egy jó dobost”? Szerintem nem, mert ha hallottátok volna már, akkor nem ültettétek volna Mathias Caroli-t a cucc mögé. Nem halljátok, hogy mennyire pontatlan, hogy vergődik, mint a hal a szatyorban? Már az első nóta alatt annyira bevitt benneteket az erdőbe, hogy utána soha többé nem kerültetek elő. A két gitárosnak, Thomas-nak és Stefan-nak sem ártana, ha skálázna még néhány évig, mert ezzel a tudással szólójátékra vetemedni enyhén szólva is dőreség. Eric basszusgitározásáról nem tudok rosszat mondani, mivel – hála a remek keverésnek- nem hallottam.
Mielőtt megbántódnál: nem azért írtam e sorokat, hogy elkeserítselek, inkább azért, hogy felnyissam a szemed. Ez a produkció a mai túlzsúfolt rockvilágban nem , hogy kevés, de ebben a formájában közelít a nullához. A színpadról nem láthattad, hogy mialatt játszottatok, a közönség legnagyobb része eltorzult arccal rohant a kijárat felé. Mondhatod erre, hogy Te tapsot is hallottál. Persze, mert a nézők egy része -nagyon kultúráltan - értékelte a lelkesedéseteket, a mosolyt az arcotokon. Nagyszerű, hogy élvezitek amit csináltok, de ez az érvényesüléshez édes kevés. Felétek sosem volt népszerű Lenin (már errefelé sem az), de mi sokat hallgattuk gyerekkorunkban egyik legismertebb mondását. „Ucsitty, ucsitty, ucsitty!” Azaz tanulni, tanulni, tanulni! Az iskola után pedig talán megérdemelten léphettek majd fel olyan zenekarok előtt, mint amilyen például a House Of Lords, akiket ha esetleg nem láttál a héten, olvasd el JLT kollégám beszámolóját a Hard Rock Magazinban-ban.
Baráti üdvözlettel,
Brinyó
House Of Lords
Április 2.-át már jó előre piros filctollal megjelöltem a naptáramban, úgy mint kis koromban a karácsonyt. Körülbelül olyan lelkesedéssel készültem erre a napra, mint egy ötéves gyerkőc aki alig várja már az ajándék bontogatási procedúrát. Ez a dátum biztosan egész életem egyik meghatározó része lesz, mert amit azon a napon láttam és hallottam az -ha szabad ezzel a "computeres hasonlattal" élnem- minden eddigi zenei élményemet felülírta. Napokon keresztül készültem a koncertre. Olyannyira, hogy nem is voltam képest mást hallgatni mint House Of Lords lemezeket, pedig mostanában kaptam pár igencsak jónak nevezhető korongot. Hiába küldtek barátaim érdekes videókat, én csak az Ő klippjeiket, koncertjeiket néztem; más anyag nem tudott a hatalmába keríteni, csak az amit James Christian és társai produkáltak. Megkérdezte egy ismerősöm, hogy mely nótákra vagyok leginkább kíváncsi, melyek azok amiket mindenképpen hallani szeretnék. Nos, erre csak annyit mondtam, hogy mindegyiket, nekem teljesem lényegtelen, hogy mit játszanak, csak láthassam, hallhassam őket. Persze vannak kedvenceim, mint mindenkinek, de tényleg nem voltam képes egy dalt sem kiragadni. Ennyi "személyeskedés" után pedig lássuk mi is történt a hajó gyomrában azon az áprilisi éjszakán.
Miután, valami csoda folytán átvészeltem az előzenekar „produktumát”, előreverekedtem magam az első sorba, hogy közelről láthassam a 80-as évek egyik legjobb bandáját. Az, hogy előreverekedtem magamat, enyhe túlzás, hiszen a legnagyobb jó indulattal sem lehet állítani, hogy tömeg lett volna a hajón. Itt megállnék egy kicsit. Én tényleg nem tudom mi kéne még az egyszeri rockernek? Már tavaly is kiakasztott az a tény, hogy jobbnál jobb bandákra, kiválóbbnál kiválóbb muzsikusokra elég kevés ember kíváncsi kis hazánkban. Tudom, hogy nem Japánban élünk, ahol óriási kultusza van a rock zenének, de azért ezek a tények lesújtó kórképet adnak kedvenc muzsikánk itthoni helyzetéről. De nem siránkozom tovább, inkább rátérek életem eddigi legjobb koncertjének taglalására.
Nem sokkal kilenc óra után kisétáltak a zenészek, hogy megejtsék a koncertet előtti szükséges beállításokat. Ahogy megjelent BJ Zampa dobos, és Jimi Bell gitáros, rögtön elkapott egy amolyan „amerikás feeling”. Elképesztő fazonok mind a ketten. Western csizma, talpig fekete öltözék, igazi rock ’n’ roll külső, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Viszonylag gyorsan belőtték a cuccot, és elkezdődött az amire igazán vártam.
