Stream of Passion - Embrace The Storm

írta Philosopher | 2005.11.20.

Megjelenés: 2005 Okt 24

Kiadó: InsideOut

Weblap: 

Stílus: Melódikus metal

Származás: Hollandia

Dalcímek

Értékelés

Miután Arjen Anthony Lucassen befejezte az utolsó albuma munkálatait, elhatározta, hogy kicsit jobban fókuszál olyan részekre, amik megérik illetve megérdemlik a törődést. Nos, í­gy határozta el, hogy Marcela Bovio köré (ő egyébként szerepelt a The Human Equation-on a Day One: Vigil Day és a Thirteen: Sign számokban) egy bandát épí­t. Arjen még 2003-ban választotta ki ezt a mexikói szépséget, abból a demó hegyből, amit a Mester kapott. A saját szavaival í­gy í­rt Marcela-ról: "A honlapunkon meghirdettük a rajongóinknak, hogy küldjék el saját felvételeiket. Több mint 100 cd-t kaptam (köszi mindenkinek), mindegyiket meghallgattam, és válaszoltam rájuk egytől-egyig. Az egyik éjszaka egy mexikói lányt hallgattam, Marcela-t és a zenekarát, az Elfonia-t, és végigborsóztam az egészet. A válogatás végén négy nagyszerű női énekesem maradt. Megkértem őket, hogy énekeljék fel a Valley of the Queens-t és küldjék vissza nekem. Marcela volt a legjobb. Megvallva az igazat, valahol mélyen, legbelül tudtam, hogy ő lesz a kiválasztott." Vegyük szépen sorra a számokat - megéri: Spellbound - talán hűen Marcela gyökereihez, kissé törzsies dobokkal, visszafelé játszott cinekkel kezd a szám és a gyönyörű hanggal! Először azt hittem, hogy valami Aghora-szerű zene lesz ez a Stream of Passion, de most már tudom, hogy ez annál sokkal több (és persze kevesebb is :-)). Ez az első szám inkább csak amolyan í­zelí­tő féle. Megmutatják, hogy mire lehet itt számí­tani: letisztult zenére, Marcela mennyei hangjára, és néha hegedűjátékának dí­szí­tésére. A Mester feltűnően visszafogottan játszik itt. Nem látni nyomait sem a virgának, neoklasszikus villódzásoknak. De azt hiszem ez a zenekar nem is erre épí­t. Passion - ez a tétel a klippnóta is (a klipp megnézhető a csapat honlapján). Itt talán nyilvánvalóbb Arjen keze munkája. Érezhető, hogy törekedett rá, hogy ne legyen olyan Ayreonos, de hát saját magát nem tudja meghazuttolni. Finom í­vű, szomorkás, hasonlóan az előző tételhez zeneileg letisztult, középtempós és gyönyörű. A szám közepén használt indusztriális hatású dobbetéttől kissé az Evanesence-re hajaz a hangulat, de a refréneknél egyértelműen eltávolodik ettől az iránytól, bár Marcela hangja hasonlatos az emlí­tett amerikai nu csapat pacsirtanőjéhez. Deceiver - már az előző tételben is feltűnt a basszeros játéka. Most ez a szám kicsi basszusmorajjal kezd. Igazából ezeket az alapgitárokon lejátszott számokat zeneileg valahogy fel kell dobni, í­gy Ajren nagyon jól találta meg a basszus-dob kiemelését. Igazából az egész albumon ezt a számot érzem a leggyengébbnek - persze itt a "gyenge" szó használata lehet, hogy nem helyénvaló, hiszen ez a tétel is majdnem tökéletes. Igazából a refrénben használt "I am not who you think I am" sor zavar értelmileg és zeneileg is. Valahogy ehhez a finom világhoz ez a dallam és értelem nekem nem párosí­tható. I'll Keep On Dreaming - zongorával és vokállal induló szép, lí­rai szám. Lassan kapcsolódik be a vonós és a megintcsak iparira emlékeztető (szerencsére halk) dob. Természetesen itt is szépen ül a szóló, hiszen alatta szinte nincs is zene. Szépen emeli ki. Letagadhatatlan, hogy Lucassen mester igazán lenyűgöző teljesí­tményt nyújt mind főbandájában, mind projectjeiben - természetesen itt is. Haunted - a cí­mhez méltóan ez már kissé gyorsabban kezd, mint az előző lí­ra. Persze itt senki ne gondoljon galoppos témákra. Ha jól hallottam, a szám elején spanyolul mond egy rövidebb monológot Marcela. Most mit mondjak, engem felizgatott. A rövid bevezető után erős bólogatásra késztető középtempós rész jön, majd megint a spanyol betét, mély sóhajokkal kí­sérve - és ez szépen í­gy megy a végéig...a basszus lüktetése, a vonósok, Marcela susogó hangja nagyon jó elegy. Wherever You Are - énekkel kezdünk, basszus kí­sér. Újabb szomorkás tételt sejt, mikor megjelenik a zongora is, de szerencsére jönnek a gitárok is. Úgy látszik végigkí­séri az albumot a háttérben néha elkúszó indusztriális dobok. Ha nem lennének ezek, nekem néha abszolút nem hiányoznának. Ebben a számban egyébként sajnos semmi extra nem történik, ez a második mumus. Open Your Eyes - jönnek a vonósok szimpla énekkel megint a szám elején, a fura dobbal egyetemben. Kicsit megví­zhangozva eszméletlen szép Marcela hangja! Mindazonáltal ebben a számban sem történik semmi extra, csak az eddig megszokottak. Szép ének több szólamban, vonósok, zongora, alap (metal)zene, ütős szóló. Kissé sok lesz már ebből a végtelen kesergésből... Embrace The Storm - no, talán itt hallható a legjobban, hogy azért nem tud saját árnyékában megülni a Mester, hisz a szám eleje egy az egyben az Ayreon project utolsó albumának egyik tételét dolgozza kissé át. Még a vokálszólamok is szinte ugyan azok. Amiben különbözik, az a vonós, az enyhe folk hatás, illetve a dal menete egy más irányt vesz fel. A versék kissé olyannak tűnnek nekem, mintha egy Falconer számot felére lassí­tottunk volna és egy nővel énekeltetnénk el. Breathing Again - újabb Evanesence párhuzam. Tisztára búcsúnóta, bár még van egy tétel... Out In The Real World - érdekes módón, az egyik előző tétel refrénjével kezd a nóta és változik át valami mássá. Ezt is megfigyelhettük már a The Human Equation-on, hiszen amikor visszaemlékezik, az emlékek dallamfoszlányok képében jelennek meg a fejében - amik ugye egy-egy szám főtémáját jelentik. Nos, ez egyszer zseniális, de í­gy másodszorra már nem valami újí­tó. Garael barátom egyik kedvenc kifejezését használva ez egy önplágium. De igazából a végig magas szí­nvonalon ez nem nagyon sokat változtat. Ez a tétel is ugyan azt a hangulatot követi mint elődei. Kedvesen kényeztet.

Pontszám: 8.5