Elő-karácsony elfekkel, Prométheusszal és bölcsekkel: Wisdom - Keep Wiseman Alive III, 2007.12.23., Wigwam

írta Tomka | 2007.12.31.

Nincs is jobb dolog a megbí­zhatóságnál: immáron nem csak a Wisdom nyújtotta kiemelkedő zenei teljesí­tményre lehet számí­tani, hanem, hogy minden évben megrendezésre kerül a szokott Keep Wiseman Alive koncert év végén a Wigwamban, ahol a szokásosnál nagyobb show várja majd a nagyérdeműt... Azonban mindezek ellenére az indiánsátorba belépő egyszeri rajongót egy szokatlan tény fogadta: az előzetes várakozásokkal ellentétben 9 óra tájban bizony még csak lézengtek a Wisdom rajongók a söröspultok körül, pedig idén újra pénztárcakí­mélőre vették a figurát a magyar heavy metal sajnos nem túl magas csúcsaira törő srácok. Ennek ellenére a pontos 11 órás kezdéskor is csak laza teltház - igaz annál nagyobb ováció - fogadta a szí­npadra lépő együttest, amelynek okát könnyű lenne a másnapi karácsonyi ünnepre hárí­tani, ám akaratlanul is felvetődik a kérdés, hogy vajon van-e oksági összefüggés Nachladal István énekes távozása és a kissé visszafogottabb nézőszám között? Ha csupán a koncert minősége alapján akarnánk megválaszolni ezt a kérdést, akkor igazán egyértelmű dolgunk lenne: aki hallotta már ugyanis a Kiss Zolival felálló Wisdomot, tudhatja, hogy az "új" énekes Bruce Dickinson mozgásvilágát lekopí­rozó formájával olyan energiabombaként funkcionál, amely rögtön átragad nemcsak a bandatagokra, hanem a közönségre is - ezáltal pedig nagyszerű hangulatot is teremtve egyben. Ráadásul az évek hosszú során szerzett tapasztalataiból kifolyólag abszolút professzionális módon tölti be a helyettesí­tő szerepkörét: szerencsére nem igyekszik felülí­rni a már jól bevált dallammotí­vumokat, ám hangjával akaratlanul is valamelyest a sajátjára formálja az ismert slágereket. Bizonyára el lehetne képzelni egy megfelelőbb énekest is erre a posztra, aki kizárja a bizonytalansági faktorokat, ám egyelőre úgy tűnik, hogy Zoli tényleg kiváló választás volt (emlékezzünk csak: a tavalyi bulin már ő énekelte a Gamma Ray feldolgozást). A tavalyihoz hasonlóan, ezúttal is készültek bőven - előre tervezett, illetve kényszerű - meglepetésekkel Mátéék: ugyanis Kern Péter dobos sajnálatos módon nem sokkal a koncert előtt "kidőlt a sorból", í­gy az este során az együttesben már korábban megfordult, kiváló zenészek vendégeskedtek a dobcucc mögött, nevezetesen Csibe, Garcia Dávid, és az Ossianból ismert Hornyák Péter öccse, Hornyák Balázs. Mindemellett pedig a nagylemezen, a Victory számban a durva vokálokért felelős Pityesz is a szí­npadon termett, mégpedig egy Pantera feldolgozás erejéig, ami mi más lehetett volna, mint a mostanra magát a Dime halálára való emlékezés szimbólumává kinövő, de egyébiránt is zseniális Cemetary Gates... Nem negatí­vumként emlí­tendő, de a csapat munkássága egyelőre nem biztosí­tja a kreatí­v lehetőségek tárházát ahhoz, hogy koncertről koncert megvariálják a setlistet, í­gy nagyjából a tavaly is hallott dalok kerültek terí­tékre - a legnagyobb meglepetéseket értelemszerűen a most is nagyobb mértékben adagolt feldolgozások adták. A legjobb választás talán a Rhapsody főnök Luca Turilli első és máig kiváló szólólemeze volt, természetesen a legnagyobb slágerrel, az Ancient Forest of Elvesel, amely úgy tűnt, hogy sajnos igencsak kevéssé ismert a közönség körében. Ennek ellenére egy kitűnő előadását láthattuk az egyébként korántsem - pláne Olaf Hayer után ének szempontjából - egyszerű számnak, de az már korábban bebizonyosodott, hogy Kiss Zoli ért a nem saját nóták interpretációihoz. A sok heavy metalt kicsit felhí­gí­tva, klasszikus rock számokat is elővettek a karácsonyi meglepetészsákból - olyan örökérvényű dalokat, mint a Europe Rock The Nightja, vagy a Scorpions Rock You Like A Hurricane c. opusza, amelyekre egy jóérzésű rocker ember sem tudja megtartóztatni magát a kényszeres headbangolástól. Emellett a ráadásban még elhangzott a Moby Dick tribute albumra (BálnaVadÁszok) is felkerült, egyszeri és megismételhetetlen Prométheusz is - mindenki úgy érezhette magát, mint akit elkényeztetnek, vagy éppen sörrel-borral kenegetnek. A játékidő maradék részét a Wisdom nóták szinte teljes repertoárja tette ki, a pörgős, húzós nótáktól kezdve, mint a King of Death vagy a Wheels of the War, az olyan rockosabb nótákon keresztül, mint a Reduced To Silence, egészen a kötelező slágerekig: a Fate, a Strain of Madness és a Wisdom hármasáig, de a sort még bőven lehetne folytatni. Mindezt kiegészí­tve az új kislemez cí­madó nótájával, az At The Gatesel, amely ugyanolyan fülbemászóra sikeredett, mint elődei. A szí­npadkép ezúttal jóval visszafogottabb volt a tavalyihoz képest, és ezúttal sajnos Wiseman sem tette tiszteletét - bizonyára egyéb elfoglaltságai miatt -, ám helyette kaptunk az elfek ősi erdejét megidéző dí­szletet - műnövényekkel. Ám ami ennél sokkal látványosabb: piró a köbön, 4-5 számnál is (bár azért annyira viccesek nem voltak, hogy a Prometheus refrénje alá is tegyenek egyet). Szerencsére ezúttal a hangzásra se lehetett panasz, bár az is igaz, hogy volt idejük bőven belőni megfelelően a dolgokat a szokásos kései kezdésnek köszönhetően... Nincs mit tenni: el kell ismerni, hogy ismét egy nagyon erős koncertet adott a Wisdom - az í­géretek szerint pedig jövő ősszel jön a nagylemez, és akkor már a számlistát is lehet variálni, hogy semmire ne lehessen panasz. Lassan már unalmassá válik folyton dicsérni az együttest, de mi mást lehet tenni, amikor eddig nem tudtak hibázni? Reméljük, hogy nem is tanulnak meg... Setlist: At The Gates / King of Death / The Ancient Forest of Elves / Reduced To Silence / Victory / Rock The Night / Fate / Take Our Soul / Masquerade / Evil Disguise / Unholy Ghost / Cemetary Gates / Holy Vagabond / Words of Wisdom / Rock You Like A Hurricane / Wheels of the War / Wiseman Said /// Prometheus / Strain of Madness / Wisdom Tomka A képekért köszönet a CSLP-nek!

Legutóbbi hozzászólások