Elindult az „intro”, - ha szabad így neveznem-, és pillanatokkal később megjelent a színen a melodikus rock élő legendája, az aranytorkú James Christian, és valóra vált egy álmom. Már a kezdés tökéletes volt, hiszen legnagyobb klasszikus albumuk a Sahara címadó slágerével indult a buli. Érezhető volt, hogy semmit nem bíznak a véletlenre a Lordok, hiszen azonnal gondoskodtak a megfelelő hangulatról. Rögtön a Sahara után következett -szintén erről a lemezről- a Chains Of Love, majd harmadik dalként bedobták legnagyobb slágerüket, vagyis kijátszották az adu ászt. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a Love Don’t Lie című balladáról beszélek. Szívbe markoló, rendkívül érzelmes pillanatokat hozott ez a mega-sláger.
Az első hangtól hallatszott, hogy James Christian remek formában van. Ahogyan énekelt, az volt az érzésem, mintha még mindig 1988-ban járnánk. Kijött a színpadra egy alacsony, kövérkés ember, mindenféle cicomától mentesen, mexikói hatású ingben, és attól a perctől kezdve nem volt hová nézni. Olyan aurája, karizmája, kisugárzása volt, amit én még énekesnél nem láttam. Egy-két kivételtől eltekintve láttam már a legnagyobbakat, de túlzás nélkül mondhatom, hogy egyikük sem hatott rám így. Egész egyszerűen letaglózott, ahogyan ez az Úr énekelt és viselkedett. Végig csillogott a szeme, (rossz indulatú megjegyzések megelőzésére mondom, nem a piától), mosolygott, látszott rajta, hogy őszintén boldog és tiszta szívből élvezi, amit csinál. A nagy ovációt hallva, néhányszor mintha örömkönnyek is szöktek volna a szemébe. Valószínűleg nem akarta elhinni, hogy még ilyen messze az otthonától is ismerik az emberek a dalok szövegeit és együtt éneklik vele. Őszintén meghatódott. Úgy látszik, a 80-as évek sztárjai már csak ilyenek, hiszen egy évvel ezelőtt a legendás Don Dokken-t is lenyűgözte a magyar közönség.
A főnök társai is nagyon kitettek magukért, így élőben is bebizonyosodott, hogy nem véletlenül tagjai a bandának. BJ Zampa - ahogyan már a bevezetőben is említettem- óriási fazon, nagy hangszeres tudással. Csúnya kifejezéssel élve, roppant „feelingesen” dobolt, tökéletesen hozta az alapot, és eközben volt ideje dobálni és pörgetni a verőket, miközben nagyokat vigyorgott. Ja és prezentált egy roppant izgalmas és élvezetes dobszólót is.
Remek muzsikus, ahogyan Jimi Bell gitáros is igazi mestere hangszerének. Külsőre olyan, mintha Dumas Három Testőréből lépett volna elő, de egy -ma oly divatos - kalóz filmben is kaphatna főszerepet. Persze elismerésemet nem fazonjával vívta ki, hanem azzal, hogy egész egyszerűen fenomenális gitáros. Kell is, hogy az legyen, hiszen Lanny Cordolát nem egyszerű pótolni. Remekül riffelt ritka szép hangszerein, és szólói sem hagytak kétséget afelől, hogy tényleg Ő az ideális húrnyűvő ehhez a muzsikához.
A csapat legfiatalabb tagja, Matt McKenna basszusgitáros is kitett magáért, rossz szó nem érheti a játékát. Élvezettel muzsikált, remekül vokálozott, ami azért is fontos, mert a refréneknek nagyon jót tett, hogy megtámogatta a Mestert.
Most pedig essen szó azokról a dalokról, melyek külön külön is megérdemelnének egy cikket. Lemez bemutató koncertről lévén szó, az új korong, a csodálatos Come To My Kingdom nótáiból is felhangzott jó pár, ha jól emlékszem, öt. A címadó remekmű, a bitang erős riffre épülő One Foot In The Dark, a gigászi refrénnel rendelkező I Don't Wanna Wait All Night, a Perfect World valamint a csodálatos ballada az Another Day From Heaven hangzott el. Természetesen a régi idők legnagyszerűbb nótáit is megkapták a rajongók. Szépen összeválogatták a korai albumokról a dalokat, volt itt minden ami egy igazán jó koncerthez kell. Elhangzott az I Wanna Be Loved, a Demons Down lemez egyik legkiemelkedőbb nótája, a Talkin ’Bout Love, a száguldó, vérbeli hard rock Slip Of The Tongue, a mesteri Blind Faith feldolgozás, a Lordok másik örökérvényű slágere, a Cant Find My Way Home. Csupa-csupa érzelmekkel és dallamokkal teli nóta. A Rock Bottom képében megvolt az alkalom egy kis fejrázásra is. Dögös gitár témái és elemi erejű refrénje megdolgoztatta a nyaki izmokat. Valóra vált álom második rész: These Are The Times. Ez volt az a dal, amivel megismertem őket, és számomra azóta is egyik legjobban kedvelt darab tőlük. ...és a harmadik része a valóra vált álom sorozatnak: Pleasure Palace.
