Avantasia - Lost In Space EP Part 1 - 2

írta garael | 2007.11.22.

Megjelenés: 2007

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: www.tobiassammet.com

Stílus: power metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Tobias Sammet - Vocals, Keys, Orchestration, Bass (Edguy) Sascha Paeth - Rhythm Guitar (Heavens Gate, Luca Turilli, Virgo (Matos/Paeth), Redkey, Luca Turilli's Dreamquest, Rhapsody (Session), Aina) Henjo Richter - Guitars (Gamma Ray) Michael Rodenberg - Keyboards Eric Singer - Drums (Alice Cooper, Black Sabbath, Stream (US), KISS)
Dalcímek
LP 1. 01. Lost In Space 02. Lay All Your Love On Me (Abba Cover) 03. Another Angel Down (Feat. Jorn Lande) 04. The Story Ain't Over (Feat. Bob Catley & Amanda Sommerville) 05. Return To Avantasia 06. Ride The Sky (Feat. Eric Singer) LP 2. 01. Lost In Space 02. Promised Land 03. Dancing With Tears In My Eyes 04. Scary Eyes 05. In My Defense 06. Lost In Space (Alive at Gatestudio) 07. The Road To Avantasia (Studio Report) 08. Slideshow
Értékelés

A nyálukat csorgatva váró Avantasia fanok számára itt egy kétcsomagos papí­rzsepi kúra,- amivel időlegesen kiszárí­thatják a szájukat a gyönyörtől - már ha sikerül tartós zsebkendőkkel megajándékozni Tobias Sammatnek a nagyérdeműt. Nos, a kétrészes EP - nem tartottam fontosnak mindkettőről külön kritikát í­rni - csak pár szám erejéig kapcsolódik az Avantasia projecthez, jóllehet a metal operánál eddig jól működő többénekes koncepció mindkét mini albumon jelen van. Azt mondjuk nem igazán értem, miért kellett az egyik Avantasia számot mindkét lemezre - sőt, az egyikre duplán - felrakni, ráadásul éppen ez az egyik szerzemény, melynek a jövője a Eu-ban is kérdőjeles, lévén annyira paneles. A Lost In Space nyálcsorgató rutinmunkája után a Helloween feldolgozással nem lehet hibázni, hiszen a szám annyira metalra termedt, hogy még a nagy példakép Helloween is feldolgozta Metal Jukebox c. lemezén, ahol sikeresen eresztették ki a dögöt az amúgy hatalmas slágerből - igazi riffelős fémbe öltöztetve a dalt. Tobias hasonlóan próbált ténykedni, de nekem igazából a pumpáló bassszus miatt megmaradt az a DISCO feelingem, ami az egyébként általam nem kategorikusan elutasí­tott műfaj sajátja. A nagy lehetőségeket tartalmazó Jorn Lande-val előadott duett sajnos nem hozta ki azt a potenciált, ami benne rejtőzött: bár a hagyományos germán barátság jól működik, és mindkét énekes odateszi, amit oda kell, maga a dal nem akkora durranás, hogy emlékezetes maradjon. Én a jól bevált német speedelés helyett jobban el tudtam volna képzelni egy amolyan Coverdale-es dalt, de hát ez most Sammet birodalma, és nem a fehér kí­gyó leghűségesebb bűvölőjé. Ennek ellenére a Bob Catley-vel előadott dal már nem is lehetett volna Magnumosabb - erre talán csak Tom Seleck lenne képes. A lágy AOR melódiák, és simogató vokálok a kislemez talán legkiemelkedőbb tételévé teszik a remek énekesi produkcióval kibontakoztatott epikus művet - itt érzem leginkább a két korábbi Avantasia album világának hatását. A Return To Avantasia inkább csak egy hangulati összekötő, a Reach Out For The Light énektémájának szintis felvezetésével, majd az Eric Singer által előadott Ride The Sky zárja az albumot: a Hammondos, valószí­nűleg feldolgozás dal egy gőzmozdony robogásával ad maxuimális tiszteletet az orgona elbűvölő hangjainak. A második rész kezdő és záró száma az első lemezen is szereplő Lost In Space, erről csak annyit, mint Pósalaky úr a hí­rekről: ugorjunk! A Promised Land akár egy Edguy szám is lehetne - lendületes power darab - , ha mostanában a banda nem felejtett el volna ilyeneket í­rni: mindenesetre a maga sablonjaival is élvezetes, magával ragadó darab, Tobias kiemelkedő teljesí­tményével. Az Ultravox minden bizonnyal az énekes kedvenc csapata, hiszen egyik szerzeményüket - Hymn - már korábban is feldolgozta - az egyik legjobb cover darabbal ajándékozva meg minket - , szerencsére a mostani alakí­tás is hasonló eredménnyel járt, ahol főleg a vokális teljesí­tmény viszi el a hátán az amúgy ragadós melódiákat. A Scary Eyes ismét a tradicionális vizekre evez, ismerős verzével, különös megfejtések nélkül, a refrénre kihegyezett kissé paneles, ám élvezhető megoldásokkal , majd az In my Defence kötelező lí­raija borzolja a balladákat szeretők hátán a szőrt - zongorás, nagy í­vű dallamokkal ellátott, kissé hatásvadász, de éppen ezért szentimentálisan elvarázsló dal.

Pontszám: 6

Legutóbbi hozzászólások