Winger-Live (DVD)

Számomra a 2006-os év legjobb albuma volt a Winger visszatérő, IV-es korongja, ezért amikor kiderült, hogy a zenekar rögzí­ti amerikai turnéjának egyik előadását, feszült várakozásba kezdtem. A november 9.-re meghirdetett megjelenést követően kb. három héttel már kezembe is vehettem a DVD-t, melyre már nagy szüksége volt a Winger rajongóinak, kiknek fanatizmusára a legjobb példa, hogy még lapunk egyik mélyen tisztelt törzsolvasója is ezen a, zenekartól kölcsönzött néven alkot véleményt oldalunkon! :-)

Egy kis "szárnyas-történelem"

A zenekar, 1987-es megalakulását követően első, Winger cí­mű albumát 1988-ban adta ki. A Kip Winger-ének, basszusgitár, billentyűs hangszerek, Reb Beach- gitár, vokál, Paul Taylor-ritmusgitár, billentyűs hangszerek, vokál, Rod Morgenstein-dob, ütőhangszerek felállású csapat, ezen kí­vül már csak egy albumot bocsájtott útjára. Az In The Heart Of The Young 1990-ben látott napvilágot és hozta meg a sikert az akkoriban a glamrock kategóriába sorolt zenekarnak. 1991-ben Paul Taylor elhagyta az alakulatot, helye egészen 1993-ig maradt üresen. Ekkor csatlakozott a gárdához John Roth gitáros, akivel elkészült a Pull, melyet a dallamos, üvölthető nótákhoz szokott közönség erős értetlensége fogadott. Borongós, sok, kifejezetten progos elemet is tartalmazó album volt ez, amely már egy érettebb Winger -t mutatott. A sikertelenség azonban soha sem használ egy zenekarnak. 1994-ben Kip Winger pihenni küldte társait és az elkövetkező hét évben szólóalbumokat készí­tett. A zenekar 2001-ben "támadt fel" újra, amikor is Paul Talyor visszatérésével -az elég ritka-három gitár, basszus, dob felállásban játszottak. 2003-ban újabb szünet, majd 2006-ban ismét stúdióba vonult a csapat, hogy 13 év után új albumot készí­tsen. Paul Taylor nélkül, Cenk Eroglu billentyűs, ritmusgitáros segí­tségével készült el a Winger IV, mely világszerte nagy siker lett. Az album megjelenését követő turné kézzel fogható eredménye a Winger Live DVD.

"Műsorfüzet"

Igazi Best Of. A négy album közül az új korong kapta a legkisebb teret, melyről mindössze három szerzeményt (Your Great Escape, Generica, Right Up Ahead) hallhatunk. A nem igazán értékelt, de nagyon erős Pull-ról négy dal (Blind Revolution Mad, Down Incognito, Junkyard Dog, Who's The One ) került a programba, mí­g az In The Heart Of The Young-ról - korabeli sikeréhez mérten- 6 nóta (Can't Get Enough, Miles Away, Easy Come Easy Go, Rainbow in The Rose, You Are The Saint I'm The Sinner, Loosen Up) is szerepel. A zenekar, bemutatkozó lemezéről 4 tételt (Madalaine, Hungry, Headed For A Heartbreak, Seventeen )szerepeltet. A válogatás tehát alapos és nagyon élvezetes. Egymást váltják a különböző korszakok dalai, időnként az eredetitől teljesen más formában. A Winger-től senki ne várja, hogy egyszerűen letolja a műsorát. Minden egyes nótában van egy kis meglepetés. Időnként nem várt instrumentális betétek szí­nesí­tik a dalokat, melyek alaposan megmutatják, milyen kvalitású muzsikusokból áll ez a csapat. A 105 perces játékidő alatt egyetlen másodperc üresjárat sincs. Kip Winger nem beszél sokat a közönségéhez; adott dal véget ér, Morgenstein számol, és már dübörög is a következő nóta. Külön kiemelném a You Are The Saint, I Am The Sinner -t, melynek végén egy véget nem érő szólóorgiát kapunk; szóló, tus, melynél azt hinnénk, hogy vége, de nem...újabb szólóbetét, megint tus, megint úgy érezzük, hogy vége, de még mindig nem...Óriási!