Eszméletlen milyen hangulatot áraszt magából eme remekmű. Csak ámultam és együtt énekeltem a bandával, ahogyan még sok más rajongó is tette. Olyan gyorsan repült az idő, hogy szinte mellbe vágott az a pillanat mikor James elköszönt tőlünk. Úgy éreztem, hogy csak 5 perce kezdődött a koncert. Teljesen elvesztem térben és időben, csak a zene és banda létezett számomra. Persze visszajöttek egy ráadásra, amit az S.O.S. jelentett. A koncert végét követően az egész zenekar kijött a nézők közé, és elkezdődtek a beszélgetések, dedikálások, készültek a közös emlékfotók. Roppant kedvesek, közvetlenek és rendkívül emberiek voltak. Chris elmondta, hogy most játszott először hajón, mely roppant módon tetszett neki. Nagyon élvezte a bulit, lenyűgözte a közönség, és mindenképpen vissza akar jönni. Amennyiben ez megtörténik, én biztosan ott leszek, mert ilyen fantasztikus estét még nem éltem át! Közhely, de most a mégis igazán idevágó az a mondás, mely szerint ezekért az élményekért érdemes élni!
A koncerten elhangzott dalok (a sorrendben nem vagyok 100%ig biztos):
Sahara
Chains Of Love
Love Dont Lie
Come To My Kingdom
Rock Bottom
One Foot In The Dark
I’m Free
These Are The Times
I Dont Wanna Wait All Night
I Wanne Be Loved
Another Day From Heaven
Talkin Bout Love
Cant Find My Way Home
Perfect Wolrd
All The Way To Heaven
Pleasure Palace
Slip Of The Tongue
Ráadás:
S.O.S.
JLT
Fotók: Szakáts Tibor
Külön köszönet a Livesoundnak!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3201 olvasás
52 hozzászólás "Lordok Hajója: House Of Lords, Weena, 2008. április 2. A38"
1. valoban szenzácios
valoban szenzácios volt,igazi örömzene.
az előzenekar sajnos tényleg gagyi volt,különösen a dobos,iszonyatos nagyokat ütött mellé:-)
ezt én sem értem,miért vannak rockkoncerten ennyire kevesen.bár meggondolando részemről is,ugyanis a pl.20.oo-ra kiirt bulik általában negyed tiz magasságában kezdődnek el,nyomnak jobb esetben másfél orát /mint most is,amit én ráadásul keveslek is,igaz,reggelig el birtam volna hallgatni őket/,és ugyebár reggel melo,ötkor kelés.lehet az ilyesmi is befolyásolja /engem nem/ a dolgokat.
na meg az sajnos,ami a magyar zenei közizlés terén megy.gagyi és szar minden mennyiségben.
2. Én direkt nem siettem, 9
Én direkt nem siettem, 9 után érkeztem és egy percet sikerült átélnem a "pokolból". Na annyi éppen elég is volt belőle!
A House of Lords eddig valahogy kimaradt az életemből, de nagyon örülök, hogy végül is elmentem, mert felejthetetlen élmény volt. Ez a vokálcentrikus kemény rock zene, amit igazán imádok! Az új lemez meg hihetetlenül erős! Nem tudom miért, de amikor James Christian-re néztem Joe Lynn Turner jutott eszembe! :)
Köszi, Livesound!
3. dvd?
Felvették végül is a koncertet? Merthogy, úgy volt eredetileg, hogy lesz belőle dvd!
4. Óriási koncert volt.
Óriási koncert volt. Komolyan a hideg futkosott a hátamon a gyönyörűségtől, ahogy azok a megavokálok megszólaltak.
5. Még mindig ÜZENET!
A koncert alatt, azon túl, hogy nagyon élveztem az előadást, egy több, mint két évvel ezelőtt írt cikkem jutott az eszembe, amit hazaérve elolvastam, és meg kell mondjam, ma is egyetértek minden szavával. Annak idején néhány zenésztől kaptam miatta, érdekes Őket most sem láttam a közönség soraiban, pedig ahogy munkáikat mostanában hallgatom, nagyon rájuk fért volna. Szóval Barátaim, változatlanul EZ az üzenetem, most a HOL koncert után különösen!!!!
