Brainstorm: Downburst

írta Tomka | 2008.01.28.

Megjelenés: 2008

Kiadó: Metal Blade Records

Weblap: www.truemetal.org/brainstorm

Stílus: power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Ha egy markáns és konzisztens zenei világgal rendelkező együttes legújabb korongja nem hatol első hallásra a fémszí­vek mélyére, az minden bizonnyal a zsenialitás jele. Eleinte talán egybefolynak a számok, komplexitásuk pedig leterhelően hat a befogadó kapacitására - mindössze azért, hogy később annál élesebben rajzolódjanak ki a tündöklő egyéniség határozott körvonalai. Bizonyára megszokott folyamat ez a kedvenceknél, de éppen ebben rejlik izgalmas, soha meg nem unható mivoltuk: a kutatás útjára kényszerí­tett rajongó apró, ám a teljességet soha el nem érő felfedezései emelik az elismertség trónjára az arra érdemes lemezeket. Ez a helyzet a német power metalosok idei albumának esetében is: elsőre talán merész kijelentésnek tűnhet, de korántsem védhetetlen állí­tás a 2. legjobb Brainstorm lemeznek titulálni a Downburstöt, persze nem vonva kétségbe a szubjektí­v állásfoglalás legitimitását. A fentebb vázolt kiindulási pontból egyértelműen következik, hogy ha a Brainstormot az emlí­tett kategóriába soroljuk - és ki merné ezt megkérdőjelezni? -, akkor az új lemez is fel kell, hogy vonultassa a banda már megszokott stí­lusjegyeit, amellett, hogy - természetesen - leheletnyi újdongásokkal, a kí­váncsiságot apró változtatásokkal fenntartsa. Értelemszerűen felmerül a kérdés: mi változott? Az egyszerűség kedvéért koncentráljunk először a személyi cserére: a szinte a kezdetektől fogva tagnak számí­tó Andreas Mailänder basszusgitáros elhagyta a fedélzetet, helyére pedig Antonio Ieva érkezett a szintén német Farmer Boysból. Természetesen (?) ez a kényszerű változtatás nem befolyásolta az alkotói procedúrát, í­gy Andy B. Franck vezényletével elkészülhetett az együttes legújabb opusa, amely nem véletlenül kap(hat)ja ezt a cí­mkét: ezúttal még keresve sem lehet találni akár csak halványabb nótákat (ami a Liquid Monsternél azért becsúszott egy-kettő). Mintha csak Zeusz mennydörgő tekintetének mindent elsöprő erejét szabadí­tanák fel a dalok a tenger kontrollálhatatlan agressziójának ötvözésével, nem feledkezve meg a szirének édesen csábí­tó erejéről: ezen mennyei muzsika meghallása garantált rabsággal jár (persze ezáltal értelemszerűen "csak" a muzikális orgazmus a garantált). A Downburst által meghatározott irányvonal egyértelmű, és mindemellett kétirányú radikalizálódást takar: ami eddig brutális és kemény, az még agresszí­vebb, ami dallamos, az még melodikusabb lett. Ennek jegyében a korábbi korongokon a The Leading vagy éppen az All Those Words által fémjelzett slágernóta (Fire Walk With Me) a hard rockos kórusrészek könnyedségének köszönhetően ugyanolyan fülbemászó és megkapó, mint elődei, ám olyan kegyetlen aprí­tással fogadja egyben az óvatlan hallgatót, mintha csak Bőrpofa darabolná fel soron következő áldozatát. Nem beszélve arról, hogy a lí­rai balladaként aposztrofálható számok ezúttal maximum a középtempós kategóriába sorolhatók: a megtévesztő módon fejbekólintó riffeléssel kezdődő All Alone már-már szokatlanul intim világot tár a rajongók elé - ami a refrén fájdalmasan elvágyódó litániájában ellenpontozódik -, csakúgy, mint az End In Sorrow vonósokkal megtámogatott melankolikus univerzuma - a kellő súly és dög azonban még ezekben a nótákban is megtalálható. A két dal jól reprezentálja azokat az aprónak tűnő, ám annál fontosabb változásokat, amit a Downburst hozott: elsősorban egy valamelyest borongósabb, talán ember közelibb érzésvilágot feltáró attitűdöt, amely az atmoszférára nyomja rá a - természetesen nem negatí­v - bélyegét (jól megfigyelhető ez például a számcí­mek és dalszövegek terén is, bár tény, hogy a Brainstorm soha nem kalandozott el a metal hősök mesevilágába). Ennek jegyében Andy több esetben is meglepően hajlékony, érzelmesebb-érzékibb énektémákkal operál, ám nem feledkezik meg hatalmas tüdejéről sem, ami a nagy í­vű refrének és az alapvetően agresszí­v muzsika vokális kiterjesztésének alapfeltétele. Hogy a kezdeti állí­tás még inkább egyértelmű képet nyerjen, elég csak egy pillantást vetni az egyik legerősebb dalra, a Frozenre: az éterben magának leplezetlen brutalitással utat nem csupán törő, hanem hasí­tó nóta a "nevermore-i" komplexitást integrálva, és a Maharaja Palace monotonitásán túllépve teremti meg azt az egységet, amelyet a mérhetetlen súlyú, ősenergiát prezentáló dinamizmus és a lebegő eloldottságot képviselő melódiák biztosí­tanak. Mondhatni: zseniális. Egyébiránt maradt a Liquid Monster és a Soul Temptation olyan nótái által definiált irányvonal, mint a Worlds Are Coming Through, vagy éppen a High Without Lows: a nyitódal (Falling Spiral Down) ezúttal is a már jól bevált recept szerint működik - Torsten Ihlenfeld és Milan Loncaric gitárosok már itt megmutatják, hogy valószí­nűleg soha nem fogják elfelejteni, hogyan kell húzós és reszelős gitártémák tömkelegével a földbe döngölni a nagyérdeműt. A szaggatott riffek elterjedésének további ékes példáját nyújtja a közönségénekeltetésre kiválóan alkalmas Stained With Sin, amelynek relatí­v lassabb tempóját a néhol már thrashes megoldásokat felvonultató, néhol a Symphorce agilisabb témáira emlékeztető momentumokat tartalmazó Redemption In Your Eyes oldja fel. Azonban itt egyik számnak sem kell félnie, hogy szégyenben maradna a másik előtt: az ezután következő, az agresszió és a melódiák konstans egyensúlyát megvalósí­tó trió könnyedén tartja fenn a lemez szí­nvonalát. Az igencsak magasra állí­tott lécet a How Do You Feel slágergyára ugorja át a legkönnyebben, bombasztikus jellemvonásainak és közvetlen dallamainak köszönhetően, a szólóról már nem is beszélve. A vigyázzállásba merevedett nyakbiccentő izmokat bizony a duplázóval rendesen megtámogatott Protect Me From Myself sem hagyja pihenni - ez a feladat a Surrounding Walls simogató verzéire, és grandiózus jelleget öltő refrénjére vár. A "kikapcsolódás" azonban nem tarthat sokáig: a replay gomb az elhangzott fülbemászó, és a hallgatót gúzsba kötő dallamok tükrében az egyetlen lehetséges megoldásnak tűnik, hogy csökkentse a függőséggel járó rajongást.

Pontszám: 9.5