EMPIRE: Chasing Shadows
írta JLT | 2007.11.27.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Doogie White szereti a kihívásokat és nem fél a megmérettetésektől. Ezt eddigi pályafutása során többször is bebizonyította. Gondoljunk bele, hogy milyen csapatokban zenélt és milyen fantasztikus énekes örökét vette át. A Rainbow-ban három igazi legenda, Ronnie James Dio, Graham Bonnet és Joe Lynn Turner után kellett énekelnie: ezt a feladatot remekül megoldotta. Majd következett egy másik nem könnyű eset, Yngwie Malmsteen és zenekara. Itt olyan fenoménok öröksége jutott neki, mint a már említett Joe Lynn Turner-é, az aranytorkú Mark Boals-é, a svédek egyik büszkesége, Goran Edman-é, a későbbi At Vance torok Mats Levén-é. Nem lehetett könnyű feladat utánuk énekelni, de Doogie itt sem vallott szégyent. Majd idén jött az Empire, ahol Lance King és a korábbi Black Sabbath énekes Tony Martin helyét kellett betöltenie. Ezekből kristály tisztán látszik, hogy Doogie nem ijed meg semmilyen kihívástól, bárkit képes pótolni. Csodálatos énekes, egyedi orgánuma, remek előadás módja, és hangterjedelme mára a legjobbak közé emelte. ( Sőt, felénekelt egy komplett Iron Maiden válogatás lemezt a Dickinson utáni énekes kereséses időkben - Garael szerk.) És, hogy miért is Doogie pályafutásával kezdtem a kritikát? Mert ez az album egyedül miatta lett emlékezetes. Noha Neil Murray és Mike Terrana is hibátlanul muzsikálnak, remek ritmusszekciót alkotnak, különösebb megerőltetés nélkül hozzák a saját részeiket, ám igazán kiemelkedőt, váratlant nem alkotnak, amolyan laza ujjgyakorlat ez nekik. Igaz a kreativitást és az ötletességet nem rajtuk kell számon kérni, nem az Ő dolguk a dalokat megírni, és élettel megtölteni azokat. Annál inkább a dolga lenne a zenekar vezetőjének, szellemi atyjának, Rolf Munkes gitárosnak. Az előző album, a Raven Ride remekül sikerült, pár kolosszális dal született, és Tony Martin segítségével tökéletesen megidézte a 90es évek Black Sabbath-ját. Valami hasonlóra készülhetett szerintem a Chasing Shadows-al is, ám azt a legnagyobb jóindulattal sem állíthatnám, hogy ez maradéktalanul sikerült neki. Tony-val nem volt nehéz, egy amolyan "retro" lemezt összehozni, az Ő hangja még mindig remekül illeszkedik a Sabbath-os hard rock-hoz. Rolf ebben a zenei közegben érzi igazán otthon magát, ez a stílus fekszik neki a legjobban. Ezért is volt fura, mikor Martin helyét Doogie vette át. Noha a skót fickó remekül énekel, maximálisan megtesz mindent azért, hogy a dalokba életet leheljen, valahogy mégsem az igazi, ez azonban nem a vokalista hibája. Bocsássa meg nekem a világ, de egész egyszerűen túl szürke és unalmas az album zenei összképe. Noha a Raven Ride is ugyanezekre a szaggatott, döngölős, doomos riffekre épült, ám a Chasing Shadows, noha itt is hasonló a recept, valamiért kissé erőltetettnek tűnik- ezen a hibátlanul éneklő Doogie White sem tud segíteni. Pedig nem is indul rosszul a lemez. A címadó dal például egy egészen jól sikerült, Doogie mélyebb hangjai kifejezetten izgalmassá teszik, és az énekdallamok is emlékezetesek maradnak. A második tétel egy gyorsabb tempójú, lüktetőbb dal, a The Alter, izgalmas gitár témákkal és egy fogós refrénnel. A harmadik daltól sajnos leült a lemez. A Mother Father Holy Ghost-ot még el lehet hallgatni, ám a Sail Away már az unalmas kategóriába tartozik, túl monoton riffek, az unalomig ismételt refrénnel, erősen alvásra késztetik az embert. Sajnos nem ez az egyetlen ilyen dal a lemezen. A Child Of The Light és Story Told és a The Rulers Of The World is ebbe a kategóriába tartozik. Túlságosan is "izzadtság szagú" dalok ezek, noha nem rosszak, de valami hiányzik belőlük, ami igazán mély nyomot hagyna az emberben. A hetedik tétel a Tahigwan Nights gyorsabb sebességi fokozata miatt kissé felrázza a kábulatból a hallgatót, de más miatt nem igazán marad emlékezetes. A hangzással semmi baj nincs, úgy jó, ahogy van, ebbe tényleg nem lehet belekötni. A borító és maga a külcsín igényes, szép, ez nekem mindig nagyon fontos, hiszen a legjobb lemez összképét egy ronda, igénytelen booklet elég rendesen haza tudja vágni.
Legutóbbi hozzászólások