6. Nagyszerű volt!! :)
Nekem is nagyon tetszett a koncert annak ellenére, hogy őszintén szólva nem ismertem túlzottan a zenekart és így a dalok 80-90%-át szerdán este hallottam először. Igazán klassz hard rock bulit csináltak, James Christian pedig fantasztikusan énekel. :) Az est zenei részén túl a House Of Lords tagjainak hozzáállása is tetszett, nagyon kedvesek voltak a közönséggel, mindenkihez volt egy-két mosolyuk, szavuk és látszott rajtuk, hogy örülnek és megtisztelve érzik magukat amiatt, hogy annyian is elmentünk megnézni / meghallgatni Őket. :)
Köszönöm mindenkinek ezúton is, aki "elcsábított" a bulira; nem bántam meg!!! :)
És Brinyó: valóban szuper lett az előzenekarról a beszámoló. xD Csak gratulálni tudok. ;)
7. Gratulálok az íráshoz.
Gratulálok az íráshoz. Nagyon igaz...
Hiszed, vagy nem, egy barátom felhívta a figyelmemet egy másik oldalra, ahol többek között magyar zenészek is halálra fikázták ezt a bulit. No comment...
8. Hm
Minden beszámolót el szoktam olvasni függetlenül attól milyen közel áll az adott banda a szívemhez, így ezt is vártam már látva a törzs fórumozók lelkesedését. Mit mondjak, kicsit másra számítottam. Furcsa, hogy egy különösen várt koncertről ilyen 'visszafogott' sorokat olvasok, és hogy a legerősebb benyomás a buli kapcsán a magyar zenészek negatív hozzáállása a dolgokhoz. Nem mondom, hogy Soto-féle határtalan rajongást képzeltem most is...pedig dehogynem:)
9. Én egy zenészt tudok,
Én egy zenészt tudok, akinek nagyon tetszett, Fischer László (Korál)!
:)) ...és ő még előre is jött!! :)
10. RE
Melyik ez az oldal ahol írnak még erről a buliról?
11. bizony
Igen Ő ott állt az első sorban és helyenként áhitattal hallgatta a zenét. Szerintem biztos tetszett neki:)
12. csoda
Hát ez nem volt semmi! Ma sem könnyű szavakat találni. Tökéletesen egyetértek a szerző lelkesedésével és rajongásával. Főleg a James karizmájára utaló résszel tudtam teljesen azonosulni.
Ezen az estén bizony minden nóta nagyot ütött, egyik jobb volt mint a másik. Csodálatos képességű zenészek, hibátlan, vérprofi előadása volt. Várom a következőt!
13. H.O.L. a hajón
Megint egy jó koncert volt a hajón! Az előzenekarról nem tudok mondani semmit mert nem láttam, de ami kiszűrődött hát az sok is volt!:):(
A Lordok; sosem gondoltam volna hogy láttni fogom, és most sikerült. Köszönöm hogy idehozták nekünk Őket!:)
Az új albumot azaz arról a számokat a bulin hallottam először és első hallásra már nagyon tetszett. Már hazafele a buliról a kocsiba a cd szólt, mert azt is megkaptam, (ugyhogy szép szülinapi ajándékom volt, köszönöm).
Az is nagyon jó volt, hogy utána a zenészek lejöttek dedikálni, fotozkodni, és kedvesen, sztárallürök nélkül bárkivel szóbaálltak!
Az engem is kicsit megdöbbentett, hogy ennyire kevesen voltak kiváncsiak, de ez van sajnos. Nem tudom lesz-e jobb, majd megláttjuk.
Nekem nagyon tetszenek ezek a "kisebb" koncertek mert itt a hangulat szerintem sokkal jobb és közvetlenek egymáshoz a zenészek a rajongókkal, ugyhogy sok ilyen koncertet kívánok:)
14. Néha szoktunk beszélgetni,
Néha szoktunk beszélgetni, még a munkahelyemről ismerem és ő mondta a koncert után, hogy szuper jó volt! :))
Tibi írását olvasgatva, ami nagyon tetszik, azon elmélkedtem, hogy kiket szoktam látni bulikon!
A hajón szinte mindig feltűnik Sipos Peti és Csipa és a Piramis legénységét is többször láttam, persze azért ez tényleg édeskevés!
Aki kimaradt, attól bocs!
15. re
A dvd, mint kiderült a turné egészéről készül és ebből adódik, hogy mindenhol videóznak. Talán erről a buliról is lesz rajta pár nóta...
