Jorn: Live In America

írta szakáts tibor | 2007.10.08.

Megjelenés: 2007. szeptember

 

 

Kiadó: Frontiers

Weblap: www.jornlande.com

Stílus: Hardrock

Származás: USA

 

Zenészek
Jorn Lande - vocals Tore Moren - guitars Jon Viggo Lofstad - guitars Steinar Krokmo - bass Willy Bendiksen - drums Stian Kristoffersen - drums
Dalcímek
Disc 1 We Brought The Angels Down Blacksong Duke Of Love Are You Ready Cold Sweat Drum Solo Out To Every Nation Guitar Solo Straight Through The Heart Disc 2 Godless And Wicked Soulburn Devilbird Perfect Strangers Gonna Find The Sun Whitesnake Medley: Come On / Sweet Talker / Crying In The Rain / Here I Go Again / Give Me All Your Love Out To Every Nation (2007 version, studio track) Lonely Is The Word/Letters From Earth (studio track) Sacrificial Feelings (bonus studio track)
Értékelés

Nehéz dolog egy koncertlemezt kritizálni, és általában tartanak is tőle a kritikusok, főleg amióta a dvd divatba jött. Egy dvd kiadványról sokkal többet lehet í­rni, mert ott vizuális élmény is párosul a hallottakhoz, í­gy összetettebb az élmény. Abban az esetben még többet segí­t, ha egy olyan előadást kell véleményezni, amit még nem is látott a publicista. Jorn esetében kicsit könnyebb a helyzet, mert a hardrock hercege tiszteletét tette nálunk ezzel a turnéval, í­gy a vizuális élmény adott. Ettől függetlenül az első negatí­vuma ennek a kiadványnak, hogy kép nem tartozik hozzá. Sajnos ez az este csak hanghordozó formájában jelent meg. Sokadik hallgatás után is két meghatározó érzésem van. Kezdem jóval, vagy inkább a jobbal. Nagyon jó érzés hallani a tavalyi év albumának meghatározó dalait élő előadásban. A már az előbbiekben hiányolt képet pedig lejátszom magamban mellé az A38 hajón az agyamban rögzí­tett filmről. Így egy nagyon jó érzés kerí­t hatalmába. Különösen a lemez első négy dala, ami rögtön megfog, és a Duke Of Love, valamint az Are You Ready alatt bizony erősen mozdulnak a nyakizmok. Aztán amikor érkezik az igencsak jól előadott, bár számomra most is érthetetlen Thin Lizzy dal, egy kicsit visszafogom magam a lendületből, de a Straight Through The Heart ismét beindí­t, mert nem tudom megtagadni néha fanatikus Dio rajongásomat. Ezzel vége is van az első korongnak, de azért egy erős mélyrepülésről még beszámolnék. Ez a dobszóló. Rémesen unalmas és teljesen fölösleges. Egy dvd-n még elmenne, mert ott párosul a látvánnyal, és teljes is lenne tőle a buli, de ide nagyon nem kell. Szó szerint ugyanez a véleményem a gitárszólóról is. A második korong már legkevésbé sem Jorn Lande munkásságáról szól. Bár nagyon jó a Deep Purple Perfect Strangers c. dala, egyik nagy kedvencem, de a sok tí­zenperces Whitesnake blokk mellé már nem kellett volna. Tudom, hogy Jorn szinte mindent el tud énekelni, de ezen a korongon jobban örültem volna, ha saját életművéből válogatott volna. Úgy látszik, hiába vannak remek zenészek mellette, egy lemezfelvételes koncertre nem tudnak új műsorral kiállni, csak a turné programmal. Kár. Erre a bulira jobban és változatosabban fel kellett volna készülni, és itt ismét felmerül a kérdés bennem. Vajon mikor lesz ennek a hihetetlenül tehetséges embernek egy igazi menedzsere. Mikor lesz az, amikor nem csak ösztönből és napi megélhetésből fog elvállalni projekteket, vendégszerepléseket, és lemezszerződéseket. Nagyon várom mi lesz a következő lépés, amit saját neve alatt fog bemutatni a nagyérdeműnek.

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások