Dreamscape: 5th Season

írta Philosopher | 2008.02.13.

Megjelenés: 2007 / 07

Kiadó: Massacre Records

Weblap: www.dreamscape.de

Stílus: Progresszí­v metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Tudhat valamit ez a német zenekar, ha már a Symphony X-el mehetnek közös turnéra. 2004-ben, mikor meghallottam az End Of Silence albumot, tudtam, hogy egy új kedvenccel bővül az általam nagy becsben tartott zenekarok listája. Persze sokan elintézték azzal a zenekart, hogy "ugyan már, ne butáskodj, hiszen ez csak egy szimpla Dream Theater kópia, sőt még a nevükben lévő Dream szó is nevetségesen egyértelművé teszi ezt a párhuzamot" ... Számomra ezek a vélemények csak szimplán idegesí­tőek voltak, hiszen még a süket is tisztán hallotta, hogy micsoda minőségi produktummal álltak elő a germán proggerek. Sőt, ez volt az az időszak, amikor érdeklődési körömből egyre jobban kezdett kiesni a Dream Theater - és akkor most kérném a kövezést ;-)). Valahogy már sok volt számomra a "körí­tés", az ezer kisalbum, válogatás, élő album, dvd meg a fene sem tudja mi még. Tehát egyértelművé vált számomra, hogy kicsit elfeledjem az amerikai csapatot, és új barátságot kössek ezzel a tehetséges német brigáddal. Az emlí­tett 2004-es album után jött egy érthetetlen feldolgozásos-bestofos album (Revoiced), ahol ugyan az első két albumról származó dalok új köntöst kaptak, továbbra sem tudtak meggyőzni. Most pedig itt ez az új gyöngyszem, ami senkinek nem fog csalódást okozni, aki ismeri az End of Silence-t. Viszont a csapat jövője kétséges, hiszen az album megjelenése után nem sokkal három tag - nevezetesen Roland Stoll ének, Jan Vacik billentyűs és Benno Schmidtler basszer - elhagyta a zenekart. No, de mit is kap itt a hallgató? A Dreamscape megtalálta azt az ideálisnak nevezhető utat, ahol az emocionális szálak kiegyenlí­tett arányban találkoznak a súlyossággal, komplexitással, mindezt pedig magasan képzett hangszeres teljesí­tmény mellett. A dögnehéz prog-metal riffek mellé könnyí­tésként kapunk rengeteg szimfonikus betétet. A dalok érzelmi töltöttségét a billentyűkkel pazar módon megtámogatott énektémákban fellelhető hangi sajátosságok teszik "premier ligássá". Egyszerűen Roland Stoll hangjában annyi érzelem búvik meg, hogy ha akarna sem tudna szerintem "nem érzelemdúsan" énekelni. Az ellenpont a gitárok néhol zakatolós, döngölős ritmusjátéka, a mí­ves szólók, a komplex dallamszerkezet, a rengetek ritmusváltás. Bármennyire is hallgatható az album, sok-sok fülelés kell hozzá, hogy az albumon helyet kapott dalok között érdemi differenciát fel tudjunk fedezni, és emlékezetünkből könnyűszerrel eldanolásszunk részleteket. Ami biztos, az albumról hamar kedvenccé válhat a "Fed Up With", a "Differenet", vagy a "Phenomenon" - ez az én saját nagy-nagy kedvencem.

Pontszám: 8.5