16. Sajnos.........
Sajnos a szerkeszto urnak igaza van!!!!!De milyen k....ra igaza van!Annak idejen amikor meg fiatal voltam volt szerencsem a Tuzesviz DJ-kent dolgozznom.Abban az idoben a magyar rock zene kremjevel jartam koncertekre(Aerosmith,Bon Jovi,Metallica)es azt tomenytelen fikazzast amit akkor hallotam sosem fogom feledni!A vegen amikor altalaban azt mondtam,hogy nekem tetszett ugy nezztek ram mint egy ufo-ra.De inkabb abba hagyom mert mar en is fikazzok...............
Persze tisztelet a kivetelnek!!!!!!!!!!!!!!
Redneck IMI
17. Perfect
Ez egyszerűen, egy tökéletes este volt, tökéletes zenészekkel, és dalokkal.
A nézőszámról pedig annyit, hogy az otthonmaradottak nevében, én szégyelltem magam a színpad előtt.
18. re
Hát a néző szám az valóban kissé kiábrándító volt. Ennek okait most sem tudom, és szerintem sosem fogom ezt megérteni. Persze a mennyiség nem mindig arányos a minőséggel, és azt hiszem most a minőségen volt a hangsúly.
19. nagyon igaz minden sor ami a
nagyon igaz minden sor ami a cikkbe leíródott. Az a legnagyobb baj, hogy aktuálisabb mint valaha!:(
20. dvd
Jimivel sikerült pár mondatot váltanom, és Ő azt mondta, hogy eddig ez volt az egyik legjobban sikerült koncert a turnén. Ha csak rajta múlna 2-3 számot feltenne a dvd-re. Amúgy Jól érezte magát, (kb 4x köszönte meg, hogy eljöttünk a koncerte) és az, hogy hajón zenélhetett különösen emlékezetes marad számára.
21. :)
Hát van némi hasonlóság a Joe és James között. És nem csak külsőre:)
22. melyik ez az oldal? rém
melyik ez az oldal? rém kiváncsivá tettél, hogy a sok "szakmabeli" mit kritizál?
Ezt üzenem a sok "szakiknak":
(Szerintem mindenki elöbb nézzen magába, gondolkodjon el azon, hogy amit ő csinál az milyen szinten van és utána lehet kritizálni azokat akiket a szájára vett!)
23. hmm
Hát erről csak annyi jut eszembe, hogy SAVANYÚ A SZŐLŐ! Mindeki előtt adott a lehetőség lemezt készíteni. Most már nem lehet a régi rendszerre fogni a dolgokat, lehet menni külföldre, lehet külföldi kiadókkal felvenni a kapcsolatot stb.stb.
24. Erre azt mondanák, hogy ki
Erre azt mondanák, hogy ki vagy Te, nem tudsz Te semmit az itteni helyzetről, Te csak egy halandó rajongó, vagy amatőr zenész lehetsz. Tudod, szakérteni egyszerűbb, mint gyakorolni. Siralmas...
25. Aor, egyetértek Veled...
Aor, egyetértek Veled... én is szinte szégyelltem magam a kevés nézőszám miatt (annak ellenére, h. sztem a legkevésbé sem nekünk kéne szégyellni magunkat). Én eredetileg nem is akartam az első sorban lenni, mert úgy voltam vele, nem foglalom el a helyet az igazi, vérbeli H.O.L.-rajongók elől... aztán mégis oda kerültem, mivel sajnos annyira szellős volt ott a színpad előtti rész, ahol én álltam, hogy simán előre tudtam menni.
Az az igazság, hogy ezt a zenét nem nyomják orrba-szájba a médiában, és az emberek jó 90%-a azt se tudja, hogy létezik ilyen zenekar és volt ilyen koncert. Ez elég szomorú. :( De ezt már sokan elmondták előttem, nem akarok közhelyeket írni.
Nagyon értékeltem a zenészeket, hogy látszott rajtuk, ennek a kevés embernek is igazán örülnek és megtiszteltetésnek vették, hogy ennyien is ott voltunk.
HOUSE OF LORDS ROCKS!!!!
-------
Magyar Whitesnake Klub - ahol a magyar Whitesnake rajongók találkoznak
26. Nem értem, mit kell annyit
Nem értem, mit kell annyit rinyálni a nézőszámon, tavaly Prágában sokkal kevesebben voltak HOL-on. A HOL fénykorában Európában sem nagyon járt, már akkor is max. klubozhattak (volna), legyen szó akár Németorzágról vagy Skandináviáról. El nem merem képzelni, hányan ismerték őket anno itthon. Ehhez képest azért szép számmal voltak. Tudomásul kell venni, hogy ennek a zenének ekkora a tábora itthon, Dokken-en sem voltak sokkal többen, ahogy hallom, Soto-n sem. Amúgy meg pont így lesz meghitt, családias hangulatú egy buli - az A38 ezért tökéletes helyszín. Mondjuk azt nem értem, miért nem lehetett kinyitni az Orrbárt...