"Zenekari árok"

A Winger mindig is tagjai zenei tudásával vert köröket legtöbb kortársára. Ebből a potenciálból bőséges í­zelí­tőt kaphatunk ezen a DVD-n. Kip Winger, aki egykor a rock műfaj egyik legnagyobb szí­vtiprója volt, ma már természetesen egy meglett ember benyomását kelti. Hangja azonban a régi. Kellemes, mégis karcos orgánuma, nagy hangterjedelme hibátlan előadással párosul. A basszusgitárt is remekül kezeli, az pedig amikor beül a billentyűk mögé -és a zenekar bőgő nélkül két gitárossal játszik, -külön érdekesség.
John Roth kellemes meglepetés számomra. Azt gondoltam, hogy Reb Beach mellett csak másodhegedűsként képzelhető el, de nem. Egyenrangú partnerként játszik, sok szólólehetőséget is kap. Ízesen, érezhetően nagy blues tudás birtokában penget (remek példa erre a Down Incognito pazar szólója), és persze remekül vokálozik.
Rod Morgenstein korunk egyik legnagyobb dobosa. Ezt már néhány szerencsés a Petőfi Csarnokban is láthatta, amikor a Drem Theater, Falling Into Infinity turnéjának vendégeként, Jordan Rudess-al duóban lépett fel az ütős. Elképesztő ritmusképletekkel fűszerezi az időnként alapból kettő-négyre épülő nótákat, de sohasem "veri szét" őket. Láthatóan -mint, ahogy a zenekar minden tagja- ő is nagyon élvezi a játékot, végig mosolyog, kokettál a kamerával. Természetesen szólólehetőséget is kap, amely bár szenzációsra sikerült, szerintem nem igazán illik ide. Egyrészt elég hosszú, másrészt pedig a három részből álló produkció olyan, mint amit egy dobklinikán szokás előadni. Előbb kétféle verővel játszik Rod, majd egy zenei alapra üt szépeket. Minden pillanata óriási, de egy kicsit megakasztja a bulit.
Reb Beach korunk egyik legnagyobb gitárosa, mely tényt már a Whitesnake DVD-jének láttán is elkönyveltük. Nem véletlen szemelte ki őt Coverdale mester. Olyan feeling árad munkájából, melyet ritkán hallani. Szólólehetőséget is kap, melyet remekül használ ki. Egy ilyen lendületes, sok slágert tartalmazó előadásban veszélyes egy hangszerbemutató. Reb azonban remekül megoldja a helyzetet. Nincs nagy tekerés, nincs 10 perces gitárkí­nzás. Rövid, de velős a magánszám és mindent elárul előadójáról.

A Mozi

Nagyon érdekes film a Winger Live. Egy klubban került felvételre, mely tény azonnal behatárolja a rendező, Jack Edward Sawyers lehetőségeit. Megaprodukciókhoz szokott szemnek először talán kicsit furcsák lehetnek a kaszáló kameramozgások, de a második, harmadik dalnál már kifejezetten élvezetes az operatőri munka. Az időnként bemozduló képek, a hirtelen elrántott kamerák azt az érzetet keltik, mintha ott lennénk a forrongó helyszí­nen. Mivel viszonylag pici a helyiség, óriási szerep hárul a Jimmy Jib-re (karos kameramozgató berendezés), mely sokszor "repül" a helyiség fölött, bevonva és megmutatva a rajongók lelkes hadát. A vágás is remek. Minden zenész egyformán szerephez jut, nem maradunk le semmiről. A bónusz tartalom elég szegényes. A szinte már kötelező fotógaléria mellett mindössze egy 8 perces beállás részletet kapunk. Jó lett volna egy interjú, vagy backstage film is. Valószí­nűleg anyagi okai vannak annak a ténynek is, hogy a DVD csak sztereoban hallgatható, az 5.1-et ezúttal nélkülöznie kell, az azt szeretőknek.
A Winger feltámadása óta nagyon jó úton halad. Egy remek album, egy kiemelkedő válogatás lemez után most egy remekbe szabott DVD-vel jelentkeztek, mely ékes bizonyí­téka annak, hogy ennek a csapatnak helye van a mai rockvilágban.