Joggal lehet persze sírni a tömegek igénytelenségén, nulla zenei kultúráján. De szerintem becsülettel helytállt a magyar közönség így is.
27. nézni valók
Nem a legjobb minőségű felvételek, de James-et érdemes hallgatni. Tisztára mint régen! (csak pár kilóval nehezebben)
http://www.youtube.com/watch?v=MEB4zti6NYI
http://www.youtube.com/watch?v=2tJlL9vK6GU
http://www.youtube.com/watch?v=2zHHDnekwW8
28. a magyar zenészek,tisztelet
a magyar zenészek,tisztelet a kivételnek,épp olyanok,mint a futball edzők.mindent jobban tudnak,mint nyugati társaik:-) meg is látszik az eredményeken.
Angyalka,hol álltál az első sorban?Én a bőgös előtt szobroztam,a helyem miatt végigkinlodva az előzenekart is.
29. az ember ilyen zenekarokat
az ember ilyen zenekarokat véletlenül ismer meg.én pl. ugy,hogy nagy KISS-es vagyok vagy 76 ota /uristen,de öreg vagyok!/,és anno egy Gene Simmonsrol szolo cikkben olvastam,hogy ő nevezte és fedezte fel a Lordokat.Hozattam is kiváncsiságbol Jugobol egy bakelitet tőlük,na azota mind megvan,bakeliten,cd,mp3-an is :-)
én sem bántam,hogy nem volt tömeg,legalább családias volt a légkör,és mindenki normális volt,ismeretlenül szoba elegyedtünk egymással.és ez szerintem jo.
30. Én is ott voltam!!
Levi, komolyan?? Képzeld, én is a basszusgitárosnál álltam, szinte pontosan szemben vele, az első sorban! Lehet, hogy ott álltunk egymás mellett...?? :D Milyen ruhában voltál? Én teljesen feketében, és egy rojtos ujjú felső volt rajtam.
(u.i.: fenti szövegem már kezd hasonlítani a Magyarország legnépszerűbb rockmagazinjának "Súgd meg nekünk"-rovatában megjelenő szövegekhez... :D )
-------
Magyar Whitesnake Klub - ahol a magyar Whitesnake rajongók találkoznak
31. Angyalka,Neked csokolt kezet
Angyalka,Neked csokolt kezet a basszeros a végén?
32. Igen, én voltam a
Igen, én voltam a szerencsés! :))
-------
Magyar Whitesnake Klub - ahol a magyar Whitesnake rajongók találkoznak
33. ott álltam Melletted :-)))
ott álltam Melletted :-)))
34. elöször is,
Brinyó! állat lett a beszámoló!!! nagyon ott van a szeren:))) mondtad, hogy érdekes lesz de ennyire jót nem vártam egy ilyen sz..rról. mert ilyet még nem láttam. én nem szokatm kimenni egy koncertről ha már ott vagyok, és a női énekes zenéket is nagyn szeretm, de ezt broooaaff:((( alig fértünk el a külső részen.
a KONCERT amúgy tényleg nagyon jó volt. mondhatni itt van amerika, itt van amerika:))
ami számomra furcsa volt, james szerelése. egy motoros csizma és hozzá élre vasalt elegáns nadrág:)) amúgy ha így halad lassan jon olivai méreteket fog ölteni:((
a basszer meg egy az egyben úgy nézett ki mint magnus rosén az ex hammerfallos basszer. a játéka is igen hajazott rá. kivéve a nagy mozdulatokat:))
nagyon élvezetes buli volt!! remélem egyszer visszajönnek még!
35. Ez szuper, akkor nagyon
Ez szuper, akkor nagyon örülök, hogy találkoztunk!! :D
Csak az a kár, hogy erre nem jöttünk rá előbb ... :D
-------
Magyar Whitesnake Klub - ahol a magyar Whitesnake rajongók találkoznak
36. Angyalka,majd
Angyalka,majd legközelebb.
James szerkoja tényleg furcsa volt,de nekem bejött :-) /főleg a hangja/
37. Magasságok
Még 1988-ban, a bemutatkozó lemez megjelenés előtt figyeltem fel Barátaimmal a hírekre, az érkező Csodára, és azóta is nagy rajongója vagyok a csapatnak (jó orra van Simmons úrnak...).
Az előzenekar(?) előadása közben szorgalmasan forgattam a fejemet, hogy vajon velem van csak probléma, vagy netán más is észleli a lelki terror nyomását. Hihetetlen a szűnni nem akaró szorgalom, ahogy kaméleon lady, percről percre átváltozott. Először azt hittem valami hozzátartozó, aki épp akkor ébredt fel, és valamit a színpadon felejtett az előadás előtti beálláskor, de újfent tévedtem.....szerepelni jött. Először arra gondoltam, netán ez drámajáték, de valahogy sikerült kimaradni a közönségnek....végleg.
Nem is pazarolnám e nemes előadásra az időt, csupán annyival zárnám, hogy drákóibb időkben egy(?) lefelé mutató hüvelykujj bemutatásával, a ragadozók tele hassal tértek nyugovóra.
A Lordok Házával kapcsolatosan csak NAGYBETŰS gondolatok jutnak az eszembe. A laza kiállás, egy-két igazítás és adj neki! Először meglepődtem James termetén (bizony szűk lenne már a hajdani bőrnadrág), de a HANG ami belőle jön, nos dícséretre méltó, úsztam minden sorában. Valóban rövidnek tűnt, pedig csak az érzékeink csaptak be bennünket, ekkora dallam áramlatban, öröm volt sodródni.
Nem emelek ki igazán egy szerzeményt sem, mert úgy volt kerek igazán, ahogy, de ahogyan a közönség a Pleasure Palace hajdani, fanfárszerű billentyű hangjait tálalta, nos abban benne volt minden.
Bebizonyosodott a Hardrock Magazin közösségteremtő szerepe, jó volt találkozni számos Hozzászólóval, egy-egy kézfogás erejéig (Üdv. Winger Peti!), de tudjuk, ezek a pillanatok többet jelentenek....
Öröm volt látni Barátaimat, ahogy szinte kibújva bőrükből tomboltak, élvezték ezt a felejthetetlen estét, adták és fogadták a közvetlen örömöt, mosollyal kísérve.
KÖSZÖNJÜK URAIM!!!
Ui.: Sárga lap a ,,profi" fotósnak, autogrammoktól hemzsegő ágyújával, aki nem először szántja fel a színpad előtti területet EGÉSZ ELŐADÁS ALATT, agresszív nyugdíjas harcmodorával. Tisztelem a munkáját, de ezt lehetne diszkrétebben is, figyelve, hogy rajta kívül mások is vannak még a teremben
38. vidéki szemmel
Gratulálok a beszámolóhoz, öröm volt olvasni minden sorát! Igazán jól visszaadja az átélt pillanatokat, és megerősít abban, hogy mennyire érdemes volt ellátogatni a hajóra aznap este. Már nem emlékszem pontosan mikor hallottam először a zenekar szerzeményeit, csak arra hogy rögtön megtetszett. Amióta pedig az új lemezt hallottam, már alig vártam, hogy végre élőben is láthassam őket.
Az előzenekar műsorához nem kívánok sokat hozzáfűzni, bőven elég az, amit előttem mások írtak, még egy áprilisi tréfának is rossznak tartottam.
Hogy miért voltak olyan kevesen? Többek között azért is, mert sajnos nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy egy estére elugorjon a fővárosba. (Pedig szeretne!!!!) Már hetekkel ezelőtt megvolt a jegyem, és az utolsó nap derült ki, hogy nem is biztos, hogy eljutok a koncertre... Így utólag, nagyon örülök, hogy mégis összejött, mert fantasztikus élményben volt részünk. James Christian valóban karizmatikus egyéniség, és noha az elmúlt évekhez képest sokat változott, mégis olyan kisugárzása van, hogy az ember csak ámul….és röpült az idő!!! Mert észbe sem kaptam és már vége volt a műsornak. Örülök, hogy több korszakból kaptunk ízelítőt. Egyik kedvencem a Love Don’t Lie, nagyon jól szólt. Még most sem tudok magamhoz térni, fantasztikus ez a hang, annyira egyedi…
Amit sajnáltam, hogy nem volt lehetőségem a Cd gyűjteményemet bővíteni a régi albumokkal, merthogy mégis az eredeti az igazi, nem holmi letöltött, másolt darabok.
Azóta is eszembe jutnak részletek az estéből. Jó a szürke hétköznapokat ilyen élményekkel színezni…:-)))
39. re
Köszönöm szépen a gratulációt, ez mindig jól esik:) De ugye jó koncertről csak jót lehet írni. Az idő múlása nekem is feltűnt, valahogy tényleg csak úgy repült az idő. De azt hiszem ezek olyan pillantok amikért nagyon megéri koncertre járni.
40. Allitolag a Frontiers-e a
Allitolag a Frontiers-e a HOL nev, mint olyan, remelem, ez hamarosan az elso 3 anyag ujrakiadasat eredmenyezi, esetleg box formaban. Nekem is az jutott eszembe, hogy de jo lenne megvenni eredetiben a regieket. Mondjuk ha mas nem, majd Bang Your Head-en bakelit formaban.
41. Szeva Robi
Szeva Robi
Én is örülök, hogy megismertelek benneteket, remélem többször tudunk találkozni...
Amit leírtál, ahhoz nincs mit hozzátenni...így volt.
42. A fórum történetének
A fórum történetének egyik legfontosabb kérdését kellene végre tisztáznunk. A múltkor valaki Sanyinak szólította Wingert, itt meg azt olvasom Winger Peti. Akkor most melyik az igaz?:)
43. ...
Eltelt egy hét de még most sem tudok a meghatottságtól elfogulatlanul írni. Ilyen csodás koncertet ritkán lát az ember. Erről a 4 emberről sütött a zene szerete, látszott rajtuk, hogy őszintén élvezik amit csinálnak. És ahogyan csinálták...hmmm...Ez a Zampa fickó valami elképesztően jól ütött, és fazonra is jó volt. Jimi Bell-ben pedig kellemeset csalódtam. Nem tartottam rossz gitárosnak a lemezek alapján sem, de ott letaglózott a játéka. James pedig maga a király! Ekkora hangot!! Istenem milyen kár, hogy nem ismerik jobban őt az emberek! ELtelt 20 év az első korong óta, de ez egyáltalán nem hallatszott. A C.T.M.K. lemezt hallgatva volt egy olyan érzésem, hogy kissé megkopott a hangja, de élőben ez a feeling tovaszállt! Ha nem láttam volt már Joe Lynn Turner-t és Ronnie James Dio-t akkor biztos Ő birtokolná "Életem legjobb énekese" címet. És hát az emberi oldala is fantasztikus. Én is észrevettem, hogy párszor igencsak könnyesek lettek a szemei a meghatottságtól, nem gondolta volna, hogy itt a világ végén (mert Los Angeleshez képest Budapest ott van) az emberek vele fogják énekelni a szövegeket. És a buli végén is roppant barátságos volt, mindenkihez volt egy kedves szava, megköszönte, hogy eljöttünk a koncertre! Ő köszönte meg Nekünk! Én nem győztem hálálkodni neki azért, hogy itt volt és bemutatta mi is az a dallamos hard rock!
A beszámoló tényleg szuper lett (a weenás részen könnyesre röhögtem magamat, bár lehet hogy sírni kellene az ilyen fokú amatőritás láttán.) de a Lordokról írt sorok színigazak. Gratulálok hozzá! És persze örülök JLT a találkozásnak. Úgy éreztem magam melletted mintha a testőröm lettél volna hehe:)
Most már csak várjunk a következő csodára, és bízzunk benne, hogy beváltják a srácok azt az ígéretüket, miszerint hamarosan visszajönnek!
44. re
"Úgy éreztem magam melletted mintha a testőröm lettél volna" Nem is értem miért mondod ezt:-):-) Szintén örültem a találkozásnak!
Egy dolog jutott eszembe James-el kapcsolatban. Ahogy nézegetem különböző bandák klippjeit, koncert felvételeit, azt vettem észre, hogy egyedül Steve Perry karizmája, egyénisége az ami ugyanolyan varázslatot kelt mint James Christian-é. Pedig Őt élőben nem láttam, (és nem is fogom szerintem) de tv-ből is átjön az a fajta varázslatos hangulat amit kelt maga körül.
Hát szerintem elég sokan vagyunk akik nagyon szívesen újra megnéznénk a Lordokat. Mondjuk ha Kip Winger mágus elindulna Európába nyugodtan társulhatnának:):) (Na ez megint csak egy vágyálom, de ugye az ember igazán csak álmában szabad:)
45. :)
Hát melletted szerintem mindenki kicsinek érezheti magát;)
Az a Winger-House Of Lords turné tényleg óriási élmény lenne, de én "csak" a Lordokat is megnézném! A Perry-s hasonlat szerintem áll, én még talán Geoff Tate előadásmódjában is érzem ezt a fajta "jelenséget". Ott sem csak a hang jó, hanem van mögötte egy ember is.
46. Megoldás: Péter Sándor.
Megoldás: Péter Sándor. Ilyen egyszerű:))))
47. Ha csak úgy nem....:))
Ha csak úgy nem....:)) Köszi!
48. Sanyíííííííííííííííí!!!!
Ez jó, most én csapkodom a térdeimet. A Haumann Péter jutott eszembe a Bakterházból, ahogy aggódva figyeli a rogyadozó lovat, majd lassan megvilágosodik:
-sa...sanyi....SANYÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!!!!!